2017. június 18., vasárnap

De miért kelt át a csirke az úton?

Sosem akartunk baromfit. Aztán jött egy.

A dolgok ilyetén alakulása pedig annyira jellemző ránk, hogy miután ember felfedezte az udvaron magányosan balettozó tyúkot, természetesen úgy döntöttünk, ha akar, felőlünk maradhat, ennél jobban free range máshol nem lehet.

  szabadlelkű állatka 

Fogalmunk sincs, hogy került ide. Egy darabig elkavirnyált csendesen a bozótban, aztán gyanúsan hisztérikus kotkodács kelt. Persze, a macska is felfedezte az új jószágot, az a macska, akinek még álmában is vadászósan kanyarog a farka. A pipi egy darabig tűrte a stresszt, aztán a kétirányú halállal dacolva inkább a villanypásztort választotta és bemenekült a barikarámba. Ott már annyira otthonosan kapirgált, hogy adtunk neki enni, inni, megállapodtunk, hogy a Tandoori elég jó név egy tyúk számára, és mentünk a dolgunkra.

Másnap sehol nem volt, de a hozzáértők azt mondták, ha van eredeti helye, estére úgyis hazamegy, mi meg beletörődtünk. Kicsit azért hiányzott.

Pár nap elteltével aztán beszéltünk SzembeGyurival, és kikerekedett a történet. Az úgy volt, hogy erősen megdöbbentek, amikor azt látták szemből, hogy egy szóló csirke téblábol a kertünkben – mi nem voltunk itthon, ők pedig tudták, hogy sosem akartunk tyúkokat, így tehát az egyetlen logikusnak látszó cselekedet az volt, hogy Gyuri átterelte magukhoz az állatkát és integrálta a kóbort a sajátjaik közé, egy lendülettel a kakast is boldoggá téve a friss hússal.

Az eset tanulsága, hogy ha valaha mégis baromfitartásra adjuk a fejünket, előtte mindenképp szólni kell róla Szembééknek, különben ésszerűnek tűnő indokokkal a teljes állomány az ő udvarukban végzi. A címben feltett rejtély azonban továbbra is megoldatlan, az biztos, hogy a mi oldalunkon közel-távol senki tart csirkét.

2017. június 7., szerda

Felhőgyár

Avagy keféljünk vattacukrot.

A gyapjas kísérletezésem minden eddiginél előrehaladottabb. Kipróbáltam például, mert saját magam kellett megtapasztaljam, hogy mi történik, ha a többé-kevésbé már előmosott fürtöket egy párnacihában mosógépbe teszem. Elárulom: bazi nagy filclabdák történnek, úgyhogy ez a módszer csak akkor érdekes, ha kifejezetten ez a cél.

  Tömör viharfelhő

A következő gyapjúval (ami nem azért lett fehérebb, mert jobban kimostam) ugyanúgy indult a menet, mint korábban: ultrás víz, áztat-nyomkod, kiönt, új ultrás víz, áztat-nyomkod, mondjuk közel nem voltam olyan szépen öltözve a művelethez, mint a selyemblúzos Mrs. Morrison a hetvenes években Donegalban, de a lavórom nagyjából hasonló. A végére véletlenszerűen besikeredett egy hosszú záporos öblítés is, az esővíz biztos nem tett neki rosszat.

  Esős felhő

Száraz felhő

Száradás után elővettem az évek óta türelmesen és párban váró drótos kutyavakarót, amit direkt gyapjúhoz vettem valaha. A göndör tincseket legszívesebben megtartanám, ahogy vannak, de most a teszt kedvéért beáldoztam azokat is.

Kefélés közben

 Aztán majd szép lassan készülnek a további felhők is.

  Lazított vattacukor