Igen, bálázunk, sokadik napja, érzésem szerint megállás nélkül. Kétlem, hogy sok olyan ismerősünk van, aki igazán átérezné egy gyönyörű, leveles, zöld lucernabála szépségét és illatát, vagy épp a bálatornyon rázkódás romantikáját, de majd legfeljebb nem erről beszélgetek senkivel. És bízunk benne, hogy este a parasztünnep jég nélkül érkezik.
Pedig mindketten sokáig meggyőződéssel hittük és mondtuk, hogy nem akarjuk ezt többet.
Megtévesztő kép helye
Leginkább az aggódást meg az elvesztést, de hát ezt macska esetében csak úgy lehet elkerülni, ha az ember a macskatartást is elkerüli.
Csak aztán elkezdtek szaporodni a házban az egerek, ráadásul mindig akad olyan ismerős, akit meg kell menteni több alomnyi váratlan cicától, és mint az várható volt, vörös kiskandúrra nehezen mondunk nemet, most se sikerült.
Mert úgy néz
Így érkezett hozzánk Centi (majd ha megnő, lehet, hogy Méterre változik a neve), aki az első napot láthatatlan macskaként töltötte a házban, ha mégis mozgott, azt lassított felvételként és laposkúszásban tette. Második nap valaki átpöccintette rajta a tempókapcsolót, azóta csak villámcikkcakkban közlekedik, ha Raklap mégis visszatérne, még ő is beleszédülne. Főkutyával még nem haverok, de óráról órára csökken köztük a távolság.
Főállásban most azon munkálkodom, hogy ne szeressem, de egyértelműen vesztésre állok. Már csak azért is, mert már most biztos, hogy ha óriásegerek támadnák meg a Birtokot, akkor hősiesen megvédene.