Határozott gomba

A tudomány mellém állt. 

Sok párkapcsolat bukik meg azon, ha az egyik fél rendszeresen mindenféle gombákat hurcol haza. Kivéve, ha a másik fél még örül is annak, hogy megfertőzik. Mert ugye ki tudna ellenállni például egy ilyen mesekönyvi tündérparaplé-lénynek?

Anyukám tök komolyan megkérdezte, mivel festettem rá a fehér pöttyöket

Ember több év tervezés után tavasszal elment végre gombaakadémiára, amivel még gombaedzőtáborok is együtt járnak, meg persze egyéni terepgyakorlatok az erdőben. Teljesen rákattant a témára, és nem nagyon kellett rábeszélnie, hogy vele tartsak a túrákon, dacára annak, hogy én nem eszem gombát (de emiatt ideális kontrollcsoport vagyok), és az autókat sem tudom megkülönböztetni egymástól, ami valószínűvé tette, hogy a gombázás nem az én sportom. Viszont kiderült, hogy az övénél jobb a beépített gombadetektorom, és az első komolyabb zsákmányok után hamar elhatalmasodott rajtam is a vadászösztön, így a kutyával hármasban indokolatlanul sok időt töltöttünk mostanában mindenféle erdőkben. Több hónap rendszeres edzés után pedig már két gombát teljesen biztosan felismerek.

Vagy preparátum lesz belőle, vagy reggeli

De alapvetően azért mégis a nevezéktan csábította el a hobbinyelvész agyamat.
Ha mesekönyvet írnék, a szereplők elnevezéséhez elég lenne bárhol felütnöm a határozót, és máris tolonghatnának az olyan karakterek, mint Rozsdásszárú Fülőke, Változékony Tinóru, Borostás Tapló, Lucfenyvesi Rizike, Borzas Susulyka és Málnavörös Kutyaszömörcsög – ilyen társaságba simán belefér a nagyapám által oly sűrűn emlegetett Bujavala gomba is.
Amúgy szerintem a gomba az több szempontból logikátlan létforma, mind keletkezését és létezését, mind rendszertani besorolásait és elnevezéseit illetően, továbbá veszett interraciális elméletekre adhatnak okot olyasmi fajok, mint teszem azt a Sündisznó-őzláb. Mondjuk legalább az biztos, hogy aki olyan férfira vágyik, aki hat és fél árnyalatnál többet felismer, a barack szerinte is lehet szín, és még azt is tudja, mi az a halványibolyás vagy cinóber, az mikológusok között keresgéljen társat.

Villantott fodros bugyogó gomba. Szerintem.

Na szóval, nyelvi és logikai érzékenységem okán az a rutin alakult ki, hogy jó hangosan borzasztóan megörülök minden leletnek, majd tökéletesen figyelmen kívül hagyva a tudományt, a valódinál szerintem ésszerűbb és plasztikusabb nevekkel illetem a találatokat; csuportól a szirszartelepen át a totyizselén keresztül a metszett falloszig, különösen büszke vagyok a Niki Lauda gombára, el lehet képzelni, hogy néz ki a kalapja. Mindezek tetejébe még azután se voltam hajlandó bizonyos fajokat rendesen hívni, miután megtanultam az igazi nevüket, mert ki van zárva, hogy dupla kicsinyítő képzővel becézgessek mondjuk egy nagy, ronda és büdös gombát. Még ha kicsi és kedves, akkor se. Idegesítően makacs tudok lenni ilyen kérdésekben.

Az őz-szarvas problematika a gombákhoz is beteszi a lábát, ez elvileg szarvasagancs

A vizsgához közelítve ember már kezdett is kicsit aggódni amiatt, hogy a badargombás hülyeségem ráragad, és majd ilyen népi-pórias-asszociatív vonalon felel a gombákból, de nem engedtem az igazamból. Indoklásul többek közt Gyuribát hoztam fel, aki csibegombának hívja a szegfűgombát, és a mérgezőnek nyilvánított gomba az ő szótárában a „nagyon erős” jelzőt viseli. És akkor még elő se hoztam érvként a nyelv állandóan változó mivoltát.
Csak hogy nyugta legyen tőlem, furfangosan azt javasolta, hogy nyújtsak be óvást a mikológusoknak, legalább a vizsgáig ne neki osszam az igét és mellékneveket. Akkor még sejtése sem volt arról, hogy a csel visszafelé is elsülhet: múlt héten bevallotta, hogy a legfőbb szakgomberek szerint is problémás a nem egységes nevezéktan, tehát új névlista kéne, és bárki tehet a nevekre ajánlásokat.
Ritkán ismerik el hivatalosan, hogy a hülyeségeimnek van létjogosultságuk, úgyhogy most dagadok a büszkeségtől, mint a szélesszájú pöfeteg.

Racska

Váratlan birkaland.

Elindultunk kora este egy másik faluba, mert az a hír járta, hogy arrafelé vannak eladó rackák. Bejelentkezni nem tudtunk az érdeklődő látogatásra, mert csak egy nevet és egy homályos útbaigazítást kaptunk. Számítottunk szimpla karámra, szimpla emberekre, néhány subára és gyors megbeszélésre. Ebből csak a subák jöttek be.

A feketén fekete szürkületi láthatóságán nem sokat segít, hogy a rottweiler még az elején belenyalt az objektívbe

Azon már rég nem lepődöm meg, hogy ez a térség indokolatlanul magas százalékban nemzetközi, de arra azért sosem gondoltam, hogy egyszer majd egy holland nővel fogok magyar rackákról tárgyalni úgy, hogy nem én vagyok az eladói oldalon. Hirtelen érkezésünkkor ő épp egy mamajuh és egy kétnapos közt ücsörgött a fűben, kezében cumisüveggel, mert a kismama még nem jött rá, mivel jár az anyaság. Két perc múlva az asszony úgy nyomta a kezembe a baribabát, hogy mi, humánok még be sem mutatkoztunk egymásnak.

Microsoft

Addig csak egy rottweiler (és két macska) felügyelt ránk testközelből, aztán ahogy a többi juh felé indultunk a csalitosba, csatlakozott még két kuvasz is (a libák és a bébipulykák lemaradtak). Miután végignéztük, hogy az akácos-diós ligetben a tizenpár racka némelyike hogyan játszik kergetőzve a vadászcicákkal, elindultunk felkutatni egy hiányzó barit is. Mikor megtaláltuk, épp kettő lett belőle.

Mázas bárány

Többé-kevésbé négy lábra állt hamar

A kuvaszlányok remek bábák és pótmamák, magzatmáz takarításában állítólag már rutinosak

Percről percre stabilabb

Ettől a váratlan alkonyati élménytől hosszabb időre elállt bennem a beszélés, amit egyébként addig nagyon vicces keveréknyelven folytattunk. Az öt éve itt élő hollandina rengeteg viszonylag bonyolult szót használ következetesen magyarul (és ejti racskának a rackát), a lukakat meg kitölti olyan nyelven, ami épp eszébe jut, miközben itthoni párja kifejezetten megfejthetetlen logika mentén egyszerűsített magyart használ vele, de állathülyéknek ilyesmi nem jelenthet akadályt, mind remekül megértettük egymást.

Két nap minden tapasztalata a szemében

Egyelőre annyi biztos, hogy tudományos rackaválogatásban kell nekünk még némi rutin, de őrült ismerősök hirtelen beszerzéséből már simán kaphatnánk diplomát.

Locsold meg

Néz, mint a wet malac.

Mikor sok éve először hallottam ezt a kifejezést, napokig gondolkodtam rajta, hogy miért is néz máshogy egy nedves malac és egy száraz, és különben is, minek kevernek angol szót egy magyar szólásba. Akkor se lett jobb, miután kiderült az igazság, mert a vett malacnak sem láttam több értelmét.

Tessék, frissen vett malac, hogyan néz?

Ma pedig végképp összezavarodtam. Több évtized urbánus kondicionálás után azért van abban valami vicces, ha a szomszédod nem arra kér, hogy a távollétében a cserepes virágainak adj vizet, hanem a disznóinak, de falun ez a normális. Így tehát megöntöztem ma a SzembeMalacokat. Jelentem, ők tényleg máshogy néztek utána, ami viszont csomó logikai kérdést felvetett a szólások és a malacok kapcsán. Végül arra jutottam, hogy locsolással lehet tesztelni, melyikből lehet angolszalonna.
(Én kérek elnézést. Pénteken több mint hat órát utaztam egy klasszik, légkondi nélküli Ikarusban az Alföldre oda-vissza a negyven fokban, még mindig azt próbálom kiheverni.)

Adhatom nagyobb krumplival?

Képtelen vagyok írni.

Mármint szó szerint, a fotómasinám minden nem létező betegségben szenved, én meg jobban szeretek képes beszámolókat írni, de ahhoz meg túl kifinomult látású sznob vagyok, hogy mobillal fotózgassak mindent (ráadásul mindig, tényleg mindig, amint ehhez a pótlékhoz nyúlnék, pont annyira van lemerülve a telefonom, hogy fotózni már ne engedjen), szóval a képtelenség belém fojtja a szót, de ezt muszáj volt, mert földönkívüli jelenségek történnek a földben.
Nagyjából derékig nőttek a krumplibokrok, érik bőven a zöldborsó, katonásan sorakoznak a répák is, gondoltuk, itt az ideje az első zöldséglevesnek, és (új szó, tegnap tanultam SzembeJulitól) csak úgy random alámonyoltunk az egyik szélső krumplibokornak. A lottóhúzás 15-20 dekás óriás újkrumplikat eredményezett, és ezek még elvileg nőni fognak...

Nem panasz, csak döbbenet.

A leves egyébként kiváló lett, de jövőre kellenek csigatészta-ültetvények is, mert az idő előtt elfogyott.

Falusi nyelvlecke

Én épp Pesten, ember otthon, és rájöttem, miért nincs online.

Elment Szembéékkel a piacra, akik megint épp disznótalanok a sok vágás után. Tegnap este még időben ember lelkére kötöttem, hogy ha netán egyedül maradna a projekttel, akkor figyeljen jól: tengerit ÉS malacot kell venni, nem tengerimalacot.

Megtévesztő veteményes

Azért az elmondhatatlan és megszokhatatlan jóság, hogy reggelihez készülődvén délben csak felslattyogok a veteménybe, és hozom a kajához a saját retket, saját újhagymát, saját salátát.

Származási hely: Birtokos eset

Persze az egész a „hobbikertész szopóágon” koreográfia mentén mozog, még jó, hogy vetéskor megcsináltam a micimackós kis cseréptábláimat, mert mire az első akármik kezdtek kibújni, addigra a gyomokat már csukott szemmel felismertem, a zöldségek kinézetéről meg fogalmam sem volt. Az évekig elhanyagolt kert hozadéka a temérdek vadcirok, amit nem lehet csak úgy kikapálni meg kihúzkodni, mert nagyjából Új-Zélandnál vannak a gyökerei, és az is keresztben. Ezzel elleszek még pár évig, viszonyításként a pár marék parlagfűnek szinte örülök. A gyomok elleni ecetes permetezés egyelőre próbaüzemben működik, talán használ.
Szóval a gyomolást azt főállásban is csinálhatnám, de közben lassan kialakult, hogy mi szeret itt nálunk, meg mi nem, van ami sose nőtt ki. A táblákon viszont nem változtatgattam. Emiatt aztán most a H.zeller felirat mögött paradicsom és saláta váltja egymást, a Karfiol helyén snidling, a Karalábé álnév meg újabb sor répát takar, jól megtévesztve ezzel bárkit, aki pont annyit se ért a zöldségekhez, mint én.
Közben lesünk, tanulunk Szembééktől, meg persze röhögünk. Mert mégis mire kéne gondolnom, mikor azt mondja, hogy megy betölteni a krumplit, aztán kicsit se a konyha felé veszi az irányt? (megf: a kifelé bukdácsoló kis krumplikat be kell takargatni még egy adag földdel). És amikor paprikapalántázáskor megkérdi, hogy kell-e a cuca? Megnézném bármely fővárosi Obiban bármely eladó fejét is, ha ilyet kérnék tőle (megf: az a rúdon lévő kis bizbasz, amivel hajolgatás nélkül lehet lukat csinálni a paprikának a földben).
Egyébként hamarosan szüretelhető a borsó, spenótot már főztem is, és várom a paprikák-paradicsomok belendülését. Ahhoz képest, hogy nem itt lakva csak szakaszosan tudtam foglalkozni a veteménnyel, nem is rossz a termés.

Ügyeljünk az artikulációra...

- Kéne már nekem egy jobb ágy.
- Még le se költöztél a Birtokra, és te máris jobbágytartást tervezgetsz?!?!

Múmiák a padláson

Rombolni azt tudunk. És lehet, hogy van egy medencénk is?

Szombaton kisamottoztam a kívülről már megszépített sparheltet, aztán beüzemeltük, a kertben tökéletesen fűt.

Származási hely: Birtokos eset

Álltuk körbe, mint elit hajléktalanok, melegítettük a kezünket, és néztük, hogy minden résen dől a füst, de ez állítólag így helyes. A kéménybe még nem sikerült bekötni, mert kizárólag elrohadt kályhacsöveket találtunk hozzá a pajtában, de sebaj, majd jövő hétvégére veszünk és viszünk. Vasárnap pedig folytattuk a fürdő lerombolását. Emberem folyamatosan Szabadságszobrot játszott, miután leverte a plafonról a vakolat: állt a széken a labilis földpadlón, egyik kezében pajszer, másikban gumikalapács az égnek emelve, és igyekezett lefeszegetni a gerendák alatti nádtáblákat. Az első után talpig porosan, teljesen átláthatatlan védőszemüvegben felsóhajtott, hogy 'tudod te, milyen kurva nehéz egy pajszer?', és akkor kicsit csúnyán néztem rá, mert én már a nyolcadik körnél tartottam abból a gyakorlatsorból, hogy három vödörbe sittet lapátol, három vödröt kicipel, talicskába borít, talicska fel a domboldalra és talicska kiborít, mindezt talpig porosan, úgyhogy kénytelen volt elismerni, hogy én se csak a körmeimet reszelgetem. Minden egyes nádtábla lefeszegetésével kaptunk a nyakunkba pár múmiarágcsálót is, ő volt a legcsinosabb köztük:

Származási hely: Birtokos eset

Nagyon örültünk viszont, hogy a nádtáblák fölött tökéletes állapotú gerendákat és deszkákat találtunk, ami azért jó, mert plafon helyett ez fog majd látszani. A sitthalom meg csak egyre nőtt, mert nagyjából térdmagasságig magától esett le a vakolat is, ha véletlen hozzáértem a lapáttal. És még nem is kezdtünk el ajtónyílást vágni a hatvan centi vastag falba.Közben jöttek-mentek a kombájnok, nagyban folyt a betakarítás, és persze a szomszédok is fel-felbukkantak (itt szeretném megjegyezni, hogy az én olvasatomban minden falubeli szomszéd, pont annyian laknak itt, mint gyerekkoromban a lakótelepen egyetlen lépcsőházban). Az egyiktől kaptunk egy vödör mindenféle színű paprikát, nagy kondér lecsó lesz belőle hamarosan. Aztán jött Okosrokker szomszéd is. Ő azért kedvel minket, mert motorosok vagyunk, az meg szerinte rossz ember nem lehet. Okosrokker valaha állatorvosnak készült, de nem tudott megbírkózni a kihívásokkal, aztán a rendőrségtől is kirúgták, úgyhogy most szereti a falu fő kőműveseként beállítani magát, de állítólag jobb, ha nem bízunk rá semmit. Mindenesetre mindenben okos, akár csipkeverésben is, lófarka van, és olyan, mint egy mini Ford Fairlane. Mondta, hogy segíteni nem fog, mert rengeteg a dolga, de ha szerszám kell, szóljunk nyugodtan. Szörnyülködött fél órát azon, hogy mit csinálunk a házzal, néha kiszólt a randalírozó kölkeinek ('ja, ezek nem is az én kölkeim'), és kicsit neheztelt ránk, mert lecsaptunk a Birtokra, pedig neki a medencére nagyon fájt a foga. Néztünk bután egymásra, hogy lehet, hogy van egy medencénk, aztán még nem vettük észre? Jó pár perc értetlenkedés után kiderült, hogy már megint új szót tanultam, a melence kellett volna neki, kaktuszt ültetni bele. Hát erről tényleg lemaradt. A melence is olyasmi kincs, amit megtartunk a többi kinccsel együtt, majd később megmutatom őket.

Traktorra, hamar!

Traktorare necesse est.
Találkoztunk Lalival is, aki a hatezer négyzetméteres kiskertünket műveli, most épp szotyival, jövőre meg búzával. A művelésért cserébe ő nyírja a gyepet a kisebbik kertünkben. És lehet, hogy tud nekünk markolót szerezni az emésztőhöz (szókincsem ennek kapcsán tovább bővült, miszerint kefni*, és ez nem főnévi igenév). Engedélyezések kapcsán szóba került a polgármesterasszony, aki tizenvalahány éve van már a poszton, és a mostani választásokon tervei szerint utoljára indul. Kérdeztük a Lalit, hogy van-e esélye nyerni. Mondta, hogy van. Elég jó esélye van. Bár egyre kevesebb. Mert a Jani az ellenfele. Annak meg traktorja is van.
Emberem azóta dupla erőbedobással nézegeti a traktorokat, szerintem komolyan gondolta, hogy négy év múlva ő akar lenni a seriff. Én a cél érdekében valami hasonló Lamborghini-modellre szavazok.

Származási hely: Birtokos eset

*üreges mennyezeti béléstest, betonból vagy kerámiából

Hiányos a szókincsem

Mikor elkezdődött ez a Birtokosdi, valami mély sejtelemtől vezérelve megígértem minden ismerősnek, hogy biztos rengeteg új hülye szót fognak hallani tőlem.

Jöttek is hamar az olyan szépségek, hogy hónaljfa, meg gyámolított fedélszerkezet, és már samottból is egész jó vagyok. Ez utóbbi elég fontos lehet, ha az ember melegedni akar, nincs radiátora, és elveti az olajoshordó-ujjatlan kesztyű koreográfiát is. Na szóval épp öntöttvas kályhákat kutattam, találtam is szépet (meg nem szépet is, homoerotikus vadászjelenet-domborművel), mikor az öntöttvas kategóriában felbukkant a tarkedlisütő. Grammatikai vonalon egyből valahová a rahedli és a partedli közé helyeztem, gondoltam esetleg a tarhonya és a nokedli szerelemgyereke, a kép szerint meg olyan, mint egy ötadagos strucctükörtojás-sütő. Nem bírom ám én ezt a tudatlanságot. Valaki süthetne nekem tarkedlit.

Vétó

Mi a baj azzal, hogy lounge?

Emberem nem az a nyelvművelő meg nyelvőrző típus, de ez a lounge valahogy nem jön be neki. Kért rá tegnap magyar szót. Mondtam, hogy gyönyörű anyanyelvemben és hihetetlen gazdagságú szókincsemben nincs erre jó magyar szó, ami kifejezi azt a színvilágot, a fényeket, azt az érzést, hogy ebben a meleg hangulatú, puha atmoszférabúrában csak nyünnyedni tudsz, megfelelő zenei háttérrel, buta arccal, boldogan ejtőzve. Például elképesztően megváltozik ugyanaz a ruhadarab is, ha pizsamanadrágnak hívom, vagy ha lounge-nadrágnak – magyaráztam tapasztalatból, mivelhogy nyaranta legtöbbször pizsamanadrágként árult gatyát hordok utcai ruhaként. Na tessék, ejtőzősarok, ez miért nem jó? – ragadta ki a monológból. Mér nem, mér nem. Hát nem érzed, hogy ez nem ugyanaz? Hát nem érzi. Jó, akkor pihenősarok? Aha, persze, kötelező csendespihenő az oviban, kinyitható vaságyakkal, hülye mesékkel, amiknek a végébe mindig belealszol, a Szabi meg közben huzigálja a hajadat, a Szilvi meg bepisil álmában, és végül pont akkor keltenek fel, amikor már igazán jól bealudnál, hát kinek hiányzik ez? Rendben, akkor heverészősarok? Hm. Nem az igazi. Társalgó? Az bazmeg. Egyből villant a szocreál balatoni SZOT-üdülő esős délutánja, műbőrfotelekkel, pingpong-hangokkal, ázott újság szagával. Nem, az semmiképp nem lehet. Főleg hogy tényleg egy sarokról lesz szó az egyébként tagolatlan térben.

Gondoltam ha már, akkor röhögjünk rendesen, elővettem a kizárólag billegő asztalok kitámasztására alkalmas Országh-nagyszótárt, és fellapoztam a lounge-nál. Első verzió: lebzselés. Aha. Zsizsik, zsezseg. Szerintem a lebzselés sokkal aktívabbnak hangzik, mint amit ki kéne fejeznie. Ráadásul az hosszú, hogy lebzselősarok, máshogy meg próbáld csak meg ragozni. Vétó. Következő ajánlat: henyélés. Henyesarok. Ez meg valahogy hozza magával a koszlott, szakadt, enyhe homeless-feelinget. Az ny különben sem túl szép hangzó, bár egy kicsivel szerencsésebb, mint a cs és a ty. Oké, következő: foyer. Na ez is szép magyar szó, hajlottam rá, hogy a lounge-ot hajlandó vagyok lecserélni a foyer-ra, de vétó lett a vége. Vétó a klubszoba, a szivarszoba, a szalon és a dohányzó esetében is. Aztán haladtam tovább a szótárban, felfedeztem, hogy a lounger (ami esetünkben a lounge-sarokban akármiző egyént jelentené) egyik megfejtése a here. Vívódtunk röhögve a heresarok és a herézősarok között, ez legalább már ránk jellemző volna, de aztán a lounge lizard magyar megfelelőjénél, miszerint zsúrfiú már nem nagyon kaptunk levegőt. És közben a gyíksarok elnevezés is egyértelmű vétó alá esett. Kezdtem magam úgy érezni, mint Rachel és Ross, abban a részben, amikor a leendő gyerekük nevén vitáznak, mert egy idő után kifejezetten jó névnek tűnt a vétó-sarok, de aztán ezt is megvétóztuk. Úgyhogy most itt állok tanácstalanul.

Névleg

Birtokos lettem. Vagy mi.

Tanyának végülis mégse hívhatjuk, hát egy falu közepén van az egész, bár szomszédaink nem nagyon vannak. Parasztháznak se hívhatjuk, mert szigorúan véve nem az, vagy ha igen, akkor mégis inkább Parasztrom, ráadásul nem is a ház ebben a lényeg, tekintve a leendő átalakításokat és a telek méretét. Lett így inkább Birtok a neve. Most szeretném rögtön tisztázni azt is, hogy mi nem építkezünk. Az építkezés az a dolog, amitől emberek el szoktak válni, és ennek házasság se feltétele. Nálunk Projekt van, ami elég procc szó, de most jobb még nem jut eszembe, meg legalább máshogy negatív felhangú mint az építkezés.
Vannak további nevezéktani gondjaink is. Mielőtt először mentünk el megnézni, kérdeztük telefonban az asszonyt, hogy oszt földterület van-e hozzá? Mondta nincs, csak a kert. Leértünk, másik asszony várt minket, kérdeztük tőle is: föld? Nincs, csak a kert. Ezzel elvonult a ház végébe, majd a horizont alja felé lengette a karját: 'látják ott messzebb azokat a fákat? Ott megy egy földút. Na addig tart a kert.' Hát végülis. Ha a Fradi-pályát hívhatjuk grundnak, akkor ez a ránézésre plusz hatezer négyzetméter lehet kert. Bár most leginkább szotyiföld. Teli van óriási, sárga napraforgókkal. Van még ezen kívül Akácbozót is, ami szerintem inkább Rekettyés, úgyse tudja senki, mi az a Rekettye. És már előre rettegek, hogy fantáziátlan látogatók mikor fogják azt mondani a meleg fészeknek tervezett lounge-sarokra, hogy ülőgarnitúra.
Szóval szerződés megköttetett, előleg átadva, eddig szinte egyszerű volt, de a banki hadművelet csak most indul. És már ezen a ponton is csak tartozásokat tudok felmutatni.