2012. december 31., hétfő

Már megint

Szerintem elég jól kívántam tavaly, úgyhogy folytatom a hagyományt. 

Azt hiszem, minden szempontból mondhatom, hogy az egyik legtanulságosabb, legőrültebb, bizonyos módon a legnehezebb, de épp ezért (is) talán az eddigi legszebb évemet sikerült összehozni, úgyhogy minden visszafogottság nélkül a most következőt még ennél is jobbnak kívánom. Legyen még vigyorgósabb, még szeretni valóbb és még könnyedebb a következő év minden napja - Nektek is.
Az évzáró mellékletet még februárban lőttem a falu egyik házában, elég jó áldás ahhoz, hogy kapjatok belőle.
Gyertek jövőre is!

2012. december 24., hétfő

Hótlan, rénszarvastalan

Mindazonáltal az eddigi legmókásabb.

Az úgy kezdődött, hogy az elvált szüleim már 21-én este megérkeztek, majdnem éjfélig röhögtem az elszánt, beszólogatós, kivárásra játszó küzdelmükön, hogy ki alszik a nappaliban, és ki a mi hálónkban, a kuckóban. Az alaphangulat azóta is változatlan, teli olyan, teljesen normálisan szürreális momentumokkal, mint például hogy anyám egy féltéglával a fürdő betonpadlóján diót tör. A kutyának. Egyedül csak azon aggódom időnként, hogy mindkét rokon hiperglikémiás rohamot kap, mert annyi csoki a világon nincs, amennyit ők meg ne tudnának enni, akár kóstolás, akár kármentés címén (lásd még: trüffel tálból, kanállal).

21-én a gigantikus, privát Yule-máglya lángra lobbantása egyéb okokból elmaradt, de kárpótlásként volt a faluban most már tradicionálisnak mondható homokozó-felgyújtás: a játszótéren hatalmas adventi koszorúvá varázsolták a homokozót, volt hozzá dalos-verses program, ami biztos szép volt, csak a traktorok zajától nemigen lehetett hallani. Aztán meg segíteni kellett elpusztítani 130 emberre főzött gombócos káposztát, forralt bort és süteményt is a szita esőben. A hepajnak köszönhetően a szüleim is megismerkedhettek a falu majdnem minden lakójával, akit eddig csak a sztorikból ismertek, de este azért szúrópróbaszerűen kikérdeztem őket, hogy biztos képben vannak-e.

Zsákos Frodó fenyő


Idén karácsonykor mi olyannyira nem kapkodunk, hogy embernek csak tegnap késő este jutott eszébe, hogy az ünnepi kajához megrendelt karajt nem hozta el a szomszéd városból, de sebaj, ráér az ma délelőtt is. Minden korábbi terv ellenére a fenyőfa feldíszítése is mára maradt, ennek örömére megtudtam, hogyan érezhetnek az ausztrálok, mikor azért megy nehezen a fenyődekorálás, mert a szemükbe süt a Nap és közben melegük van.

Az ósdi ródlin álló hobbitfenyő a maga egészében sajnos nagyon rosszul fotózható a hátterek miatt, szóval el kell higgyétek, hogy állat jól néz ki az egész, csipkebogyóval megbolondított fenyőág-ágyon.

Van ám csúcsdísz is


Kajáknak és egyebeknek még neki se álltunk, mindössze két konkrét program van: egy dágványos kutyaséta a határban, illetve bekeményítettem, és megmondtam a szüleimnek, hogy addig nincs karácsony és nincs ajándék, amíg nem tudják kórusban a Vihardalt a Tedből. Jelenleg lelkesen gyakorolnak.

Legalább ennyire vicces, kedves és nyugodt karácsonyt kívánok minden ismerős és ismeretlen olvasómnak is, örülök, hogy vagytok.


2012. december 18., kedd

Ráérősen

Csillámmentes övezet.


A hozzá való hobbitfenyő kint lakik, egy ósdi ródlin

Továbbra is úgy csinálok, mint aki ráér, és meglepően sikeres vagyok a környező és obligát év végi zizgések figyelmen kívül hagyásában. Teszek, veszek, varrogatok a country style és a primitív dekoráció jegyében, és most nagyvonalúan felejtsük el azt az esetet, amikor egy vakvágányon megborult a csillámpor, aminek következtében ember szakálla megfelelő fényviszonyok között még három nap múlva is pirosan csillámlott. Ajándékok helyett csak egy kis ez, meg egy kis amaz készül, és mivel 11 éve volt utoljára ilyen (relatív) nyugodt decemberem, elmondhatatlanul élvezem a (relatív) belassulást, ezért nincs épp közléskényszerem se.

Karácsonyra havat meg lovas szánt kértem. De rén- és jávorszarvasra is hajlandó vagyok becserélni.

2012. december 5., szerda

Djed Mraz

Jó, jó, volt már, de aktualitása okán (is) megérdemli a visszatapsolást.


Strandzsákomban minden jó

Vidám Mikulást!

2012. december 4., kedd

Ünneplőben

Ember megkért, hogy mossam le a csizmáját. 

Nem a Mikulás, hanem a disznóölés miatt.
Igen, a biciklibelső-foltozó gunyicsimmán is tökéletesen működik

Update 1. (a tudományos adatok kedvelői számára): egy 44-es téli gumicsizma 4,8 literes.
Update 2. (az unortodoxul szocializáltak számára): bizonyos kultúrkörökben a gyerekeket tényleg azzal zaklatják, hogy ha nem tisztítják ki a csizmájukat, még disznószart se rak bele a Mikulás.

Mióta nem megy a Twitter-plugin, a félmondatos bölcsességek is ide kerülnek...

2012. december 1., szombat

Parasztromantika

A csipkecsillár és a szívkoszorú ér.

Van minálunk automatikus dekor is,
Decemberi  napcsíkos reggel a fürdőben
de most inkább a szándékosak, csak úgy diavetítésként.
Megkapta végre csipkés harisnyakötőjét az összes hatszáz forintos IKEA-bura:
Konyha, gyöngyös végű húzókapcsolókkal
Nappali - Bubu, bézs!
Fürdő, skandináv stílus, rénszarvasagancson szőtt csíkkal

Most pedig (dobpergés) az első, 100%-osan kész sarok premierje:
Ablakot azért nem mostam
Aztán meg elkapott a karácsonyi hangulat, de a meleg és a napsütés kikúrálta, úgyhogy csak simán szívkoszorú lett.
Kerekeskúttal, e
A cinkeriasztó X helyett installáltam (ablakot - csakis biztonsági okokból - itt sem mostam még)
Pelenkaöltés közben végig TB-re gondoltam jó szívvel ...