2014. február 20., csütörtök

Napi jóságok

Top 3

Postán érkezett meglepetés

Gidalátogatás

A macskán meg bármikor lehet röhögni

És még a Nap is süt.

2014. február 13., csütörtök

Lávizindier

Emelem pajszerom a romantikára.

Csak úgy általánosságban szegezték nekem a kérdést a minap, hogy mik a terveink a hét hátralevő részére, amiről eszembe jutott, hogy tulajdonképp már két hete szerveződik a Valentin-napi programunk. Mert a spamekből és FB-ról én is tudom ám, hogy jön.

A főszervezők és főszereplők valójában emberem és SzembeGyuri, a program főbb vonalai pedig főleg közös konyhabontásból (amott) és némi közös szegélyezésből (emitt) állnak. Az még számomra is egyértelművé vált, hogy ez a halovány storyline a minimál giccselvárásokat se közelíti meg egy ilyen jelentős napon, ettől aztán nem fújjuk piros szőrmackós szívekbe a meghatottságtól csöpögő orrunkat, és semennyire se pusztulunk bele a rózsaszín gyertyafénybe, szóval a forgatókönyv smirgli alá került.

A turbózott (majd visszacenzúrázott) verzióban így a következő az elképzelt program: miután a konyhabontásból csillámos porfelhő száll fel és a szegélyekbe kis szívecskéket maratnak flexszel, ember és SzembeGyuri közös talicskába kapaszkodva beleszökellnek a lemenő nap narancsos fényébe, bájosan átalbucskázva a romantikusan pont aznap születő kisbarikon, miközben az önkormányzati hangszórókból Elton John No Valentines c. számának dallamai (bátraknak, saját felelősségre itt) susognak a játszótér fölött, majd eltűnnek a szívecskés kivágású parasztbudiajtó mögött. Nekem pedig egy tapodtat sem kell szegélyek miatt takarítani.

Így

A valóság mindeközben az, hogy nálunk egyedül csak Főkutya valentinnapozik, de ő már másfél hete (mert a környékbeli szukák bezzeg romantikusan tudnak időzíteni), ami azzal jár, hogy ha véletlenül kijátssza a szigorú szobafogságot, akkor traktorral se lehet hazavontatni, a házban tartva viszont sípolva-toporzékolva hisztizik, nagyjából szünet nélkül, ami meglehetősen idegölő. Úgyhogy minden körülményt figyelembe véve én arra szavazok, legyen ez a nap inkább Ballantine’s Day, és én is jól járok.

2014. február 3., hétfő

Sarokreszelés

Úgy döntöttem, hogy az előzményeket inkább nem mutatom meg. 

A jelenlegi állapot viszont majdnem olyan boldoggá tesz engem is, mint a macskát (aki egyáltalán nem bír leszakadni a puha plüss feelingről), tehát megosztom. Macskástul.

Plüssjunkie

Nem mondom, hogy a dolog gyorsan készült, már 2006-os feljegyzések szerint is előre gondolkodtunk a nevén, de minek bármit elkapkodni? Kivártam, hogy összeálljon a képlet minden eleme, nevezetesen:

 ajándék raklapok
+ akciós és antik matracok
+ örökölt óriáspárnák
+ a legprofibb méteráruboltos pasi
+ pleisztocén varrógép
 =
4 négyzetméter hedonista filozófusfészek (más néven elmélkedősarok, élménycenter és macskakikötő). Valójában Barba-sarok, igény és létszám függvényében alakítható.

A. verzió:
Közepes mennyiségű ülővendég esetére

B. verzió:

Sokkal több ücsörgő esetén a kiemelt sarokelemmel a jegesmedvebarlang 
vendégszoba ajtaját barikádozzuk el

C. verzió:

„Kicsi a rakás” performance-ok esetére
(értelemszerűen ez az alapértelmezett disztribúció)

A hosszanti oldalak majd kapnak még egy teli deszkatakarást, anélkül ugyanis frusztrál, hogy látom a résekben az összegyűlt pormacskákat, de a partvissal nem tudom kiterelni őket. (Szólok előre: kommentben csak az emlegessen porszívó nevű dolgot, aki egyből linket és anyagi forrást is ad nekem egy tökéletesen hangtalanul működő példányhoz, köszönöm.)