Oldódás alkoholban és vízben.
Van nekünk egy remekbe szabott pincénk a pajta vége alatt, lépcsővel és boltívvel a bejáratnál. Fentről ugyan benőtték az akácgyökerek, de úgy terveztük, hogy szépen kipucolva tökéletesen temperált téli otthona lesz a krumplihagymarépa-társaságnak. Aztán a
tavaszi özönvíz feltöltötte vagy 40 köbméter vízzel és sárral, és még örültünk is, hogy nem pucoltuk ki, mert milyen fölöslegesen dolgoztunk volna már. Na, majd ha kiszárad.
 |
| Csináld utánunk: nincs szőlőnk, de névre szóló borunk van. |
 |
| "vagy este lefekvés előtt egy jó könyvhöz" - ezek engem ismernek valahonnan... |
Aztán már favágás idején újra lemerészkedtünk kárfelmérni, mázli, hogy addigra már elkészült az első saját pálinkánk (mármint a mi körténkből is volt benne, és mi vittük el a főzőbe), kellett az etanol az élmény feldolgozásához.
 |
| Az élet értelmének vize 42 fokos |
Egyértelművé vált, hogy pince abból a pincéből már sose lesz, ellenben örüljünk, ha nem rogynak alá a falak fölötte. Be kell tehát gyorsan temetni, majd folytatólagosan feltárni azt a B pincét, amiből jelenleg csak egy domb és egy kis, kitéglázott luk látszik, régebben rókavár volt. Még régebben meg, hát ki tudja, de a falu öregjeinek elbeszéléséi alapján odabent valószínűleg a borbélyüzlet romjai pihennek.
Emberemről azt egész biztosan lehet tudni, hogy vannak vakondgénjei, bizonyítja ezt az eredeti topográfiához képest három új (funkcionális és szándékosan készített) domb is az udvarban, tehát nála gyakorlatilag teljesen normális elfoglaltságnak számít, hogy talicskányi adagokban ide-oda sétáltatja a kertet, úgyhogy ezzel a résszel nem is lesz gond. De azt még ő is csak sejti, hogy milyen ötletekkel fogok előállni a boros-pálinkás-pityókás túlélőbunker kialakítása ügyében.
Ha hirtelen eltűnnék, friss földhányások alatt keressetek először...
