2010. június 5., szombat

Megtévesztő veteményes

Azért az elmondhatatlan és megszokhatatlan jóság, hogy reggelihez készülődvén délben csak felslattyogok a veteménybe, és hozom a kajához a saját retket, saját újhagymát, saját salátát.

Származási hely: Birtokos eset


Persze az egész a „hobbikertész szopóágon” koreográfia mentén mozog, még jó, hogy vetéskor megcsináltam a micimackós kis cseréptábláimat, mert mire az első akármik kezdtek kibújni, addigra a gyomokat már csukott szemmel felismertem, a zöldségek kinézetéről meg fogalmam sem volt. Az évekig elhanyagolt kert hozadéka a temérdek vadcirok, amit nem lehet csak úgy kikapálni meg kihúzkodni, mert nagyjából Új-Zélandnál vannak a gyökerei, és az is keresztben. Ezzel elleszek még pár évig, viszonyításként a pár marék parlagfűnek szinte örülök. A gyomok elleni ecetes permetezés egyelőre próbaüzemben működik, talán használ.
Szóval a gyomolást azt főállásban is csinálhatnám, de közben lassan kialakult, hogy mi szeret itt nálunk, meg mi nem, van ami sose nőtt ki. A táblákon viszont nem változtatgattam. Emiatt aztán most a H.zeller felirat mögött paradicsom és saláta váltja egymást, a Karfiol helyén snidling, a Karalábé álnév meg újabb sor répát takar, jól megtévesztve ezzel bárkit, aki pont annyit se ért a zöldségekhez, mint én.
Közben lesünk, tanulunk Szembééktől, meg persze röhögünk. Mert mégis mire kéne gondolnom, mikor azt mondja, hogy megy betölteni a krumplit, aztán kicsit se a konyha felé veszi az irányt? (megf: a kifelé bukdácsoló kis krumplikat be kell takargatni még egy adag földdel). És amikor paprikapalántázáskor megkérdi, hogy kell-e a cuca? Megnézném bármely fővárosi Obiban bármely eladó fejét is, ha ilyet kérnék tőle (megf: az a rúdon lévő kis bizbasz, amivel hajolgatás nélkül lehet lukat csinálni a paprikának a földben).
Egyébként hamarosan szüretelhető a borsó, spenótot már főztem is, és várom a paprikák-paradicsomok belendülését. Ahhoz képest, hogy nem itt lakva csak szakaszosan tudtam foglalkozni a veteménnyel, nem is rossz a termés.

Leköltöztünk?

Spontán terasz-party alakult ki tegnap este, ünneplendő a pénteket, a teraszt, a WC-falat, a beígért nyarat, meg hogy elkezdtünk költözni.

Hirtelenjében lett nagyon elegünk most már a városból, és mivel múlt héten megérkezett a szélessáv – megemlíteném: teljesen problémamentesen, egyszer telefonáltam a legelején nem is a szolgáltatónak, hanem egy szerelőnek (!), hogy kéne nekünk net, innentől minden házhoz jött, nekem csak papírokat kellett aláírnom –, úgy döntöttünk, hogy bár nincs fürdőszoba, konyha és egyéb földi hívságok, mostantól már lakhatunk itt. Amint beüzemeltük a wifit és a hangrendszert, felpörögtek az események: szólt a zene, a teraszt hastáncoló szomszéd lánykák vették birtokba, a britán szomszédot (illetve leginkább a nadrágját) kiválasztotta magának gazdának egy kósza kölyökkutya, felbontottuk a régóta tartogatott, 30 éves kóser szilvát, majd miközben készült a lavórban az idei utolsó adag bodzaszörp (mentával és citromfűvel), sok szomszéddal, sok laptoppal, sok borral éjfélig tartott az örömünnep, stecklámpával a fejünk fölött. Az est tanulsága: kéne a verandára egy még nagyobb asztal. Jó itt nekünk.