2011. július 28., csütörtök

Nyest és darvak

Meg a vicces véletlenek.

Láttam a napokban a statban, hogy valaki a "darvadozik" keresőszóval jutott a Birtokra, ma pedig ezt olvasom kedvenc nyelvész kisragadozóm oldalán. Igen, benne vagyok az internetbe' egy mondatommal, de az igazán mókás az egészben az, hogy ugyanebben a cikkben Myreille barátnőm origami szárnyasai jelentek meg illusztrációként a Moksháról, ahová nagy ritkán én is írok, ha van időm. Ezek után senkinek ne legyenek kétségei afelől, hogy minden mindennel összefügg (a Nyestet meg ajánlom rendszeres olvasásra, mert jó).

2011. július 27., szerda

Fészkes fenevadak

Kemény a falusi élet, itt farkastörvények uralkodnak.

Vérszomjas vadállat


Ha fáradt vadászni, inkább főz

Igen, írni még mindig nincs időm.

2011. július 22., péntek

Fussunk, fussunk, arassunk!

Lenyírták a szép gyöpünket.


Amikor az ember délután hatkor a több napos negyven foktól félkómásan ücsörög a verandán, eleve nem túl sok mindenre számít, állapotából kifolyólag. Még akkor sem kezd izgágáskodni, mikor hirtelen elsötétül az ég, eltűnik a panoráma, zakatolás nyomja el a bágyadt madárcsicsert. A vállam mellett hátulról besettenkedő orbitális vintage kombájn felbukkanását először ugyanúgy hallucinációnak gondoltam, mint korábban a csirkét cipelő macska látványát, mert a teátrális realitás értelmezésén és befogadásán mindig sokat rágódik az agy. Arra már a szemöldököm sem billent meg, hogy szorosan a nyomában jött egy másik őslény, a palacsintaszagú traktor, csak elkönyveltem magamban, hogy jól van hát, a jelek szerint nálunk ilyen hirtelen kezdődik az aratás, bevonulással a kertemen keresztül.
Innentől Traktoros Bandi tette a dolgát, mi meg dokumentáltunk – tarlón guggolva, traktoron nyújtózva, búzában fetrengve –, valószínűleg ennyire részletesen még egyetlen aratása sem lett megörökítve.
A továbbiakban vizuális napló, mert szakmailag legfeljebb annyit tudok hozzátenni, hogy jó lett a termés, javul a föld, örülés van.

Segítségünkre volt a hétpettyes autofókusz


Ha így néz ki, ideje aratni


Célterület


Dokumentációs magasles a palacsintaszagú őslényen


Klíma nincs benne


Verdák, country edition


A Flintstone család a háttérben irigykedik


Szörnnyel szemben


A világ leggazdagabb verebe, utánfutóban hasalva


Hektárra számolva 50 mázsa a végeredmény


Ééééés (dobpergés) eljött az ideje a Birtok TV debütálásának (telefonos videótól sokat azért ne várjunk, de nálunk ez a high-tech), a film szereplői természetesen kitalált személyek:

2011. július 21., csütörtök

Mellékállás

Most már egészen biztos, hogy az apám egy Esőisten.

Figyeljük jó ideje, régóta látszanak a jelek. Legutóbb nyár elején volt itt hosszabban, megérkezett a harminc fokban, és másnapra varázsütésre húsz fok lett és több napos eső. Aztán elfoglalt nyugdíjasként egész mostanáig nem tudott jönni, aminek egyenes következményeként a faluban másfél hónapja semmi csapadék nem volt. A szomszéd falvakban, tőlünk 2-3 kilométerre igen, de ide csak a dörgés hangja meg a villámlás látványa jutott, szenvedtek is a gazdák erősen.Aztán most szombaton ismét megérkezett, hétfőn már meggyanúsítottuk, hogy elvesztette a varázserejét, de kedden elég volt csak egy kicsit magára hagyni, és így már rendesen tudott koncentrálni a feladatára. Sőt, ahogy nézzük, kicsit túl is tolta a tudományát. Ma reggel azzal ébredt, hogy vasárnap helyett mégis inkább hazamegy már holnap, még mielőtt árvizet idézne elő. A britán szomszéd, aki hetek óta esőért nyígott, megkérdezte erre, hogy nem lehetne-e mégis inkább ma, fizeti Pestig a taxiját. Az üzleti modell tehát villámgyorsan összeállt: Esőisten apám ideútját az aszálytól kétségbeesett gazdák fizetik, hazafele mindig taxival mehet az elégedetlen britán jóvoltából, a köztes időkben pedig kereshet egy kis plusz pénzt azzal, hogy bizonyos helyekre nem megy el nyaralni. Mondjuk azon még dolgoznia kell kicsit, hogy kontrollálni tudja az erejét, de azt hiszem, nyugdíjkiegészítésként ez nem is rossz meló.

2011. július 20., szerda

Mérlegen

A múlt és a jelen

Sose volt konyhamérlegem, tegnap pedig kettőt is kaptam


Majd jönnek további beszámolók is, de annyi minden történik, hogy írni nincs időm, ezért képekkel kell kiszúrnom az olvasók szemét, bocs...

2011. július 12., kedd

Rozsdás körkép

Patinás vaskerék csíkos macskakarikával, a körtefa és a kerekes kút környékén

2011. július 7., csütörtök

Meggymagvagy

Hogy mit meggy nem tesz az ember az anyjáért…

Félig nálunk, félig a senkiföldjén konkrét meggyparadicsom van (ez egy botanikailag képzavaros szóvirág gyümölcse), biosági és érintetlenségi faktoráról csak annyit, hogy az első pár adag szüretelésekor a csalán a hasamat csípte, de aztán ember hamarost nyírt nekem közlekedőösvényt a dzsungában. Amint lecsengett a bemelegítő cseresznye, egyértelmű volt tehát, hogy komoly meggymaratonnak indulok neki. Való igaz, egyébként is összeírtam kilenc különböző meggységet, amit kipróbálásra érdemesnek tartottam (a legbizarrabb köztük a mustáros meggy), de aztán anyám üzenete meggyorsította az eseményeket. Én eddig tényleg azt hittem, hogy elég otthonosan mozgok a biohülyeségek terén, de a meggymagpárna mostig teljesen kimaradt, márpedig a mama olyanra vágyott, én meg néha lehetek rendes gyerek.
Mikor kiszámoltam, hogy a meggy súlyának nagyjából 9%-a a mag, gondolkodtam, meggyőzzem-e a falubelieket, hogy adják nekem az alig használt meggymagjaikat, de úgy döntöttem, nem kifejezetten egészséges asszociációkat hoznék létre azzal, ha köpködés előtt-közben hirtelen mindenki rám gondolna, így aztán anyukám maradt bűnbaknak, miatta fogunk tudni meggyet enni minden nap jövő nyárig, én meg maradtam magamra a feladattal. Ja nem is, hazudok, ember is segített, mert a vállalkozás volumenére való tekintettel bicskával hasított szabott nekem meggymagozó komplét, nehogy a szakadék ruháim még meggyfoltosak is legyenek, és persze hogy jól szórakozhasson rajtam.
Talán egyszer teljes munkavédelmi kollekció is készül belőle

Én pedig több hétig napi átlag másfél kiló meggyet szedtem, magoztam és dolgoztam fel, ami idővel kifejezetten meditációs jellegű elfoglaltsággá alakult. Ha pár nap netán kimaradt, enyhe elvonási tüneteim voltak, de ilyenkor gyorsan szereztem ribizlit vagy barackot placebónak. Jelenleg 22 kisebb-nagyobb üvegben ücsörög ilyen-olyan meggy, és elkészült a párna is, bár a tisztítási célzattal végzett meggymagfőzés közben azért egyesek meggyanúsítottak, hogy csak a ciánt próbálom ilyen furmányos módon kinyerni belőle.
Mivel meggyet és párnát már mindenki látott, meglepetés-illusztrációnak álljon itt inkább a bio-dartstábla, azaz a csíkos cékla:
Sütés után kiábrándító módon fehérré és csíktalanná válik, így savanyúságnak nem túl dekoratív


Az viszont még ennyi meggy után sem derült ki, hogyan kell márminálni.

2011. július 6., szerda

Tapasztalatból

Égésekről, alkarokról, okostojásokról, dárdákról és igaznak bizonyuló boszorkányságokról.

Kezdjük az igazán komoly égéssel: elég volt csupán pár évet kihagyni, és egy egész estés házi dartsverseny után másnapra izomláz lett az alkaromban. A másik égés a másik alkaromat érintette, a barackos pite sütése közben. Az ilyesmi sérülésekre adott pillanatban hajlamos vagyok férfias vállrándítással reagálni (majd később – ellentétben a férfiakkal – csöndben szenvedni, mikor mégis növekedésnek indul a fájdalom), most viszont kivételesen nem voltam lusta, és hősiesen feltörtem egy tojást, nem a pitéhez.
Én is többször megkaptam már azt a szanaszét továbbított körlevelet, ami szerint égési sérülés esetén elég csak tojásfehérjébe hempergőznöd, és bababőrrel megúszod a dolgot. Az agyi hátsó titkos fiókban porosodó infó most időben előugrott a rejtekéből, és szinte örültem, hogy kipróbálhatom. Úgyhogy némi hideg vizes hűtés után fehérjével lekentem az ujjnyi vastag és ujjnyi hosszú égéscsíkot, hagytam rászáradni, kentem megint, rászáradt, aztán mikor már úgy nézett ki az alkarom a száradmánytól, mint Freddy Krüger arcképe a nyuggerigazolványában, akkor lemostam, és kezdtem elölről. Oké, elméletben logikusnak tűnt, hogy kollagén, meg rehidráció, meg hasonlók, de az ilyesmiket mindig csak saját tapasztalatból hiszem. Örömmel jelentem: a legenda igaz. Kb. 4 órával és egy erdei túrával az égés után csak azért jutott eszembe, hogy megégettem magam, mert felgyűrtem az ingujjam a következő dartsmeccshez (igen, azóta edzésként a legváratlanabb pillanatokban felpattanunk egy gyors 301-re, bármely napszakban, mert a britán jóvoltából egy külön lámpa is került a tábla fölé), és megláttam a pirosas-barnás csíkot. Ami egyébként se nem duzzadt, se nem hólyagosodott, és bárhogyan is nyomkodtam, kicsit sem fájt. Reggelre pedig a pirosság is jórészt elmúlt. Szóval a tűzoltók módszerét mostantól én is bátran ajánlom, ne legyen rá szükséged, de ha mégis, akkor tudj róla.

2011. július 5., kedd

Hirtelen

Elsiettem, mégsem rubinszínű ez a kedd, hanem lila.

Váratlanul, minden előjel nélkül megjelent az első virág a hajnalkán.

És hangosan örvendeztünk vala

Ruby Tuesday

2011. július 4., hétfő

Ecet a pácban

Nem főzés, de recept azért lesz.

Még a padlószínezési kérdés idején kaptam egy linket, ami szerint nagyon jó antikoló kencét nyerhetünk ecet és 000-ás acélgyapot segítségével, most pedig már a tapasztalatokról is be tudok számolni.
Az elkészítési mód a következő: az apró cafrangokra tépkedett, épp otthon talált, a 000-ásnál jóval durvább acélgyapotot dunsztosba teszed és felöntöd 20%-os ecettel. Két nap múlva nekiállsz nyígni, amiért semmi nem történik, majd ezután 2 hónapig rá se nézel a gyapotbefőttre. Ekkor véletlenül belebotlasz, döbbenten látod, hogy a cucc időközben feloldódott, és későbbi felhasználásig biztos helyre teszed a sötét lével teli üveget. Eztán már csak ki kell várni a megfelelő alkalmat, amikor valamilyen natúr fafelületet viharvertté kell tenni.
Nálunk ez az idő a téglajárdába épített híd kapcsán jött el – amire én a nevezéktan miatt egészen az elkészültéig íves, korlátos kis alkotmányként tudtam csak gondolni, pedig mindössze arról volt szó, hogy az ejtőakna fölötti részre könnyen elmozdítható deszkalap kellett.
A legdöbbenetesebb a pácolási folyamatban az, hogy felkenéskor nagyjából olyan, mintha sima vízzel ecsetelgetnénk a fát, majd elég egy kicsit elfordulni, és kb. 3-4 perc múlva már sötét az egész. Embert napokra lekötötte a szutymák fizikáján és kémiáján való töprengés.
Hamar barnul

Kis csiszolással lehetett volna viharvertebbé tenni, de ezt a kültéri elemek gyorsan elintézik majd, még úgy is, hogy kapott egy réteg színtelen vastaglazúrt.
A precíz szintezés és passzentos rögzítés még hátravan


Senki nem tudja, hogy káposztáshordóból készült ejtőakna van alatta


Azóta egyébként sikerült 000-ás acélgyapotot is venni, be is kevertünk egy új adagot. Két nap alatt a cafatok még így sem oldódtak fel teljesen, de látványosan gyorsabb az oszlás, mint a durvább gyapotnál.

2011. július 1., péntek

Szél visz el

Az esti vihar derékba törte a halottaiból feltámasztott, újra teremni kezdő barackfát.

Francbafrancbafrancbafrancba