2015. március 29., vasárnap

Fácán jobbról

A széllel bélelt, agyonpörgött és átfagyott két nap után pont az hiányzott már csak, hogy az alkonyatban leindexeljünk egy vad szárnyast.

Az élettelen baromfi fölött gyorsan rádöbbentünk, hogy életünkben még egy csirkét se kopasztottunk meg soha. Fácánról legalább voltak halvány beszélgetés-emlékeim a británnal olyasmikről, hogy hardcore módon addig kell fellógatva tartani a fácánt, míg le nem rohad a saját lábáról, vagy valami hasonló horror. Hazatérve tehát én a guglinak estem neki, ember a telefonos segítséghez folyamodott.

Ezért kell úttesten átrepülés előtt körülnézni

Az első találatnak annál a részénél akadtam le, hogy az apró pihék leégetése a legegyszerűbben egy égő papírfidibusszal történik, persze lehet, hogy a hardware store-ban találkoztak már ilyen kéréssel. De legalább azt is megtudtam, nem illetlenség az asztalnál kézzel kiszedni a szánkba jutott sörétet – indexbura-darabkákról nem írtak. Felkutattam egy képes „fácántépés kezdőknek” kézikönyvet is, de az anatómiailag pontos leírások és lépésről-lépésre ábrák mellett meglehetősen feketemágiásnak, de minimum bűvészesen kivitelezhetetlennek találtam azt a kitételt, miszerint vigyázzunk, hogy a madárhoz szinte ne is érjünk hozzá, nehogy kezünk melegétől átmelegedjék a hús, így megelőzhetjük a bomlást... 

Eközben a három telefonos fácán-helpdesk 2:1 arányban szavazott a forró vizes mártogatás kontra többnapos lógatás és szárazon kopasztás lehetőségekre. Bár a fáradtság meg lustaság nagyon az akasztás irányába vitte az esélyeket, belegondoltam, hogy milyen állapotban találhatom 2-3 nap múlva ezt az állatot abban a pajtában, ahol egyébként szinkronban épp egy besózott nyers birkabőr is tímárra vár, és a kép nem töltött el kalandvággyal.

Percenként gondoltuk meg magunkat az érkező újabb és újabb okosságoktól, aztán végül úgy döntöttünk, hogy mivel nincs kivérezve, maradjon a klasszik csirkés verzió – már csak azért is, mert egy rutinos forrókopasztó felajánlotta a közreműködését, legalább ilyet is látunk/próbálunk.

A várakozásokkal ellentétben nem is bonyolult (mondom én a fotómasina mögül)

A pihés tyúkot hideggyanta és a crème brûlée-lángszóró helyett csak tradicionálisan ráültettük a tűzhelyre

Nem mondom, hogy rossz szombat éjszakai program egy fácánkopasztó-workshop, hát még a vasárnapi fácánleves, de azért talán lassan ideje lenne beszerezni valami vadrácsot az autóra.

2015. március 26., csütörtök

Hirtelen tavasz

A tél során semmi fontos nem történt, aminek történnie kellett volna, most pedig, szokás szerint, már idő nem lesz rá.

Ennyit a ház haladásáról, pedig tervek és tennivalók még mindig bőven vannak. Kapkodva kaptunk észbe, hogy tavasz van (visszatért a britán, ami kiszámíthatóbban jelzi az évszakváltást, mint a medveárnyék), és az ebből fakadó pörgésen felül a mindig megbízhatóan jelentkező véletlenek sem kerülnek minket, szóval unatkozni továbbra se hozzánk gyertek. Jelenleg például előre nem tervezetten egy fej nélküli racka nyúzása zajlik a verandán (nem a mi rackánk), az érzékenyebbek kedvéért (kezdve velem) erről nem fogok fotót publikálni.

A saját nyájban a kicsik kezesbárányosítása a tavalyi évhez hasonlóan jól halad. Itt éppen azt teszteljük, mennyire tartós hajfixálóként/hajformázóként a direktben alkalmazott rackanyál.

Minden reklámfotó elmaradhatatlan része a lemenő Nap megcsillanó sugára

Ha hihetünk a pletykáknak, a tavalyi kedvencem az új helyén már pacsit adni is megtanult. És a fekete anya még mindig nem szült.

Csoportképen az eddigi óvoda

Másfél hónap különbség: egy nagy iker és egy kis iker

A tavasszal együtt szinte váratlanul ért a felismerés, hogy akkor a kertben is kéne ezt-azt, meg nagyon sok amazt csinálni. Anyukám átküldött a minap egy oldalt, hogy nézzem át, kell-e valami, és az emag nevű url-ből teljesen magától értetődőnek gondoltam, hogy vetőmagok várnak itt, pedig távolról sem, ez is azt bizonyítja, hogy masszívan parasztosodom.

Elkezdtem magozni, egyelőre 8 különböző paradicsom és 9 különböző paprika van a konyhaablaki keltetőbe vetve.

A kis zászlók elkészítésében még apukám is lelkesen közreműködött, pedig szerintem utoljára általánosban politechnika órán csinálhatott ilyesmit

Szándékosan túlbiztosítottam magam, mert tavaly nagyon rosszul esett, hogy a markába röhögve az összes paradicsomot elvitte a monília (és az sem vigasztal, hogy mindenhol), de már most megjósolható, hogy májusban azért fogok nyígni, mert nem férek el a veteményben. A fügefa és az óriás rozmaringbokor kikerült a téli szalmacsomagolásból, az ezernyi eperpalántát meg kéne még egyelnem, és minden nap jut még eszembe valami új sürgősség, szerencsére a zöldek jelentős része az én közreműködésem nélkül is teszi a dolgát.

A tavaly betelepített medvehagymák látványosan brummognak a rebarbarák alatt

Kellenének még gyümölcsfák is, de nem merek elkezdeni tavaszi-nyári tudulistát írni, mert annak tényleg sose lesz vége, és jelenleg ez nem motiváló erőként hatna rám. Azért ha eszetekbe jut, hogy mit felejtettem még el, mondjátok bátran.

2015. március 11., szerda

Fahéjfiúk

Bár délutánra kakaóbarnára sötétedtek a latte/capuccino-árnyalatokból.

Picik, gyönyörűek, és mivel a mama is jófej, simán ölelgethetők.

Csudálatosak, ahogy vártuk

Könnyebben megkülönböztethetők egymástól, mint az idősebb ikrek

A nagyobb ikertesók is érdeklődők

Friss, mint a ma született ;)

"Tudom ki vagy és hol talállak"


A gyereklétszám ezzel 5, már csak a fekete mamára várunk...

2015. március 2., hétfő

Rejtélyes szelek

Ezek a jószágok direkt szopatnak minket.

Szagolgattunk körbe, valami büdös. Szagolgattuk a saját ruháinkat, mégiscsak ölelgetünk kisbarikat napszámban, de a ruhák csak enyhe kisbaris bukét árasztottak. A kifogásolt szag viszont olyan masszív volt, hogy házat lehetett volna építeni rá. Kizárásos alapon végül Főkutyát azonosítottuk szagforrásként. Mint aki görénnyel hempergett, majd utána nutriába törülközött. Olyannyira penetrállott, hogy a barik istállójában is érezni lehetett a deszkaajtón túlról. A fő gyanúmat egy falubeli kisfiú fogalmazta meg egyszerűen, de nagyon komoly fejjel: szerintem lefingta egy borz.

Főkutyát eddig életében egyszer kellett megfürdetni, akkor teveszarba fetrengett (vándorcirkusz Kőbánya közepén), így kutyasampon nincs a háztartásban. A nagyanyai praktikák szerint a paradicsomlé az, ami aztán minden szagot kivisz a bűzlő bundából, de valahogy nem tudtam magam elképzelni, ahogy a maradék paradicsomlevest tarhonyával belemasszírozom a bundájába, vérszín patakokat képezve így a fürdőben. Maradt a szódabikarbónás víz (2 ek. szb, 2 csésze víz), bátran ajánlom, ha bárkit lefingna egy borz.

A hétvége egyébként egy sürgősségi szülészeti beavatkozással kezdődött, méhész-kecskész barátunknál az egyik kiskecske úgy gondolta, két előrenyújtott láb helyett ő Superman-alakzatban, egy lábbal előre jönne ki az anyjából. Ezt muszáj volt korrigálni, és mivel embernek kb. fele olyan keskeny a keze, mint a kecskésznek, rá hárult ez a nemes feladat, jól meg is mentette anyát és gidát

Miután így már nagyon ismerősek voltak mindenféle szülési folyamatok, tegnap reggel nem volt kétségünk, hogy a fekete rackalány szülni készül: 3-5 percenként görcsbe húzódott a teljes teste, produkált egyéb jeleket is, úgyhogy az egész napot ennek rendeltük alá, bízva abban, hogy tisztes távolból, de egyszer élőben végignézhetjük egy saját racka ellését.

Kétóránként félórákat fagytunk oda a karámba, subás barihasat bámulva. A kicsik randalíroztak.

Rackatorony

A fekete lány pedig, döcögő anyahajó-mozgással, pont olyan unott fejjel kérődzött, mint a többiek. És déltől kezdve egyetlen görcsöt sem láttunk. Gyorsan átforgattam a szakirodalmat, ami szerint léteznek előkészítő fájások, úgy 1-6 órával az ellés megkezdése előtt, és különben is a szülések 80%-a hajnalban történik, úgyhogy mindenki nyugodjon le, majd reggelre megszaporodik. De a jelek szerint a fekete anya nem olvasta a szakirodalmat, a létszám ma is változatlan. Kecskész barátunk a borz után szabadon így foglalta össze a lehetőségeket: nem lehet, hogy csak nem akart pukizni előttetek, de már nagyon gyötörte a görcs?

Mindenesetre erősen figyelünk, és közben örülök, hogy legalább a macska a héten még nem csinált semmi hülyeséget.