2017. március 12., vasárnap

Ez is bari

Most kaptam karácsonyra. 

Fonalmegőrző és gubancmegelőző vályú.


  bari

 Ránézel és vigyorogsz. A macska még nem fedezte fel.

2017. március 10., péntek

Barinap

Abszolút rekord, extrákkal.

A subásoknál az alap viselkedés és az alap bundavastagság miatt szinte lehetetlen megállapítani, hogy egyáltalán viselősek-e, és általában a közelgő szülés jelei sem látszanak. Így két nappal ezelőtt érthetően nagy izgalomba jöttem, mikor az egyik veterán anyánk tőgyet villantott – a kitőgyellés már biztos jele a hamarosti szülésnek, 48 órát adtam neki. Mondjuk ő már ősz óta úgy nézett ki, mint egy hatalmas, szőrös gömbhal, meglepett volna, ha nincs benne gyerek.

Aztán tegnap reggel egy másik lány is villantott, dörzsöltem előre a tenyerem a közelgő újabb bariboomra (hiszen az első három kölök már elmúlt másfél és két és fél hetes is). Annak ellenére, hogy voltak már ellentétes tapasztalataink, még mindig abban az alaphitben élünk, hogy főként éjjel-hajnalban szülnek (ahogy TK mondta, nyilván evolúciósan megvárják, míg a farkasok lefekszenek aludni). Szóval meglehetős meglepetésként ért délben, mikor visszatértem a karámba, hogy hopp, minden fakszni nélkül ott egy csuda minibari – a második villantótól.

  Sorszám szerint negyedikUntitled

A fentebb említett jeti gömbhal mozgása viszont óráról órára egyre billegősebb lett, egyre többször bámult üveges tekintettel maga elé. Ez nem az a világon elgondolkodós, kérődzés közben harmadfokú egyenletet fejben megoldós barinézés, hanem sokkal olyanabb. Szóval inkább kíváncsiságból, mint aggodalomból, de muszáj volt rá visszanézünk este.

Akkor kezdődött az igazi fészkelődés, és most végre megértettem a szó ősgyökerét. A mellső lábaival kaparta a földet, lefeküdt, felkelt, megfordult, újra lefeküdt, újra fészket kapart, sehogy sem volt jó, kereste a helyét nagyon. Időnként az oldalára feküdt, hatalmasakat fújtatott, hullámzott az egész állat. Az egyértelmű vajúdás közben a többiek látszólag flegmán jöttek-mentek-ácsorogtak, de valójában ez egy jól koreografált diszkrét távolságtartás és megbízható védelem kombinációja volt. A kicsik persze trollkodtak néha a közelében (vagy rajta ugrálva), de ezt senki sem minősítette veszélyesnek.

Mindeközben Főkos, ahogy az apák teszik azt mindenütt a szülőszobáknál, kívülről támasztotta elheverve az istálló falát, elmélyülten rágódva. Aztán felpörögtek az események, és bár a kisbari még nyilván csak a kanyarban volt, az anya már elővette azt a kedves, lágy, gurgulázó mamahangot, amit csak a kicsikkel használnak. Féloldalt fekve szült, gyakorlatilag másodpercek alatt, és amint kint volt a kicsi, a mama már pattant is négy lábra. Tíz perc múlva aztán folytatta a fészkelődést, és az első után nagyjából 15 perccel az ikertestvér is megszületett. Az egészben az volt a legszebb, hogy úgy szülte a másodikat, hogy az első közben végig a fejénél volt és tisztogatta.

  Esti ikrek, egy fiú, egy lány

Hihetetlen jófejség volt a mamától, hogy hagyta nekünk ezt az egészet végignézni (az egész során mi lélegzetvisszafojtva álltunk a közelben, de a derékig érő deszkaajtó túloldalán, igyekezve minél kevésbé zavarni). Kényszeres számolásilag viszont most össze vagyok zavarodva, egyelőre nehéz feldolgozni, hogy egy délután alatt megduplázódott a kicsik száma, és hirtelen háromból 6 lett. Mozgás közben legalább 17 darabnak látszanak.

2017. március 2., csütörtök

Birkás Tánti éppen ráért

Írtam varrtam egy könyvet.

Másfél évesre nőtt a medvegyerek, épp ideje volt, hogy a születése óta tervezett lefoglaló könyvet megcsináljam. A saját agyamat és időmet én speciel remekül lefoglaltam vele, amíg készült. Főleg, amikor a maximalista paraszt részem is beszólt, és a realizmus/alkotói szabadság tengelyen pörögtem olyasmiken, hogy például az almafának nem is ilyen a levele, meg hasonlók. A kérdés már csak az maradt, hogy a gyerek mit szól majd hozzá.

Részemről csak a két végletet tudtam elképzelni: vagy totálisan rákattan, vagy nagyon magasról hajítja rá a pelenkáját, mert a Birtokon mindennél érdekesebb a kutya-macska-kisbarik-nagybarik sereglet.

  színes-birkás

A realitásba és a meglepetés kiélvezésébe végül a körbálákról ugrálás izgalma, a macskaidomítás és az alváshiányos hisztihatár is befigyelt, mindenesetre a barlanglakó medveujjbáb meg a körtefaló kukac még így is lekötötte egy ideig, és az anyja is hiába mondta neki, hogy „kislányom, menjél aludni, hadd játsszunk a könyveddel”. Úgy sejtem, lesz még idő, amikor a szülei ép eszének megőrzésében segítség lesz ez a rongykönyv. Így vagy úgy.

 macerálhatós-gombás-kukacos


No hát ilyesmikkel is múlattam a hideg-csendes téli napokat; horgolt takarókról, kék konyhabútorokról és egyebekről majd legközelebb, mostanában nem vagyok a szavak embere (se).

2017. február 17., péntek

Addig is

Nyugi, élünk.


Napi Yoda