2011. április 27., szerda

Lusta atléták

Átok ül a földeken, vagy csak szimplán tehetségtelen vagyok.

Azt még el tudom képzelni, hogy a kúszóeper olasz bevándorlóként valami egész másra számított, amiről én nem tudtam, és odáig fajult a sértettsége, hogy inkább ki se néz a földből. De a szintén csimpaszkodó hajlamú, sokak által majdhogynem igénytelennek nevezett hajnalka is sztrájkol. Három különböző csomagot próbáltam. Vetés előtt vízbe áztattam a magokat. És csak a látványos semmi. A (nem)jelenség azért felettébb gyanús, mert ugyanez történik a britán szomszéd háza táján is, pedig ő már rutinos, tavaly is volt neki. Továbbá a nem szaladó, egyszerű vadvirágok se törik magukat, a körömvirágok is betagadtak, ráadásul darvadozik a korallberkenye, és a tűztövis is volt már jobb színben. Pedig esküszöm, hogy locsolok lelkiismeretesen, Nap által melegített előző napos kútvízzel (eső egy hónapja nem volt errefelé), még biztató mondókákat is szavalok nekik, de botfülűek rá. Ehhez képest a zöldségfélék egész rendesen viselkednek, és vidításképp megpróbálkoztam a kakukkmákkal is, mert az nem lehet, hogy ilyen hülye nevű növény ne legyen a kertemben, az talán még szépíthet egy keveset a dolgon pár héten belül, de összességében kicsit megrepedezett a lelkesedésem.

2011. április 26., kedd

Heti szórakozás

Talán már említettem, hogy a Helyi Hirdetőben minden héten találok valami szörnyen vidámat, és nem is feltétlen a legapróbb hirdetések között.

Ha rendes blogger lennék, csinálnék neki külön rovatot, és hetente lelkiismeretesen kiposztolnám a leggyönyörűbb gyöngyszeme(ke)t, de most érjük be annyival, hogy a legutóbbi nagy kedvencem, a 75%-os elméleti kedvezmény lentebb került a toplistán, mert bizony nehéz überelni azt, hogy Ifjúsági Véradóverseny.

Vajon mi alapján állítják fel a sorrendet? Gyorsaság? Mennyiség? Ájulási ellenállás? A fődíj meg Twilight-emlékplakett?

Update: most látom, hogy mégiscsak a vámpírszakosztály keze van a dologban, elsőre fel se tűnt, hogy a hirdetés így fejeződik be: várunk minden ifjú és örökifjú véradót.

2011. április 17., vasárnap

A kerítésnél

Az önműködő, ki tudja honnan betelepült tündérjátszóterek eközben a mi segítségünk nélkül is tudják ám a dolgukat.

Már zajlik a hangolás az orgonakoncertre


Gesztenyefa egyből négy lett, már mindannyian magasabbak nálam

2011. április 16., szombat

Melegedő

Ember reggel "Free Konyhapult!" csatakiáltással pattant ki az ágyból, és komolyan is gondolta.

Amit már több hete forgatott a fejében, azt most gyakorlatilag nem egész egy óra alatt formába öntötte, így a palánták szintet léptek, elhagyhatták a konyhapultot és kiköltözhettek a bioszolárium-szaunába.

Megemelt hátsó résszel, hogy az erős paprikák ki ne törjék az üveget


Remélem jól fogják érezni magukat, majd talán pingálok az inkubátorra pár biztató szép szót is. Ezzel a projekttel egyébként megvalósítottuk az újrahasznosítás újrahasznosítását is, miközben ügyeltünk arra is, hogy a konyhapulthoz szokott kicsiket ne érje túl nagy megrázkódtatás a környezetváltozás miatt. Az asztal ugyanis eredetileg ideiglenes konyhapultnak készült némi deszkából, ajtóból és ablakkeretből, de mivel szörnyen bölcsen átláttuk, hogy kérem szépen az élet valójában átmeneti időszakok sorozatából áll, nem voltunk restek ki is dekorálni; a népi naiv művészet és a gasztrománia keresztezéséből jött létre a kígyózó indákkal kombinált tatárbeefsteak-receptes minta, figyelmetlenségből elbaltázott helyesírással.

Amikor a konyhában még régi ablakok és régi falak voltak


Az ideiglenességről pedig annyit, hogy több mint fél éven át használtuk konyhapultnak, a ház három különböző pontján. Most pedig lett belőle palántázóasztal, egyébként a keret leemelhető az asztalról.
Ahogy a zöldséggyerekek összegyűltek a csoportképhez, már látom, hogy valószínűleg a két ajtókeretnyi veteményes nem is lesz elég, de majd improvizálunk valamit, ha eljön az ideje.

Az istálló jobb oldalán az üvegház és a paradicsomokra váró ajtókeret


A verandához közeli bal oldalon menta, kúszóeper és az ajtókeretben spenót, hagyma, retek, répa és borsó


A mászóeper privát melegháza

2011. április 15., péntek

Vetemény az ajtóban

Paradox módon olykor maga a blogolás akadályoz a blogolásban.

Mert például olyanok történnek, hogy a szép fényeknek megörülve nekiállok direkt ide lefotózni a kávéfőzőben növekvő snidlinget bazsalikomos körítéssel, és akkor a képen (!) észreveszem, hogy mosásra érett az ablak, és akkor nekiállok ablakot mosni, és ha már úgyis belekezdtem, akkor úgy döntök, hogy végre ideje felszámolni a cigánytáboros körülményeket a verandán, és mire észbe kapok, lendületesen el is telt pár nap, én meg kisollóval nyírom a füvet a tulipánok körül. A városban maradt ismerősök néha meg szokták kérdezni, hogy nem unatkozunk-e itt, főleg, hogy tévénk sincs, és nem mindig értik, hogy ezen miért röhögök a térdemet csapkodva.
Tessék, itt a bűnbak, a párkányi fűszerkert:

A citromos bazsalikom már nem fért rá a képre


A zöldségezésre idén váltakozó lendülettel készültem: egyrészt nagyon szerettem volna minél többféle mindent, másrészt tudtam, hogy mivel a gyomokkal folytatott harcban csúnyán elbuktunk, most nem fogom tudni a tavalyi földrészt használni, mert minden elveinkkel ellentétben oda idén gyomirtót vetünk. Így az újrahasznosítás jegyében ebben az évben ajtókeretbe veteményezünk. Ezt azonban – sok más ötletünkkel ellentétben – nem kísérte értetlen csodálkozás a faluban, SzembeGyuriék például még tavaly is egy Trabant kasztnijában palántáztak, teljesen jó funkcionális design volt. Ha már formát bontunk, szakítottam azzal a hagyománnyal is, hogy egy vonalba szokás elszórni a magokat – ezért kell a vetést kisgyerekek társaságában csinálni, hogy később rájuk lehessen fogni, miért csálé a sor.

Kavicsot nem ültettem, az csak sorvezető a nem létező sorokhoz


Eközben a palánták beltéri térhódítása aggasztó méreteket öltött, gyakorlatilag a konyhapult felét a zöldségbölcsőde foglalja el (ember nem csinálta meg az ablakos üvegház-asztalt), viszont szépen növögetnek, a karalábé, rebarbara, paradicsom és csíkos cékla mellett a paprika-mix is. De a kiültetésükkel akkor is várnom kell még kicsit, szégyenszemre megint befűtöttünk, szeretném jelezni az illetékeseknek, hogy ez nem tavasz.

Joghurtos paradicsom


Rózsaszín, csíkos cékla


A palántás helyzetet súlyosbítja, hogy időközben hazatért a britán szomszéd (pingvincsíkos anyagot nem hozott), akivel két hete magbörzézünk, mindkettőnknél mindig előkerül még pár elfelejtett ez-az, aztán megy a cserélgetés és felezgetés. Így lesz például terven kívül magasra törtető hajnalka a verandán. A másik mászó, az eleve kintre vetett eper egyelőre nem nézett ki a földből, úgyhogy ember ma egy hosszában félbevágott műanyag palackból mini melegházat varázsolt a magok fölé, talán segít.

A mindent túlélő menta szökésben


És mindezeken felül átrendeztük a málnasort málnabokrokká, hazatelepítettünk az erdőből egy szamócagyereknek látszó zöldet, és kísérleti jelleggel felmerült, hogy ültessünk-e vállfát, mert van fölöslegben egy nagy ládányi, de aztán mégse. A tereprendezéses ásás közben a föld alól előkerült több köbméter betontömb is (a kútvályú alatt a talajban volt még két vályú, nem találtunk még rá értelmes magyarázatot), átmozgattuk a fél verandát elfoglaló deszkahalmot a pajtába, lebontottuk a kukoricagórét, annak a helyébe megérkezett a tűzifa, és ez valójában még mindig csak a bemelegítés. Tényleg nem unatkozunk.

2011. április 8., péntek

Az idei első

Gyűjtögetni vagy gyújtogatni, ez volt a kérdés.

Aztán úgy döntöttünk, hogy a nyári napfordulóig simán összerakunk még (legalább) egy ugyanekkora, két ember magas máglyát.
Cserébe ma este már nem fűtünk.



2011. április 7., csütörtök

További értesítésig

Ilyen, a többi velünk lakó négylábúhoz színben tökéletesen passzoló kismalacot szerintem szeretnék egyszer, még akkor is, ha a faluban mindenki meggyőződéssel suttogná, hogy a hülye pestieket átverték, mert csak nem hízik a jószág.

Minimalac