2013. március 29., péntek

I love juh

Hófehérke-szívemben akkor is szerelmes tavasz van, ha a hóemberek még csak most kezdtek csöpögve sorvadni (a tömegsírt elárvult sárgarépák és az udvarban szerte heverő fazekak jelzik).

Szerintem különösebb magyarázat nem kell a szerelmes állapotomhoz.
Majdnem ma született
Négy napos rackababa, enyhe láma/teve/alpaka-beütéssel
Picit idősebb, de a szarva még őt se zavarja a bukfencezésben
Természetesen a kecskekölkökbe is szerelmes vagyok
A szökdösős gén alap

Ők még nem a mieink, de már az az idő sincs messze.

2013. március 18., hétfő

Irány a kaszárnya!

Professzionális talajelemzés a házimunka váratlan hatásainak tükrében.

Érzem ám, hogy a felület nagyságához képest aránytalanul sok szó esik itt padlókról, de ilyen az átkok természete. Fogalmam sincs, milyen pallódzsinn lelkivilágába gyalogoltunk bele szöges bakanccsal már az elején, csak annyi biztos, hogy nagyon.

Az új fejlemény már megint én hibám, időgazdálkodási és logisztikai okokból én nyomtam a varázseszközt ember kezébe, hogy – a festett konyhapadló történetében először – mosson fel ő. Négy és fél négyzetméter fókázás után megmásíthatatlan döntést hozott: ez így takaríthatatlan, nem lesz újrafestve, mégis burkoljuk. 

Lépjünk hát vissza az elmegyógyintézet bejáratához.

Nekem most épp a beszántás és befüvesítés is jó opciónak tűnik. Amikor már nagy az elegem, akkor egy ritkán használt személyiségem a fa mintázatú linóleumra voksol. A szebbik érzékem elméletben még latolgatja a parafát és a szeletelt téglát, ez az énem viszont nyilván sosem nézett még bele a pénztárcámba.
Ilyet kérnék, mondjuk jövő hétre, köszi
Ezeken kívül csak az a lehetőség marad, hogy vizitálunk a régi kaszárnyában, ahol rejtélyes módon manifesztálódnak mindenféle, máshol sosem látott, de meglepően normális árú burkolatok, és választunk valami padlólapra alig hasonlító padlólapot. És addig is én maradok a felmosás-felelős.

2013. március 17., vasárnap

Mintamókus

Prevenciós favágás.

Megelőzendő a megfagyást és a fa házra borulását.
Bakancsos légtornász téli edzése, fűrésszel

2013. március 16., szombat

Ébresztő

Café Piszke, vintage bolhapiaccal.

Még az ősszel a britán egy német forduló után beállított hozzánk három óriás láda ruhával (ami fura eseménysorozatok következtében került a csomagtartójába egy padlásról), csináljunk vele, amit akarunk. Néztünk bután, mint üvegtigrises Lali a fejnélküli malackákra (nem szopós, diznis!).
Olyan vadonatúj ruhákról beszélünk, amiken még rajta voltak a cédulák az árral – nyugatnémet márkában. Arról meg már végképp elképzelésünk sem volt, hogy minek őrizgetett bárki a 114-172 méretskálán modellenként 15-20 (amúgy elszabott, túlnyomórészt irgalmatlan ronda, anyagát tekintve pedig konyharuhának sem használható) példányt. A megoldást elnapoltam tavaszra, vagyis a ládák még mindig a használatlan vendégszobában pihennek (most már sejtem, hogy az elmúlt 30 évben pont ez történt velük, pont ugyanilyen megfontolásból).

A britán idén ismét a németek érintésével érkezett, csomagtartójában ezúttal egy kávéfőző, ami darál, gőzöl, habosít, seggre tetovál, biztos jó lesz valakinek. Mint élvonalbeli koffeinfüggők, vállaltuk, hogy ellenőrizzük a gépet.
Ránézésre is okosabb, mint mi
Elsötétedett a konyha, midőn ember becipelte a masinát, arról nem volt szó, hogy külön asztal kell neki, de ez a kisebbik baj. Több gomb van rajta, mint a Challenger vezérlőpanelén, karácsonyi futófényként villog rajta ezer zöld meg piros lámpa, és a sebtében letöltött 31 oldalas manualból (mely azzal kezdődik, hogy roppant egyszerű a gép használata) azt már tudjuk, hogy a víz keménységéhez is képes beállítani magát, mindazonáltal kávét még mindig nem sikerült varázsolni vele. A végső funkcióját ennek ellenére tökéletes ellátja, mert bekapcsolás után – bár semmit nem csinál – három dzsóndérnyi hangon úgy üvölt, hogy koffeinmentesen is képes bárkit felébreszteni húsz méteres körzetben.

Csak azt szerettem volna mondani, hogy aki szeretne beugrani hozzánk egy egészséges kávéra, annak ajándékba jár egy kockás bermuda is.
Ugyanitt szalmatalpú szandálok (a török talpnélküli zokni már elfogyott)

2013. március 15., péntek

A hó alól jelentjük

Majd elolvad, mi meg úgyse készültünk sehova.

Centikkel, kilométerperórákkal és horrorsztorikkal nem szeretnék beszállni az országos hóhelyzet-versenybe. A tények: több körben is kizárt minket magából a külvilág, az orkán két napja nem csitul, és van annyi jégcsapunk, mint még soha. Van viszont kaja és általában áram is, én meg hó nélkül is gyakran töltök akár heteket ugyanilyen zárkózott létállapotban, szóval ez az egész a házból figyelve nem igazán hoz ki minket a sodrunkból.

A britán ugyanakkor hozza a szokott formáját: szerdán visszatért a szokásos téli elvonulásából, hogy aztán csütörtökön Szibériára ébredjen. Ma reggel azért ástunk neki alagutat a hóban, hogy a fáskamráig eljusson. Korábban nem volt rá időnk, mert a fürdőn simítottuk az utolsó előttieket.
Az instant kopottas felület létrehozásához döglött viasz kell
Ráadásul közben egy átmeneti polc is bekerült a hálóba, így a december óta padlón tornyosuló ruhák is konszolidáltabb környezetbe kerültek. Mindent összevetve napok óta furcsa lelkiállapotban vagyok, mert a ház egyre inkább házra kezd hasonlítani, és ezt ennyi év után szoknom kell még, a pókhálókat például kifejezetten nosztalgikus okokból nem bántom.
Imádom, hogy a verandáról tudok befelé fotózni
Valójában Főkutyának voltak ezek igazán stresszes hetek. Eddig megvolt az optikai határvonal fürdő és háló között, a hajópadlós részre nem jött be soha (mármint amikor mi is itthon voltunk, akkor soha). Ám most a padló kihúzódott a nappaliig, ő meg automatikusan, kérés nélkül összerakta magában, hogy eztán már a fürdőbe se jöhet be, de ettől láthatóan mély szomorúságba esett. Nekünk persze megkönnyítette a munkát, mert egyetlen lakberendező-gurut sem találtunk, aki hivatalos közleményt lett volna hajlandó kiadni arról, hogy a lakkal rögzített kutyaszőrös padló a jövő évtized divatja.

Tegnap este végül elhelyeztük a szőnyegét a megfelelő helyen, és mondtuk, hogy bejöhet. Azt a tépelődést látni kellett volna (láthatnátok is, ha ember nem csak azt hitte volna, hogy forog a felvétel), meg utána a boldogságot is, hogy végre újra folyton a közelünkben lehet. Azóta az is kiderült, hogy az eddigi szőnyegét bátran likvidálhatjuk, mert az átmenetileg letett hosszú csíkossal esett szerelembe, olyanokat horkol rajta, hogy beleremegnek az üvegtáblák.
Zebra, tigris és kutya minden háztartásba kell (zebra nélkül nem látszanak a padlón)
A folytatásban apró bizbaszok reszelgetése-festegetése következik, ezzel is húzzuk az időt, míg kitaláljuk, milyen is legyen a végleges ajtó és térelválasztó a zuhanyfalnál.

Képek a kezdetektől - gyors összefoglaló

2013. március 12., kedd

Napi bölcselet

Nagymama sok évtized után is tud újat mondani. 

Kicsi korom óta hallottam már tőle millió babonát, de ma igazán szép darabbal örvendeztetett meg: ha az első tavaszi mennydörgős záporkor a padlón gurgulázol, nem fog fájni a derekad. Mármint nem torokból kell gurgulázni, hanem teljes testből.
A biciklivel gurgulázás hatásairól nem esett szó
Mindenesetre ha az időjárás úgy alakulna, felületünk már van elég a gurgulázáshoz.

2013. március 11., hétfő

Trailer

Jön! Jön! Jön! A fürdőszoba-trilógia hatodik, még mindig nem befejező része!

Tesztelő settenkedés - dübörög
Bal sarokban a mosógép lakhelye
Country style előkészületek, rózsás hangulatban
Az egykaptafa éjjeliszekrény/mosdószekrény is öltözködik

Hamarosan csiszolt-pácolt rendezői változatban, extrákkal...

2013. március 8., péntek

Tavaszi morzék

Nem vagyunk túl romantikus népek, így aztán nálunk a tavasz se rügyfakadással, ibolyával kezdődik.

Madárcsicser az mondjuk van – már amennyiben a nyolcszáztizenkét decibelt még csivitelésnek lehet nevezni, torkuk szakadtából nyomják a tollasok a trillát –, de tündibündi kisvirágocskákért nem hozzánk kell jönni. Nekünk rebarbarával indul a tavasz, punktum.
Törekvő (és optimista) típus
A tavasz abból is látszik, hogy a macskának a fél feje már megint letépődött a szerelmi harcokban, de erről inkább mindenki érdekében nem csináltam fotót. És amíg ő csajozik, az egeret persze én fogom a spájzban (kekszes zacskóval vagy puszta kézzel, ahogy alakul), mert én ráérek és nekem is kell a tavaszi mozgás. Aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen a padlózás is azért húzódott tavaszra, mert meg kellett várni a medvevedlést.
Majd vigyázni kell, hogy a macibundába belefészkelt macskára ne padlózzunk rá

Még mindig boldogsággal tölt el, hogy itt akár éjjel 11-kor is lehet fúrni vagy fűrészelni, és nem jön fel az alattunk lakó. És az se számít, hogy most a verandán lakik a mosógép meg a mosdókagyló is. A padló további szépítésén (pác, csiszolás, matt lakk) túl még a mosdószekrény és az ajtó festése is rajta van a folyamatosan növekvő listán.

A színek valahol a kék környékén várhatók

Ember közben minél több időt tölt el a kényszerközmunkában, annál jobban hanyatlik a diplomatikus fogalmazásra való készsége és hajlandósága, így aztán beszámoló tőle ebben az ügyben továbbra sem várható. Az egészben legfeljebb annyi a vicces, hogy napjában sokszor oda-vissza eltraktorozik a portám előtt, és cowboykalapját hetykén megbiccentve tekintget befelé, szerintem akar tőlem valamit. Ja persze, tavasz van.


Update: drága tms barátunk reflektált az alsó szomszédos örömömre:
Mondjuk szerintem minimum is kvittek vagyunk