Világjáró avokádó

A gazdatest legkorábbi múltjáról csak annyit tudni bizonyosan, hogy Edinburgh-alsó egyik szupermarketjében ücsörgött a ládában, majd néhány haverjával együtt a Felföldön lett jóízűen elfogyasztva. 

Ezt követően az egyik tettestársam a magokat Budapestre menekítette, fogpiszkálózott velük, ahogy kell – és aminek mikéntjéről nekem fogalmam sincs –, majd mikor a mag megrepedt, elhozta nekem. Ebben az állapotában sem tudtam sokkal többet az avokádók igényeiről, de úgy gondoltam, a gyakori gyengéd spriccelés jót tesz nekik, és miután eredeti származása homályba vész, skót népdalokat is dudorásztam neki. Veszettül megindult.

Ekkor aztán mi is megindultunk tengeriránt, és hát ennyi törődés után mégsem hagyhattam itthon egyedül a macskával. Jó, a macskafoglalkoztatást a británra bíztam, szóval ráhagyhattam volna a kis cserepest is, de ismerem, hogy mennyire túlgondolja a növényféléket, meg mennyire hideg és sötét a háza, meg aztán pakolgatta volna ki-be a napról, sűrűn hőmérőzve és széljárást ellenőrizve, szóval a macska mégiscsak egyszerűbb kezelésű, mint egy avokádóbébi, úgyhogy nem vicceltem, cipeltem magammal nyaralni, mint Leon a rákvirágját.

 

(A telefonom egyre rosszabb fotókat csinál, de végül is nem az a dolga) 

Remélem, most nem lesz bánatos és nem veti vissza a fejlődésben, hogy egy darabig újra a somogyi rackákat kell bámulnia az adriai vitorlások helyett. Illetve nem tudom, mi lesz, ha mondjuk két év múlva, kétméteresen családfakutatásra adja a fejét, és el kell vinni oda, ahol az igazi gyökerei vannak. De hát mindegy, én szoktattam rá az utazásra...
Az biztos, hogy a távollét miatt a cica nem tűnik sértődöttnek. Kaptam tőle ajándék egeret is az ágyamba. Meg a biztonság kedvéért odatette a plüsspatkányt is, nehogy ne vegyem észre.

Centin múlott

Jellemgyenge lúzerek vagyunk, ez van. 

Pedig mindketten sokáig meggyőződéssel hittük és mondtuk, hogy nem akarjuk ezt többet.

Megtévesztő kép helye

Leginkább az aggódást meg az elvesztést, de hát ezt macska esetében csak úgy lehet elkerülni, ha az ember a macskatartást is elkerüli. Csak aztán elkezdtek szaporodni a házban az egerek, ráadásul mindig akad olyan ismerős, akit meg kell menteni több alomnyi váratlan cicától, és mint az várható volt, vörös kiskandúrra nehezen mondunk nemet, most se sikerült.

Mert úgy néz

Így érkezett hozzánk Centi (majd ha megnő, lehet, hogy Méterre változik a neve), aki az első napot láthatatlan macskaként töltötte a házban, ha mégis mozgott, azt lassított felvételként és laposkúszásban tette. Második nap valaki átpöccintette rajta a tempókapcsolót, azóta csak villámcikkcakkban közlekedik, ha Raklap mégis visszatérne, még ő is beleszédülne. Főkutyával még nem haverok, de óráról órára csökken köztük a távolság.
Főállásban most azon munkálkodom, hogy ne szeressem, de egyértelműen vesztésre állok. Már csak azért is, mert már most biztos, hogy ha óriásegerek támadnák meg a Birtokot, akkor hősiesen megvédene.

Déjá vu

Ezt a dézsából ömlést láttam már valahol… 

Az instant szívleállást okozó tetőszigetelős árajánlat után megérkezett a Szomszédnéni Produkciós Iroda (erdélyi generálkivitelező fiúk, hónapok óta dolgoznak más házakon a faluban, és széjjelröhögöm magam azon, hogy az ő ízes dialektusukra simán hallgat a gugli hangalapú keresője, a mi hochmagyarunkra meg nem), csóválták a fejüket szinkronban, majd bádogimplantátumot ajánlottak. A terv: horizontálisan bemetszik flexszel a ház palatetejét, bedugják a bádoglapokat, és a szigetelt verandatetőre vezetik így ki az egyébként a háztetőn belülre folyó vizet.
Meg is állapodtunk, hogy délután, ha a saját melóval készen vannak, jönnek és csinálják. Megbeszélt időben érkezett is lélekszakadva egyikük, de csak azzal a hírrel, hogy a földmunkagép épp most vágta át emésztőásás közben a vízcsövet, ömlik az utcára a víz, úgyhogy talán ma mégsem jönnek. Kezdtem rezignáltan tudomásul venni, hogy mások vízömlenyei is továbbra is hatással vannak ránk. De másnap aztán tényleg jöttek, megcsinálták, mi pedig újra vártuk az éjjelre ígért Ragnarököt.

Anomáliás kert: október 20-án virágzó orgona

Ember hajnalban arra ébredt, hogy a veranda szárazabb, mint a legjobb cabernet. Mégis lapátolással töltött két órácskát, mert a kertben viszont nagyjából pontról pontra megismétlődött a két évvel ezelőtti iszapáradat. Most a rizstermesztés lehetőségeit mérlegelem.

Egyéb híreink:

- Megkaptam a parasztdizájner-diplomámat, ami még csak nem is bizonyítvány. A hivatalos felirat szerint: Igazolvány.

- A britán írott angolja napról napra érzékelhetően romlik, de ő ezt arra fogja, hogy nem a monitort nézi, hanem a billentyűzetet. A „sleeped” indoka konkrétan a kevés tea volt…

 - A HVE* okán az emberiségbe vetett maradék hitem is megszűnt. Saját érdekemben jobban teszem, ha tavaszig ki sem mozdulok a kapun túlra, inkább elmerülök a viktoriánus angol irodalom udvarias közegében.

- Majdnem lett még egy macskánk. Szerintem csúf a maga aranyos módján, a britán szerint aranyos a maga csúf módján. Groucho Marx-szemöldökök, hátrapöndörödő fülhegyek, mérhetetlen bátorság – simán hazakísérte embert, haverkodott Főkutyával, majd beköltözött a verandára egy éjjelre, a reggelivel viszont valószínűleg megsértettük, mert távozott. Lehet, hogy megsejtette, ha marad, ő lesz a Kinti Macska (vö. kinti papucs, benti papucs).

Koncentrálást jelző nyelvcsücsök a körtefán egyensúlyozva

- Raklap Mangó, aki – micsoda meglepetés – Benti Macska lett, igazi terrorista kommandós gengszter, szóval normális macska. Jelentős időt tölt a billentyűzeten, most is csomó olyat töröltem a szövegből, hogy „deaffffffffffffffffffffakjápppppppppppppp pr”, de már egeret is fogott, többször. Apró szépséghiba, hogy ezeket az egereket korábban már megfogta a csapda, és ő csapdástul vonszolta a jószágokat ide-oda, de ettől nem volt kevésbé büszke magára. Mióta becementeztük az aktuális lukakat, a törpedoromboló a kertből hoz be magának egeret játszani. Ezt a félreértést még addig kell megbeszélnem vele, amíg legalább kicsit is nálánál felsőbbrendűnek tart (ha megtanul egyedül lemászni a fák magasából, vélhetően ez teljesen elmúlik), különben rosszabb lesz az egérhelyzet, mint macska előtt.

* helyi választási események

Egérút

Mágia és rejtély az elmegyógydában.

A nyárral menetrendszerűen megkezdődött a nomád fesztiválkempinges átjáróházba oltott őrültekháza-hangulat, a szokásos rengeteg melóval, plusz tonnányi befőznivalóval, csak idén még a vizsgára készülés is színezi a káoszt – és akkor még ott vannak az egerek is.

Ezt az egérproblémát sosem sikerült tökéletesen és végleg felszámolnunk. Hiába próbáltunk az égvilágon mindent, a kommunikációtól kezdve az összes létező humánus és gonosz csapdákig, hiába a tonnányi vakolás, gipszelés és luktömés, hiába van minden cucc üvegekben és vastag falú műanyag ládákban, ezek a kis tahók a legkisebb felvillanó rést is meglátják a pajzson, és azonnal a teljes retyerutyával érkeznek a jó ég se tudja honnan. Orbitális felelőtlenség például egy bontatlan, tetrapakba csomagolt paradicsompürét csak úgy, natúr kint hagyni a kamrapolcon, további védőburkok nélkül.

Panaszkodtunk erről a méhek gazdájának is, aki erre úgy kezdett vigyorogni, mintha nála lenne a bölcsek köve. És tényleg, azt mondta, hoz nekünk olyan csapdát, ami tuti, meg még higiénikus is, mert a megfogott egeret csak úgy ki kell ejteni a csipeszéből és kész, ráadásul jó esetben fél évig még ugyanaz a diódarab meg is marad csaliként.

Mint egy nagyobb iratcsipesz

És tényleg hozott, és ilyennel még valóban nem találkoztunk. Muszáj lesz szétszerelnem, hogy rájöjjek, hol van benne a rendszert működtető mágia, mert csakis az lehet. A stratégiája ugyanis az égvilágon semmiben nem különbözik a többi ismert egérfogási módszerrel. Csali betesz, egér jön, csatt. Ez viszont valamiért működik is, kis lelkifurdalással ugyan, mégis örömmel hallgattuk a sűrű csattogást, és beszereztünk két sajátot is hamar, felgyorsítandó a problémamegoldást.

Aztán este az ellenőrző körúton az egyik csapdának csak a hűlt helyét találtuk. Nagyobb körzetben is megnéztük, sehol semmi. Én már azt is elhittem, hogy az egerek ellopták, betolták a lukba tanulmányozási céllal vagy balesetvédelmi szemléltetőanyagnak. Mivel nálunk gyakran történnek megmagyarázhatatlan dolgok, arra számítottam, hogy a beszámolónk hallatán a méhesgazda is majd széttárja a karját, és ingatja a fejét, hogy ő biz ilyet még sose látott. Ehhez képest a reakciója a következő volt:
- Bazzeg, nem kötöttétek ki????? 

A hangsúlyból éreztem, hogy ez valami olyan alapvető amatőr hiba lehet, mint a megbilincselt fogolynak odaadni a kulcsot, jóvanna, majd legközelebb jobban figyelek, miért van egy kis luk is az egérfogón.
Az a kép viszont azóta se hagy nyugodni, hogy valahol a házban egy sebesülten is borzasztóan erős kisegér apró, szürke Bruce Willisként (igen, a fehér atlétatrikót is látom rajta) vonszolja maga után a lábára vagy farkára csattant csapdát, esetleg közben a többiek még ki is röhögik. Vagy ami még rosszabb, kollektív bosszút forralnak.

Töltődöm

Az életem néhány pillanatát a diznistúdió rendezi.

Csendélet tegnap estéről: a frissen vakolt nappali falai között a kutya a kandalló előtt heverészett, a macska az egyik fotelt foglalta el, az egér pedig a másik fotel karfáján ücsörgött. Igen, átrágta magát a nedves malteron. Aztán a rendezést átvette Tarantino, és a macska akcióba lendült…

Ki a házból

Eredetileg csak az egereket akartuk kiebrudalni, végül mégis úgy nézett ki az egész, mintha mi költöznénk.

Ott untam meg végképp a dolgot, mikor azt láttam, hogy a függőleges sima falon is vígan szaladgálnak föl-le. Pedig már azt se tartottam normálisnak, hogy minden rághatót műanyag dobozokban tárolunk, és az se dobott fel igazán, hogy az egérfogás közös családi programmá alakult. Igen, eljött az az állapot, mikor pontos célzás után nekünk kellett a megfelelő helyen a konyhapultra hajítani a cicát, hogy legyen esélye a sikerre. Az amúgy is keskeny spájzban pedig már járni sem lehetett, mert igyekeztünk mindent úgy elhelyezni, hogy a kis vörös könnyen hozzáférjen az egérlyukakhoz.
De az egér elleni küzdelem mit sem ér, ha mindig marad egérút, úgyhogy nekiveselkedtünk a határok lezárásának.
Először is az utolsó müzliig kihordtunk mindent a verandára, így zavaró körülmények nélkül szemlélhettük meg, hogy nem néhány egérlyukról, hanem egész lakóparkokról beszélünk.

Sok bejárattal és saját spájzzal rendelkező apartman nagycsaládos egereknek is kiadó

A hűtő mögött például a Börzsönnyel vetekedő méretű hegy volt vályogból. Nagymamától is megkaptuk azt a tanácsot, hogy becementezés előtt törött üvegdarabokkal is béleljük ki a lukakat, de miután emberem olyan fészkeket vájt ki a falból, amik teli voltak üvegcserepekkel, úgy ítéltük, hogy mégsem annyira hatékony trükk ez.
A „befoltozunk néhány lukat” projektből persze egész napos esemény lett, ember helyenként a födémet is újradeszkázta, a britán szomszéd dinamitot és füstbombát ajánlgatott, én meg közben mint egy kényszeres mosómedve, egész nap pancsoltam portalanítás és egérnyom-mentesítés céljából, a veranda meg úgy nézett ki, mint egy igen rendezetlen, ám sok kincset rejtő piac.
Este fél 10 körül nagyjából kész is lettünk, a kezemre pikkelyek nőttek, de minden szép és tiszta és járható volt a spájzban, a macs meg is volt kicsit sértve, hogy tönkretettük a kedvenc játszóterét. És akkor meghallottuk a rágást. Először a hűtő mögül. Aztán a fejünk fölött. A biztonság kedvéért éjszakára újra bevetettük a ragasztót. Reggelre három egér volt a termés, ebből egyet a besettenkedő cica is elfogott, aztán nem értette, miért nem esik le a szájáról, de nem kell aggódni, az egéren kívül már mindenki jól van.
Elmondhatatlanul remélem, hogy ezek hárman csak az utóvéd eltévedt harcosai voltak, különben az újrafalazást is meg kell fontolni.

Nem teflon

A cica azért lett, mert mondogattuk korábban szerte a faluban, hogy majd ha már itt lakunk, szeretnénk macskát, de olyan pirosat, mint amilyen a Főkutya.

Tavasz végén aztán szóltak az egyik házból, hogy lett ilyen színű is, meghagyják? Perszehogy. Nagyjából egy hónapos volt, mikor először láttuk, ekkor derült ki, hogy gyakorlatilag csak egy szeme van, de nem lett volna szép reklamálni, hiszen megrendeléskor nem kötöttük ki, hogy kizárólag kétszemű macska jöhet szóba. A színében pedig nem volt hiba.
Eszembe sem jutott, hogy egy macskát lehetne/kéne nevelni, viszont a Főkutya magára vállalta a feladatot, néha jó példával, néha könnyed terrorral terelgeti a kis vöröst, aminek köszönhetően szépen kiokosították egymást. A cica eljár velünk sétálni, kikéredzkedik a dolgára (nem tartunk almot), és ha mindketten kint vannak, de csak a macs akar bejönni, valami fondorlattal képes beengedtetni magát a kutyával, aki „bekopog” helyette. Bárhol szívesen alszik, ahol útban van, akár az instabil ruhaszárítón is, a létező legidiótább alvópózokat vonultatja fel, és ha már nagyon zavarjuk, akkor bevonul a szekrénybe.

Származási hely: Birtokos eset

(itt épp az látható, hogy meglepődik a csellista gének egyértelmű megmutatkozásától)

Legalább kétlaki állat, bár ha a britán szomszéd is itthon van, akkor három, ennek eredményeképp kétszer olyan nagy, mint a testvérei. Mióta pedig kapott levendulás-citromfüves nyakörvet, illatnyomon hamarabb megtalálom, mint doromb alapján, pedig az kölökkora óta úgy szól, mint egy V8-as. Gondolkodom, hogy a Főkutya is kap egy ilyen nyakbavalót, és akkor egyből két mobil bio lakásillatosítónk lesz.
Az egerek viszont akaratunk ellenére továbbra is társbérlők. Én tényleg nagyon szépen megbeszéltem velük, hogy ha máshol esznek és ürítenek, akkor lakhatnak nálunk, de nem értettek a szóból, duhajkodtak tovább, a barátságos csapda nem működött, az igazit meg nem tűrtem meg. Halálos fegyverként maradt tehát a macska meg a ragasztó. Jó esetben külön-külön működnek, rossz esetben a macska beleragad az összeragasztózott zsákba (amiből nyilvánvaló tehát, hogy a macska ragadozó állat, vö. Nagy Lajos Képtelen természetrajzából a csirizes sas). Aki próbált már macskát elmosogatni és még mindig hiányzik a kaland az életéből, az fürdessen ragasztós macskát csap alatt: csak annyit értem el vele, hogy én is egyre több felületemen ragadtam. Nem jött le vízzel, homokkal és alkohollal, kezdtem beletörődni, hogy életem végéig gumikesztyűt kell hordanom, de végül a fűkaszából kinyert benzin segített. Arra természetesen nem vetemedtem, hogy benzinbe áztassam a macskát is, mert eszembe jutott a barátnőm anyukája, aki mindig azzal magyarázta az égő cigarettacsikk ablakon történő kihajításának helytelen mivoltát, hogy de mi van, ha épp akkor arra jár egy macska, akire előtte olaj vagy benzin borult? Úgyhogy a macs magára maradt a nyomorával, egy napig nagyon hülyén járt szegény, minden lépésnél meg kellett rázogatnia a ragasztós mancsát, de végül azért lekopott róla. Ami nagy mázli, mert egy helyhez kötött, nyávogó, szőrös nipp még itt falun is furán venné ki magát.