Kertkör

Pontosan február első napja óta viszket a tenyerem.

Aznap verőfény, hétág és meleg zajlott, ám rútúl színtelen és kopár képet mutatott a kert ahhoz képest, hogy szerintem tavasz volt. Úgyhogy színterápiás céllal életemben először vettem egy primulát, amiről számomra most derült ki, hogy ezt hívják kankalinnak (mondtam én, hogy a virágosokkal nem annyira közeli a viszonyom. Még.)

Ha jól viselkednek, majd kiültetni se felejtem el őket, hogy jövőre automatikusan nyíljanak

Hiába jött még utána zegernye, engem már nem lehetett megállítani és türelemre inteni, az ablakpárkányon kezdtem a garázdálkodást, aztán az első adandó alkalommal beköltöztettem a palántákat a melegházba (majd után még, ha jól számolom, összesen 3-szor költöztettem vissza őket a házba, váratlan éjszakai fagyok miatt, de mindegy is, dolgoztam én már fölöslegesen sokkal többet ennél sokkal kevésbé fontos ügyekben).

Most meg aztán már annyira tavasz van, hogy szerintem réges rég mindenhol minden virágnak színpompállnia kéne, emiatt aztán további csalásokat követtem el (azaz Kertészetben Vásároltam Virágot).

Mert idén is csak fekete petúniát vetettem, kellett valami más szín is

Pompon százszorszép

Kétnyári virágot magról vetni - na annyit nem ér, inkább megveszem

Mindeközben a melegházban (ami automatikus időtorzító rendszerrel van szerelve, a bent töltött 5 percekről sokszor derül ki, hogy valójában egy órák) zöldülnek a sarjak, sarjadnak a zöldek, változó tempóban.

A leendő fekete petúniák, egy részük már a szabadban edzőtáborozik

Fogalmam sincs, miért vetettem ennyi díszcsalánt, de valamire biztos jó lesz

Vaníliavirág: tavaly véletlenül estem vele szerelembe, magról viszont elég lassan nő (nem, nem vagyok türelmetlen)

Törpe és kúszó sarkantyúka: szerintem ezen a pontot totál ugyanúgy néznek ki

Életemben először virághagymákat is vásároltam. Eskü, hogy eszemben sem volt, sőt, kifejezetten nem akartam hagymásokkal foglalkozni, okulva abból, hogy az évek során a kertben random pozicionálással föld alá került úgy 20-30 tulipánhagyma, aminek következtében tulipánlotótt is indíthatnék, mert minden évben mindig máshol, de szinte mindig csak kettő virágosodik meg.

Az Egyik

A vásárolt hagymákkal nagyon jól bántam (azaz nem feledkeztem el kompletten róluk, továbbá felismerhető cserepekbe kerültek), már erősen kilátszanak a földből, a baracksárgának ígért begónia mellett várok valami kék harangos izékre is, meg a fekete liliomokra.

Gót kert felé haladok

Miután megtudtam, hogy az évek óta földön fetrengő, semmiféle lelkesedést nem mutató szúrós cucc állítólag futórózsa, és csináltam neki futópályát, azóta boldogan szalad.

Remélem, virágzani is fog

Ez egy másik maratonista csapat, serleglonc lesz, ha még nagyobb lesz.

Neki még kéne gyártanom egy legalább két méter magas állványt, amin kúszogathat

Az átteleltetett fukszia is éledezik.

És hogy az aktualitásokhoz is kapcsolódjunk: elsőként a császárkorona nyílt.

Új rajongás a fanyarka, ami azért is különlegesen különleges, mert egy olyan, nem nyitva lévő kertészetben vettem, ami nem is árult fanyarkát, de amikor megláttam a mézalmácska táblát amúgy a kék zsálya mellé beszúrva, megéreztem, hogy a mesebeli kertésszel két nyelvet beszéltünk ebben a témában, és végül adott nekem fanyarkát. Kettőt, mert nem volt nála visszajáró.

Háttérben a japán birs, amiről mindig elfeledkezem és minden tavasszal meglepetésként ér a léte

A veteményes részlegben (ez a szép neve azoknak a földkupacoknak, amelyeken némi helyet felszabadítottam gazok alól) elvileg nő majd mindenféle leveles zöldség, de ez elsősorban a bariktól függ, nagyon precíz összehangoltsággal és villámgyorsan tudják megtalálni azokat a helyeket, ahol nem kéne legelniük.

Ez pedig a mai Kerti Rejtély:

Feladat: találja meg és karikázza be a témát

Ha hibernáltságában nincs annyi lélekjelenléte, hogy röfögjön egyet, akkor csúnyán végezte volna az ásó alatt, de szerencsére idejében szólt, úgyhogy most legalább egy sün van a dedikált bozótosban (lehet, hogy vannak haverjai is ott, és ő csak eltévedt).

Hirtelen tavasz

A tél során semmi fontos nem történt, aminek történnie kellett volna, most pedig, szokás szerint, már idő nem lesz rá.

Ennyit a ház haladásáról, pedig tervek és tennivalók még mindig bőven vannak. Kapkodva kaptunk észbe, hogy tavasz van (visszatért a britán, ami kiszámíthatóbban jelzi az évszakváltást, mint a medveárnyék), és az ebből fakadó pörgésen felül a mindig megbízhatóan jelentkező véletlenek sem kerülnek minket, szóval unatkozni továbbra se hozzánk gyertek. Jelenleg például előre nem tervezetten egy fej nélküli racka nyúzása zajlik a verandán (nem a mi rackánk), az érzékenyebbek kedvéért (kezdve velem) erről nem fogok fotót publikálni.

A saját nyájban a kicsik kezesbárányosítása a tavalyi évhez hasonlóan jól halad. Itt éppen azt teszteljük, mennyire tartós hajfixálóként/hajformázóként a direktben alkalmazott rackanyál.

Minden reklámfotó elmaradhatatlan része a lemenő Nap megcsillanó sugára

Ha hihetünk a pletykáknak, a tavalyi kedvencem az új helyén már pacsit adni is megtanult. És a fekete anya még mindig nem szült.

Csoportképen az eddigi óvoda

Másfél hónap különbség: egy nagy iker és egy kis iker

A tavasszal együtt szinte váratlanul ért a felismerés, hogy akkor a kertben is kéne ezt-azt, meg nagyon sok amazt csinálni. Anyukám átküldött a minap egy oldalt, hogy nézzem át, kell-e valami, és az emag nevű url-ből teljesen magától értetődőnek gondoltam, hogy vetőmagok várnak itt, pedig távolról sem, ez is azt bizonyítja, hogy masszívan parasztosodom.

Elkezdtem magozni, egyelőre 8 különböző paradicsom és 9 különböző paprika van a konyhaablaki keltetőbe vetve.

A kis zászlók elkészítésében még apukám is lelkesen közreműködött, pedig szerintem utoljára általánosban politechnika órán csinálhatott ilyesmit

Szándékosan túlbiztosítottam magam, mert tavaly nagyon rosszul esett, hogy a markába röhögve az összes paradicsomot elvitte a monília (és az sem vigasztal, hogy mindenhol), de már most megjósolható, hogy májusban azért fogok nyígni, mert nem férek el a veteményben. A fügefa és az óriás rozmaringbokor kikerült a téli szalmacsomagolásból, az ezernyi eperpalántát meg kéne még egyelnem, és minden nap jut még eszembe valami új sürgősség, szerencsére a zöldek jelentős része az én közreműködésem nélkül is teszi a dolgát.

A tavaly betelepített medvehagymák látványosan brummognak a rebarbarák alatt

Kellenének még gyümölcsfák is, de nem merek elkezdeni tavaszi-nyári tudulistát írni, mert annak tényleg sose lesz vége, és jelenleg ez nem motiváló erőként hatna rám. Azért ha eszetekbe jut, hogy mit felejtettem még el, mondjátok bátran.

Vadhajtások

A szokásosak szokásosan vannak, azokat nem mutogatom.

Inkább egy gyors tárlat az érdekesebb darabokból.
Az első, láthatatlan fotó a rebarbarát ábrázolja, aminek akkora levelei vannak, hogy egy képre se férnek rá; ha anno én tervezem az Édenkertet, tuti nem fügefalevéllel bohóckodok. Egy rebarbaralevél egy komplett gardróbra elég lenne. Az olajfa-csemetét csak az veszi észre alattuk, aki tudja, hol kell keresni.

A paradicsomok jól fejlett gyomos attitűdöt növesztettek, szó szerint bárhol képesek felbukkanni a Birtok területén.

Franc se fog ezek után palántázni

A csak szalmába dobott kísérleti krumplik bokorméretet tekintve egyelőre pont ugyanakkorák, mint a földbe rakottak.

Az első bordóis permetezés már megvolt

Láttál-e már valaha...?

Ember nem tudta folytatni a nótát, kulturálisan hiányos gyerekkora lehetett

A bodza a tetőn is átvette az uralmat.

A mézes bodzalikőr már érik, a szörpgyár a héten indul

A hobbit karácsonyfának gratulálunk, a Birtok első túlélőfenyője.

Csináltam fenyőrügy-szirupot is, hagyjuk

Vadonatúj, nélkülözhetetlen eszköz a kiforralt dunsztosok kiemeléséhez, trükk a kép alatt.

Pontosan 209 Ft volt a csíkos gazdaságosban. Az előbb 1490-ért láttam egy webshopban...

Bővülő Birtok

Tényszerű, földszáraz beszámoló a sok kerti ezmegazról.

Tessék, már megint kapkodtunk, ha jót akartunk volna, csak ma tettük volna el az uborkákat, méla kussban, majd jövőre emlékezni fogok rá. Mindenesetre legalább almával nem fociztunk.

Többek közt azért sem tudunk most ilyen szigorú menetrendhez igazodni, mert a Birtok szép csendben meghízott. Tavaly óta néhány újabb városi légvárépítő is földtulajdonos lett a faluban, és velük együtt amolyan anarchoszindikalista kaotikus közösségi kertészetet hoztunk létre. Mindenki beleteszi, amit tud - mi főleg munkát és energiát (mert mi vagyunk itt), ők meg további földterületeket, eszközöket és a többi. Így durvult idénre minden több százas nagyságrendre, minek következtében már tervezem a locsolókannára és kerti szerszámokra optimalizált új fitneszirányzat tökéletesítését (programba épített bioszoláriummal).

Jelenleg csak a kertekkel és a baribámulással is elmegy napi 34 óra, de úgy tűnik, épp jól megy az időtágítás, a plusz szükséges egyebeken kívül (tudta-e Ön, hogy krumplivetés közben is kiválóan lehet olvasni?) további hülyeségekre is sikerült perceket szereznem. Nem bírok magammal, mert túltelített olfaktorikus orgonakoncerttől szagos a környék.

Még jó, hogy csak tíz lépést kell érte menni

A rétegzett dekorcukor viszonylag gyors próba volt. Lehet, hogy felhasználáskor a végeredmény olyan lesz, mintha szappant oldanék teában, de ha más nem, a látványért (és a jelenlegi illatért) megérte. Vigyázat, cukros orgona/orgonás cukor ömlesztése következik.

Lecsumázni majdnem olyan szórakoztató, mint a gyerekláncfüvet

Zselére és szörpre még nem szántam rá magam

A Subák eközben boldogan kummogva legelésznek, figyelmesen válogatnak, látszólag nem mindegy nekik, melyik pitypangon a legjobb kérődzni. Kaptak sót és almot is, egészen otthon érzik magukat, már csak a legyeket kéne eltanácsolni a körletükből. Hamarosan intézzük nekik a fodrászt is.

Így lazul a gyógyhatású gyapjútakaró alatt

Csókapityóka

Most jutott eszembe, hogy alánézzek.

Tavaly SzembeGyuri a csalánnal együtt eltüntette, mire idén a csicsóka mesebeli metrólényekkel vágott vissza.

Szerintem bébizsiráf. Esetleg gyerekdinoszaurusz. De nem csóka.

Turbófinis

Az októberi karácsonyról, a kerti pornóról és a relativitáselméletről.

Kapkodva zajlik továbbra is minden, a veteményben is csak úgy lekapkodtam a minap a maradék pár kiló erőset, 10 perc után már egész egyértelmű volt, hogy tradicionálisan miért is nem október vége a paprikaszüreti szezon. Aztán mikor kiengedtek az elfagyott ujjaim, varrtam pár méter paprikát.

A kimaradt egy kilóból készült újabb adag paprikakrém is

Eközben ember a pornóvetemény maradékát számolta fel, a nyertes mindenképp ez a répa.

A kontrasztgyermek hét éves

Az októberi karácsonyi hangulatnak már csak betetőzése volt a hétfői hó,

Síparadicsom?

a hangulatra inkább az játszott rá, hogy egész héten mindenféle csomagok érkeztek, a Borsmentának küldött biomeggymag például a visszaúton kecsketejes szappanná és horgolófonallá változott, karácsonyis vászonzsákban, mindig tudtam, hogy jól megy nekem a természetbeni üzletelés.

Erről jut eszembe, ajánlom Neil Gaiman 'Hó, tükör, almák' c. novelláját

A természetbeni üzletelés prof. PhD univ. fokozatáról majd a padlós részben beszámolok, most egyéb tudományos gyorstalpalók jönnek. Először is a relativitáselmélet már a kisujjamban van, és ez önszuggesztiós pszichológiával ötvözve remek fegyver: amikor már nem napi 28, csak 14 órányi fontos és sürgős teendőm van, kezdem egész ráérősnek érezni magam, amibe akár pöffetegvadászat is belefér.

Volt Bambi-kiáramlás is a varázserdőben, de fényképező helyett pöffeteggel volt teli a kezem

Az elektropölék rendszertani besorolását is közzéteszem a zoológiai érdeklődéssel (és durva memóriával) megvert olvasók kedvéért, de előbb egy kis villamosságtan. Nagyjából mindent elmond a Birtok elektromos vezetékelésének szabásmintájáról az, hogy a British Museum biztonsági rajzait könnyebb megjegyezni, mint az itt szaladgáló amperek útvonalát. Na és a pölék még ezt is összezavarták. Addig-addig rendezgették a téli alvóhelyüket a padláson, hogy átrágtak-megcsomóztak-kibogoztak ezt-azt, minek következtében laboratóriumi körülmények és hosszadalmas kísérletek nélkül is kiderült egy igen kevéssé ismert tény: a sziklás biotópokat nem favorizáló pölék rave- és trance-rajongók, legalábbis az átmenetileg megfejthetetlenül stroboszkópos működésű világításokból erre lehetett következtetni. De már elmúlt.

Nem csak a pölék készülnek a télre

Így november kezdetén a turbóparadicsom-versenyt is lezárhatjuk (bár néhány szem kemény, piros gyümölcs még mindig akad az emelt ágyban): a 4 (igen, négy) tőről július vége és október vége között leszüreteltünk 10 kiló, számolva 343 darab paradicsomot. Keverjük még bele a statisztikatorzító lustasági és időhiányossági faktort is: a napokban leszedtem róla még 5 kiló zöld paradicsomot, és ránézésre még 1-2 kiló piros, plusz 3-4 kiló zöld is maradt még, viszont ezeket már nem számoltam darabra, annyira nem unatkoztam. Esetleges tanulság: talán 15 kiló is beérett volna, ha nem egyharmad ajtókeretnyi területen dekkol ez a quartett. A következő napokra főleg zöld paradicsom chutney a program.
(És hogy aktuális is legyek: a Halloween-ház időközben elkelt, jó gazdája lett)

Paradicsomos krumpli

Villámgyors kertügyi leltár.

Csak a dokumentáció kedvéért fotók, tények és számok jönnek a turbóparadicsomok és a krumpliszerű krumplik világából.
Juhmeli kérdésére: turbóék nem koktélparadicsomok,

A mai adag: 5 darab, 226 gramm, ezzel túlléptük az első kilót

de érdekes többméretű együttélés van náluk akár ugyanazon a száron is.

Várnak a sörükre sorukra

Más szín, más méret, ugyanaz a tő

A nemturbók egyelőre lassan pirosodnak a fenti veteményben, ők fekveérők (a 4 turbó a lenti emelt ágyásban lakik).
Aztán tegnap a második krumpliparcella is feltúrásra került, így lett krumpliföld a verandából.

Kapcsolódó városi kérdés: és akkor hirtelen úgy ébredtél fel, hogy ma krumplit ásol, vagy honnan tudod, mikor kell?

Van köztük is nanoversenyző

Eltérő főzési idővel kell számolni

Természetesen ezt is lemázsáltuk (kilónként, bélyegnyi konyhamérlegen, nyilván). A legnagyobb darab 413 gramm lett, összesen pedig az 50 bokor Desirée alól 50 kiló zsákmány került elő (igen kevés munka, háromszori bordóis permetezés, kb. 20 Ft/kg, és csak néhány darabot rágcsált meg valami izé), ami a kiflikkel együtt kettőnknek pont nem elég egy évre, de mivel ez már hozta az általunk elvárt kg/bokor átlagot, és ugye fontos háttérinfó, hogy állítólag ezen a földön még sosem volt jó és sok krumpli, mi most eléggé örülünk.

Uborkaszezon

PET-palack harmadvetésben. 

Mivel idén van először igazán változatos veteményesünk, amolyan betonfalként jött arcba az eddig ismeretlen nagy semmi július közepén: a paprikák és paradicsomok elvannak magukban, minden más meg érik, betakarítódik és konzerválódik, de valójában a tavasz óta tartó nagy kerti nyüzsgést követően nincs igazán mit csinálni a kertben. Persze, lehetne gazolni itt-ott, de pont ugyanolyan értelmetlennek tűnik már, mint a cementlapos padlót felsikálni a remélhetőleg mihamarabbi betonozás előtt. Szóval szembesültünk az árván maradt parcellákkal a krumpli és hagyma helyén, ettől pedig az évszak derekán elkezdett elkapni a „mindjárt vége a nyárnak” szomorú érzése.

Békésen utóérnek az öngyilkos körték

Ehető méretű kukorica, és megvolt már az első lecsó is saját paprikából

Hajnalkafal brutális levelekkel

A tetőhöz érve bekanyarodás előtt napokig gondolkodnak a levegőben

Ekkor kezdtem valójában felfogni, hogy mi az a másodvetés, amiről rutinos kertesek beszélnek. Ekkor derült ki az is, hogy a legkézenfekvőbb az uborka újraplántálása, és szégyen vagy sem, én csak most értettem meg igazán az uborkaszezon globális jelentését.
De persze ezt se tudjuk normálisan csinálni, nálunk tulajdonképpen már harmadvetésről beszélhetünk. Az első adag uborka ugyanis simán eltűnt a tökök között, a második adag, ami a borsó helyére került, most indult virágzásnak, de harmadjára hátha még jobban sikerül, gondolta emberem…

…és elvetett egy csomó PET-palackot a kiflikrumpli helyére.

A szalmát kis foltokban széttúrta, földbe tette az uborkamagot, és egyrészt a megkülönböztetés, másrészt a védelem, harmadrészt a tripla üvegházhatás okán körbekerítette őket a palackgyűrűkkel, majd kigyomlálja a műanyagot, ha már látszó méretűek lesznek az uborkák. Mondjuk én azt a verziót támogattam volna, ahol eleve befőttesüvegben nőnek az uborkák, és mire beérnek, önmagától kialakul körülöttük a fűszeres savanyúságlé is, de ezen még dolgozni kell egy keveset.
Közben a kerti kvízsorozatba is bekerült két újabb feladvány:

Ez alattomban a kukoricák közé nőtt, nekem leginkább organikus motoralkatrésznek tűnik

Szintén kérdőjel, tavaly óta lakik a fűszerkertben, olyan magas, mint én, és vastag, vörös szára van

Különben pedig már szerveződik a kiflikrumpliért eperpalánta cserekereskedelem is, csak egy jó helyet kéne találni az eperföldnek, mint ahogy a britántól származó sárgabarack-csemetének is (nem, nem kérem az egyébként jogos kövek dobálását a 20 négyzetméteren kertészkedőktől, nagy kertben pont a bő lehetőségek miatt még nehezebb pont jó helyeket találni, a rebarbarán, az olajfákon és a bambusznádon is nagyon sokat kellett ám töprengeni). Akit pedig érdekel, a jobb felső sarokban nyomon követhető a 4 tő turbóparadicsomról származó gyümölcstermés akkurátus dokumentációja.