Egyszerűen túl sok

Igazán nem szeretném sajnáltatni magam.

Pár éve ilyentájt küldött egy mailt a britán; a szenvtelen angol tárgyilagosság álcája mögött egyből felismertem a mondatban az elúrhodni készülő pánik jeleit:

Piszke, egyszerűen túl sok az eper!

Hanyatt-homlok rohantam a megmentésére, eperért a szomszédért bármit, és közben határozottan leszögeztem: olyan mondat nem létezhet, hogy túl sok eper. El is kapott rendesen az eperlekvár-ciklon, minek következtében tavaly szomorúan vettem tudomásul, hogy az én növényeim inkább a szabad területek elbitorlásával vannak elfoglalva a gyümölcsözés helyett.
Idén a britán búsul ugyanezen okból, közben irigykedve vigyázza az enyéimet, rendszeresen küld például lokális seregélysűrűség-figyelmeztetőket. Elkészült már az első pár üveg lekvár, és nem tudtam komolyan venni a britán hajdani levelét. De ma azért meginogtam kicsit.

Eperroham indul

A tegnapelőtti 75 deka és a tegnapi fél kiló után ma 2 kiló a zsákmány, és gyakorlatilag még el se kezdték igazán nagy tömegben az érést. Változatos terveim vannak velük bodzával, rebarbarával és fűszernövényekkel kombináltan is, szóval még mindig nem hiszem, hogy teljes komolysággal ki fogom jelenteni valaha is, hogy egyszerűen túl sok az eper, de majd meglátjuk.

Mindeközben a kert többi része is döbbenetesen kertszerűen alakul. Vannak például ekkora fügéim, nem kis számban:

Ez a téliesített egyed, a kontrollcsoporton jóval kisebbek

A szokásos májusi hisztit (nem férnek el a paprikák és paradicsomok) már előadtam. Ember remek magaságyakat csinált a fűszereknek is,

Menta, tárkony, citromfű, meg a többiek

szépen alakul a palackültetvény is,

a cukkinikről már le kellett szedni, mert klausztrofóbiásan sikítoztak, hallottam

és az utcai fronton három év léha semmittevés után versenyt dúsulnak és magasodnak a bokrok is.

Még mindig a korallberkenye a kedvenc, de nő a fenyő, a tiszafa, meg a tűztöv is

Hülyenevűekből a josta már pár bogyót is hozott, a gojik még csak bozótosodásra gyúrnak.

Josta

Az alma-, körte- és barackfák gyakorlatilag már most túlterheltek gyümölccsel, pedig messze még a szüret. Kezdődik mindjárt a durva bodzaszörp-szezon is, de most még az akácok vannak túlsúlyban.

Szorozd meg 32-vel sűrűn a ház körül, és képzeld el az illatot

Életemben először megpróbálkoztam a kertben virágos növénnyel – muszáj volt, mert ilyen idióta színkombináció nem létezik –, ezt elültetés után pontosan fél órával, mérnöki precizitással túrta ki a vakond.

Azóta az el is tűnt, a lila-narancs vígan elvan

Veszettül nő az előnevelt ricinus és a bazsalikom.

A mérgező bogyókkal nem mindenkit fogunk megkínálni

A különösen veszedelmes és vad pitypangokat eleve ketrecben tartjuk.

Azt most hagyjuk, hogyan lett ez így

Mátrai borzderesek tejéből elkészült életünk első házi vaja és túrója.

Azóta sok vajaskenyér fogy

A capuccino-ikrek rájöttek, hogy nem csak a diólevél, de az akácvirág is olyan csemege, amiért érdemes akrobatizálni.

Mondjuk csak a bugra kedvéért is képesek akrobatizálni

A kis vakarék pedig, aki eleinte enni se akart, csudaszép kis állat lett.

Csak a pirosító használatával esik néha túlzásokba

És még mielőtt valaki kérdezné: most megyek bálát pakolni, este meg bálázni.

(Raklap ügyében reményhal. Azonmód telekürtölöm a világot, amint előkerül)

Fácán jobbról

A széllel bélelt, agyonpörgött és átfagyott két nap után pont az hiányzott már csak, hogy az alkonyatban leindexeljünk egy vad szárnyast.

Az élettelen baromfi fölött gyorsan rádöbbentünk, hogy életünkben még egy csirkét se kopasztottunk meg soha. Fácánról legalább voltak halvány beszélgetés-emlékeim a británnal olyasmikről, hogy hardcore módon addig kell fellógatva tartani a fácánt, míg le nem rohad a saját lábáról, vagy valami hasonló horror. Hazatérve tehát én a guglinak estem neki, ember a telefonos segítséghez folyamodott.

Ezért kell úttesten átrepülés előtt körülnézni

Az első találatnak annál a részénél akadtam le, hogy az apró pihék leégetése a legegyszerűbben egy égő papírfidibusszal történik, persze lehet, hogy a hardware store-ban találkoztak már ilyen kéréssel. De legalább azt is megtudtam, nem illetlenség az asztalnál kézzel kiszedni a szánkba jutott sörétet – indexbura-darabkákról nem írtak. Felkutattam egy képes „fácántépés kezdőknek” kézikönyvet is, de az anatómiailag pontos leírások és lépésről-lépésre ábrák mellett meglehetősen feketemágiásnak, de minimum bűvészesen kivitelezhetetlennek találtam azt a kitételt, miszerint vigyázzunk, hogy a madárhoz szinte ne is érjünk hozzá, nehogy kezünk melegétől átmelegedjék a hús, így megelőzhetjük a bomlást... 

Eközben a három telefonos fácán-helpdesk 2:1 arányban szavazott a forró vizes mártogatás kontra többnapos lógatás és szárazon kopasztás lehetőségekre. Bár a fáradtság meg lustaság nagyon az akasztás irányába vitte az esélyeket, belegondoltam, hogy milyen állapotban találhatom 2-3 nap múlva ezt az állatot abban a pajtában, ahol egyébként szinkronban épp egy besózott nyers birkabőr is tímárra vár, és a kép nem töltött el kalandvággyal.

Percenként gondoltuk meg magunkat az érkező újabb és újabb okosságoktól, aztán végül úgy döntöttünk, hogy mivel nincs kivérezve, maradjon a klasszik csirkés verzió – már csak azért is, mert egy rutinos forrókopasztó felajánlotta a közreműködését, legalább ilyet is látunk/próbálunk.

A várakozásokkal ellentétben nem is bonyolult (mondom én a fotómasina mögül)

A pihés tyúkot hideggyanta és a crème brûlée-lángszóró helyett csak tradicionálisan ráültettük a tűzhelyre

Nem mondom, hogy rossz szombat éjszakai program egy fácánkopasztó-workshop, hát még a vasárnapi fácánleves, de azért talán lassan ideje lenne beszerezni valami vadrácsot az autóra.

A vodkagyűjtő

Nem lehetek anonim alkoholista, mert tudjátok a nevem…

Olyan meggylikőrt csináltam, hogy teljesen szerelmes lettem magamba, pedig általában ritkán rajongok ilyen szélsőségesen a saját személyemért/zsenialitásomért. Azt követően merek ennyire nagyképűen és nyilvánosan nyilatkozni a dologról, miután két szigorúan elfogulatlan alany, egy 99 és egy 100%-os antialkoholista 1. megkóstolta és 2. persze csakis a kísérlet kedvéért további adagot is magához vett belőle.
Az igazság pedig valójában az, hogy bebambultam az eredeti receptet, és az 1 kiló magozott meggy, 1 liter vodka, kb. 5 dkg tört meggymag, 1 fahéjrúd cucchoz élből hozzáadtam azt a 40 deka cukrot, amiből csak 3 hét múlva kellett volna vízzel cukorszirupot főzni a likőrhöz (ahogy egyébként 2 éve csináltam). Ha már bebuktam, mit tehettem volna, hagytam szépen a tökéletleneket unatkozni a napos ablakpárkányon.
3 hét múlva a tesztkorty után egyrészt egyértelművé vált, hogy ez mégis így tökéletes, kell a francnak hozzá szirup, pont így nagyon meggy ízű, és épp csak addikciót okozóan édes. Másrészt felhívtam anyámat lebaltázni, hogy miért nem egy vodkagyárost választott második férjnek. Megnyugtatott, hogy nincs második férje, úgyhogy még választhat, mindent a gyerekeiért.

A bónusz a megmaradó egy kiló, édesen savanyú alkoholos meggy. (Fotó: Myreille)

A terv szerint mostantól majd minden havi bevásárlásnál veszek egy üveg vodkát, hogy a következő meggyszezonban ne egy literrel kelljen már csúfoskodnom. Egyúttal jelezném mindenkinek, hogy szívesen fogadok vodkát/tiszta szeszt/grappát hétköz- és ünnepnapi alkalmakból is, még akkor is, ha a spájzom idővel úgy fog kinézni, mint egy orosz bunker (sprotni nélkül). Megígérem, hogy akkor is elfogadok ilyesmit, amikor már lesz vodkagyáros mostohaapám.

Cukkini cikkcakkban

Gyorsjelentés: a cukkini-invázió sem segíti elő, hogy legyen időm írni.

Nem lesz hiány belőle

Az egyebek címszavakban: vendégjárás, lucernabálázás, meggy, zölddió, sok kinti-benti meló és nagyon kevés alvás, szóval csak a szokásos. Majd egyszer talán mesélek arról, stresszes-e parasztnak lenni.
A következő életjelig inkább nagyon ajánlom böngészésre kedvenc férfi konyhakalandorom, Beastie cukkini-kompendiumát, mert van élet a rántott cukkinin túl is. Mifelénk csokis süteményből és krémből bármennyi elfogy, és még én sem próbáltam ki mindent, de a projekt folyamatban.

Bővülő Birtok

Tényszerű, földszáraz beszámoló a sok kerti ezmegazról.

Tessék, már megint kapkodtunk, ha jót akartunk volna, csak ma tettük volna el az uborkákat, méla kussban, majd jövőre emlékezni fogok rá. Mindenesetre legalább almával nem fociztunk.

Többek közt azért sem tudunk most ilyen szigorú menetrendhez igazodni, mert a Birtok szép csendben meghízott. Tavaly óta néhány újabb városi légvárépítő is földtulajdonos lett a faluban, és velük együtt amolyan anarchoszindikalista kaotikus közösségi kertészetet hoztunk létre. Mindenki beleteszi, amit tud - mi főleg munkát és energiát (mert mi vagyunk itt), ők meg további földterületeket, eszközöket és a többi. Így durvult idénre minden több százas nagyságrendre, minek következtében már tervezem a locsolókannára és kerti szerszámokra optimalizált új fitneszirányzat tökéletesítését (programba épített bioszoláriummal).

Jelenleg csak a kertekkel és a baribámulással is elmegy napi 34 óra, de úgy tűnik, épp jól megy az időtágítás, a plusz szükséges egyebeken kívül (tudta-e Ön, hogy krumplivetés közben is kiválóan lehet olvasni?) további hülyeségekre is sikerült perceket szereznem. Nem bírok magammal, mert túltelített olfaktorikus orgonakoncerttől szagos a környék.

Még jó, hogy csak tíz lépést kell érte menni

A rétegzett dekorcukor viszonylag gyors próba volt. Lehet, hogy felhasználáskor a végeredmény olyan lesz, mintha szappant oldanék teában, de ha más nem, a látványért (és a jelenlegi illatért) megérte. Vigyázat, cukros orgona/orgonás cukor ömlesztése következik.

Lecsumázni majdnem olyan szórakoztató, mint a gyerekláncfüvet

Zselére és szörpre még nem szántam rá magam

A Subák eközben boldogan kummogva legelésznek, figyelmesen válogatnak, látszólag nem mindegy nekik, melyik pitypangon a legjobb kérődzni. Kaptak sót és almot is, egészen otthon érzik magukat, már csak a legyeket kéne eltanácsolni a körletükből. Hamarosan intézzük nekik a fodrászt is.

Így lazul a gyógyhatású gyapjútakaró alatt

Pitypang pongyolán

Sok hülyeséget hajlandó vagyok kipróbálni, legalább egyszer.

A sok hülyeségből ráadásul több is elsült már jól. Csak a gasztro-vonalon maradva ilyen volt például a kincsként kezelendő zölddió-szirup, a készítését tekintve kőtörés élményéhez hasonló birsalmasajt, meg a hangyaláb-operációnál is macerásabb csipkebogyólekvár (amiről utóbb kiderült, hogy igazi konyhai jolly joker: anyám összetévesztette a küblit a házi ketchup üvegével, de jóízűen befalatozta a húsvéti sonka mellé a hecsedlit).
Az idénre tervezett extrák közül az ibolyazselét lekéstem, de még pont időben voltam a Nagy Téli Punny hónapjaiban felfedezett pitypangmézhez. Ami szép eufemizmus arra, hogy „lefejezett gyermekláncfű cukorszirupba fojtva”.
Összesíteném az élményeket: az eónokban mérhető ideig tartó szedéstől és zöldtelenítéstől a kezem olyan lett, mint egy gyermekláncdohányos sárgaságban szenvedő kínaié. Utána a recept szerinti gyöngyöztet-pihentet végtelen ciklustól semennyire se lett mézes állagú, viszont (biztos bennem van a hiba) markáns pitypang-zamatot se tudtam rajta felfedezni (tán nem véletlen nem állt rá a műkajaipar a mesterséges pitypangaromára).

De legalább fotogén volt még az elején

Tehát se hanyatt, se hasra nem vágódtam tőle, szerintem a sárga bizbaszok nélkül pont ugyanezt a hatást értem volna el, kevesebb idő alatt. Limonádé-alapnak azért elfogy majd. A többi virágot meg hagyom békén, sokkal nagyobb fless lesz a későbbi bolyhokat szerteszét fújkálni a szélben.

Pörgés, erősen

És születőben van a cementtestvérség.

Az elmúlt hetekben a pörgés és az időhiány mértéke nem változott, ez a memóriámon meg csomó elmaradásomon is meglátszik, paprikából és paradicsomból viszont egyre több pirul, és őket nagyon nem érdekli, hogy én mennyire érek rá.
Felmentünk hát a veteménybe a británnal erősöket tesztelni, minden bemelegítés nélkül, és „na eeeezt kóstold meg” buzdító szavakkal legeltük a tömény kapszaicint. Sírtunk, de ettük. A britán elég hülye volt ahhoz, hogy minderről megfeledkezve csak kicsivel később a szemét is megdörzsölje, de én inkább egy szót se szóljak, a részletek ecsetelése nélkül csak annyit szeretnék mondani, hogy paprikaszüret környékén a „forró szex” egész új értelmet nyer, sok kézmosás után is. De végül mindenki boldog volt, a britán tudott pont olyan tabascót csinálni, amilyet akart, én meg erőspista nyomán névre szóló paprikakrémet csináltam embernek, olyat, hogy a zománcot is lemarta a tálról, talán mégis univerzális baktérium- és vírusölő tisztítószerként kéne forgalomba helyeznem.

A legjobb méreg

Mivel a sima (nemturbó) paradicsomoknál lehetetlen küldetésnek látszott és látszik a folyamatos mérés, a pontos mennyiség az „ipszilonszor rengeteg”, és még bőven nincs vége. Ezen a ponton ajánlom minden ketchup-rajongó, ketchup-közömbös és ketchup-utáló figyelmébe Mézeskalácsnál ezt itt. Tavalyig felőlem az összes ketchupgyár csődbe mehetett volna, annyira nem ettem ilyesmit, most annyi változott, hogy felőlem még mindig csődbe mehetnek, de azért, mert függő lettem ettől a házi cucctól, érdemes megcsinálni, nagy mennyiségben (nálunk értelemszerűen ez is csípős).
A rohamos eltevést-befőzést olyan konkrét földi okok is indokolják, hogy ha minden igaz, a hétvégén tényleg sor kerül az utolsó fontos kör vakolás-betonozásra a fürdőben és a földárkos konyha-nappaliban, ez pedig azzal jár, hogy három napig a verandán lesz a konyha. (Most jön az is, hogy a szomszédok vigasságára a hálószoba ablakán át fogunk ki-be közlekedni, és most kivételesen nem azért, mert megint bezártuk magunkat - na ja, két év alatt sem vált rutinná, hogy ne hagyjuk kívül a kulcsot a belülről nyithatatlan ajtóban.)
A megrendelendő anyagok listájáról a cementet kihúzhattuk, mert Hobbikertész felajánlotta a saját projektjük után megmaradt mennyiséget, amit az ötéves Süni eleinte nem teljesen szívesen adott át nekünk, de az anyukája meggyőzte, hogy ezáltal az ő kocsibeállójuk és a mi konyhánk cementtestvérek lesznek, amely - idézem - "olyan kapocs, melyet ember szét nem választhat, kivéve ha vésőgépe van".
Úgyhogy péntektől rajtunk kívül a betonkeverő is pörög.

Az Elsők

Tiszteletét tette nálunk Süni.

Játszótér, vaskerék-tologatás, répaszüret és telefonon játszás egyaránt szerepelt a programban

És hozta az anyukáját meg az apukáját is, ezzel a Birtok történetében lezajlott az első valós cyberkertész-találkozó. A kutya- és macskatámadások közepette a látogatók egyúttal arról is élőben meggyőződhettek, hogy mennyire jól tudok fotózni ügyesen tudom lehagyni a képekről a ház jelentős részét uraló harctéri állapotokat. És kaptam hányás ízű, meg babapopsi-törlőkendő ízű, meg záptojás ízű, fika ízű és százlábú ízű Jelly Beant (ez utóbbiról nagymamám jut eszembe, aki azért nem szerette a whiskeyt, mert szerinte poloska ízű), a megkóstoláshoz még gyűjtöm a bátorságot. De nem kell aggódni, mert mindez szigorúan gluténmentes. 
Ahogy Süni mondaná: dulván jó délután volt, mi legalábbis nagyon élveztük. 

Popeye-képző

Van az az állapot, amikor a jó háziasszony köbméterre méri a spenótot.

Pedig eddig sem voltam vashiányos.

Ez csak az első aratás. És a mángold még csak most készülődik

Rakott krumpli

Nem kell aggódni, nem leszek gasztroblog.

Az úgy indult, hogy kitaláltam mára a rakott krumplit, és embert átküldtem Szembéékhez tojásért. Jön vissza, hogy SzembeJulinak is megtetszett az ötlet, de mire munkából hazaér, már mindig késő nekiállni, mi lenne, ha dupla adagot csinálnék? Mondom, semmi gond, a dupla adag nem dupla meló, szóltam a británnak is, hogy halassza holnapra az indiai lencselevest, 4 körül kaja.
Megfőztem a krumplit, a tojást, előszedtem a két tálat, de a főtt tojások egyike szaglott. Hogy fel ne bomoljon a kényes tojás-krumpli-kolbász-egyensúly, inkább az utolsó két tojást is odatettem főzni. A tökéletes tojásmennyiséggel felszerelkezve aztán kábé félútig jutottam a rakásban, amikor nagyon gyanús kezdett lenni, hogy ennyi krumpli biz mégsem lesz elég. Közelített közben a határidő is, éhes hordák meg ritkán türelmesek, de más megoldás híján bátran feltettem még három krumplit főni. Kis idő múlva a hangok hiányára figyeltem fel, meg a moccanatlan vízfelszínre.
Igen, kifogyott a gáz. Addigra viszont már úgyis majdnem teljesen megfőtt a második adag krumpli, gondoltam sebaj, a maradék munkát majd elvégzi a sütő. Be is pakoltam hát, mint aki jól végezte dolgát, és akkor elment az áram. Ennyit arról, hogy ez a világ legegyszerűbb kajája.
Igazán szép lett volna a sztorit azzal megkoronázni, hogy a végén oda is égetem az egészet, de az már tényleg nem lett volna hihető, másrészt meg ne akarjátok megtudni, milyenek a körülöttem élő férfiak, amikor éhesek. Viszont ha már témánál vagyunk, akkor megmutatom a krumpliföldünk jelenlegi állapotát.

Előtérben lilahagyma, krumpli jobbra meg hátul, mögötte lucernacsík, majd kukoricás

Szalmakrumpli... bocs. Viszont aki még nem nézte meg Ruth nénit, az sürgősen tegye meg.

Kihelyezett Birtok

Az egész a britán hibája, minket csak beleugrasztott a hülyeségbe.

A británnak mindig hülye ötletei vannak, de időnként teljesen el tudja ragadtatni magát, én meg arról vagyok híres, hogy minden hülye ötletnek nagyon nehezen állok ellen. Már hetek óta nyünnyögött, hogy el kéne utazni valahová, de végül mindig maradt, vagy azért, mert főzőversenyezni kellett, vagy azért, mert íjászversenyezni kellett (mindezekről majd több másik alkalommal, kellenek a sztorik télre is), vagy azért, mert rájött, hogy egyedül igazán nincs is kedve menni sehova. Egy este aztán különösen lelkesen (és igazi térképet lobogtatva, ami nekem legalább olyan csábító, mint a nem mondom meg, mi) átjött, és mire a túrógombóc végére értünk, gyakorlatilag megállapodunk abban, hogy se pénzünk, se időnk, tehát menjünk a tengerhez, kempingezzünk, fogjunk halat, fiatalodjunk hatvan évet, és különben is.
A következő 24 óra leforgása alatt meggyőztük arról, hogy a kempingek buta módon már bezártak, de ilyentájt egész olcsó egy wifivel ellátott apartman is négy embernek meg egy kutyának. Ja igen, négynek, mert közben eszünkbe jutott, hogy másnap érkezik hozzánk hosszabb látogatóba az Esőisten apukám, de úgy gondoltuk, hogy neki se lesz ellenvetése egy ennyire idióta road movie live ellen. Még ugyanebben a 24 órában arról is sikerült lebeszélni a británt, hogy az alig 30 éves, egyébként igen csinos, de még rövid távú utazásra is teljesen alkalmatlan autójával, külön jöjjön, aztán pakoltunk és nekikerekedtünk.
Az utazás a várakozásokkal ellentétben viszonylag unalmasan zajlott, a britán a halálfélelme leküzdése ellen (mindig halálfélelme van, ha autóban ül, akkor is, ha ő vezet) a hátsó ülésen ülve grillcsipesszel lopkodta a túlélő gumimacikat a műszerfalról (mármint a gumimacik meg emberem túlélésének zálogát jelentették), amíg meg nem érkeztünk a tengertől negyven méterre álló házikóba, aminek egyébként túlnyomórészt a teraszán lakunk (ebben a pillanatban épp tűzijátékkal kedveskednek nekünk a parton).
A körülményekhez mindenki rendkívül gyorsan akklimatizálódott. Főkutya a leglazább strandkutya, akit valaha láttam, csajozik, fürdik és alszik (városban pedig még piacon is roppant jó modorú); a britán végre előszedhette halászként töltött éveinek emlékeit (ha összeadjuk, hogy mi mindennel foglalkozott, akkor két eset lehetséges: vagy legalább 172 éves, vagy Münchausen közeli, de főzni jól tudó rokona), így aztán jött a tengervízben főzött krumpli és a frissen szedett kagyló hagymás-boros módon készítve; apámmal megígértettük, hogy Esősistenségéből szabadságolja magát, úgyhogy az idő is jó, David Hasselhoff-gatyában kergeti el a dekorfelhőket is; emberem élvezi a szerpentineken vezetést; én meg azon túl, hogy óránként megjegyzem nyakig a tengerben, hogy már október van, megint (mint mindig) rájöttem, hogy teljes gőzerővel csak tenger közelében vagyok életben, szóval most valahogy meg kéne oldani, hogy a Birtoknak legyen tengerpartja.

Ehhez a meghitt viszonyhoz két perc se kellett az ismeretlen hölggyel

Meggymagvagy

Hogy mit meggy nem tesz az ember az anyjáért…

Félig nálunk, félig a senkiföldjén konkrét meggyparadicsom van (ez egy botanikailag képzavaros szóvirág gyümölcse), biosági és érintetlenségi faktoráról csak annyit, hogy az első pár adag szüretelésekor a csalán a hasamat csípte, de aztán ember hamarost nyírt nekem közlekedőösvényt a dzsungában. Amint lecsengett a bemelegítő cseresznye, egyértelmű volt tehát, hogy komoly meggymaratonnak indulok neki. Való igaz, egyébként is összeírtam kilenc különböző meggységet, amit kipróbálásra érdemesnek tartottam (a legbizarrabb köztük a mustáros meggy), de aztán anyám üzenete meggyorsította az eseményeket. Én eddig tényleg azt hittem, hogy elég otthonosan mozgok a biohülyeségek terén, de a meggymagpárna mostig teljesen kimaradt, márpedig a mama olyanra vágyott, én meg néha lehetek rendes gyerek.
Mikor kiszámoltam, hogy a meggy súlyának nagyjából 9%-a a mag, gondolkodtam, meggyőzzem-e a falubelieket, hogy adják nekem az alig használt meggymagjaikat, de úgy döntöttem, nem kifejezetten egészséges asszociációkat hoznék létre azzal, ha köpködés előtt-közben hirtelen mindenki rám gondolna, így aztán anyukám maradt bűnbaknak, miatta fogunk tudni meggyet enni minden nap jövő nyárig, én meg maradtam magamra a feladattal. Ja nem is, hazudok, ember is segített, mert a vállalkozás volumenére való tekintettel bicskával hasított szabott nekem meggymagozó komplét, nehogy a szakadék ruháim még meggyfoltosak is legyenek, és persze hogy jól szórakozhasson rajtam.

Talán egyszer teljes munkavédelmi kollekció is készül belőle

Én pedig több hétig napi átlag másfél kiló meggyet szedtem, magoztam és dolgoztam fel, ami idővel kifejezetten meditációs jellegű elfoglaltsággá alakult. Ha pár nap netán kimaradt, enyhe elvonási tüneteim voltak, de ilyenkor gyorsan szereztem ribizlit vagy barackot placebónak. Jelenleg 22 kisebb-nagyobb üvegben ücsörög ilyen-olyan meggy, és elkészült a párna is, bár a tisztítási célzattal végzett meggymagfőzés közben azért egyesek meggyanúsítottak, hogy csak a ciánt próbálom ilyen furmányos módon kinyerni belőle.
Mivel meggyet és párnát már mindenki látott, meglepetés-illusztrációnak álljon itt inkább a bio-dartstábla, azaz a csíkos cékla:

Sütés után kiábrándító módon fehérré és csíktalanná válik, így savanyúságnak nem túl dekoratív

Az viszont még ennyi meggy után sem derült ki, hogyan kell márminálni.

Próbacseresznye

Cseresznyénk nincs, de szerencsénk van, tehát cseresznyénk is van. Bőven.

A napsugaras helyzet az, hogy a britán egyedül nem bír el a több mázsát termő fájával, a SzembeCsalád meg nem kifejezetten gyümölcsrajongó, úgyhogy innen is, onnan is korlátlan szedési opciót kaptunk. Túlzás nélkül állíthatom, hogy az elmúlt hetem fára és létrára mászással meg cseresznyemagozással telt, ez utóbbi kapcsán divatba hoztam a lilás szegélyű körmöket, és közben fejben kifejlesztettem a nyelvvel lapozható e-bookokat (a mindkét kezet lefoglaló magozás közben biztos jó ötlet a hangoskönyv, csak én nem tudok felolvasott szövegre figyelni, emiatt aztán a hangvezérelt lapozás is csak később jutott eszembe mint lehetőség). A Cseresnyéskert olvasgatása helyett tehát magozás közben töprenghettem eleget azon, hogy miután több tálnyit megettem csak úgy, mi történjék a maradék több vödörnyivel.

Ha érdekel a recept is

Így lett háromszor a héten cseresznyés pite, lett sima cseresznyelekvár, gyömbéres cseresznyelekvár, magozott és magozatlan szódás befőtt, és még napon aszalt cseresznye is. A pitéről mindannyiszor gyorsan megállapítható volt a sikeressége, a többié majd hónapok múlva kiderül. Közben pedig erősen érik a meggy, csak az vigasztal, hogy legalább a ribizlit nem (így) kell magozni.

Pimp my sparhelt

Barbecue falun, praktikus szükségmegoldásokkal

Megénekeltem már sokszor a kedvenc sparheltünk kalandjait, aki a telet végül a verandán vészelte át, hogy legalább pszichésen meleget csináljon kint is. Tavaszra biztos lett, hogy a házba már nem fog visszakerülni, de barbecue-sütőként már egész jól elterveztük a további életét. Viszont amilyen bazi nehéz, nem volt kedvünk átcipelni a máshová hordott domb helyére – ahol egyébként rendes kerti sütöde lesz majd –, de közben az eddigi téglás tűzrakót meg felszámoltuk, mert mindig felgyújtotta a körtefát, szóval amikor sürgősen kellett valami kinti tűzrakós megfejtés, akkor felébresztettük a sparheltet téli álmából. Legyen nekünk szabadtéri, tető alatti sütőnk a veranda végében, esős napokra.
Első – sufnituningnál alapvető – lépésként előkerült a flex: ember kivágott a tűzhely belsejéből egy kis ezt-azt, körberakta a megfelelő helyeken téglával, és miután a fizikához olyan sokat ő sem ért, feltette a kanyarkürtőt is, aztán begyújtott. Alul, persze, ahol egyébként is szokás, mondván, majd onnan előmelegítődik az eszköz. Nem nagyon alakult a történet, úgyhogy a britán szomszéd áthozott egy kis tűzgyújtó folyadékot. Ilyen szép lángot, mint amilyen a kürtőből jött, még kipufogóból sem láttam soha. De sütős tüzünk ettől még nem lett. Végül egy órácskányi ráolvasás és tűztánc segítségével sikerült a parázscsiholás, de legalább megállapítottuk, hogy pár szelelő lyuk kell majd a stratégiailag fontos helyekre, és jó lesz az úgy. A kürtő meg marad dezájnnak.

Háttérben az áthordott domb, és pont a gerendától kitakarva a majdani tűzrakóhely a malacóltól és a szilvafától jobbra

Ma pedig Joséék meglátogattak minket, sok bepácolt hús társaságában. Miután a három férfiember mindegyike Rendkívül Rutinos Tűzgyújtónak vallotta magát, mi hárman fehérnépek nagyon nyugodtan álltunk neki a kétféle saláta, a citromkrém és a cseresznyés pite elkészítésének, tapasztalatból tudván, hogy mi úgyis előbb leszünk kész, mint a tűz, meg rajta a húsok. A férfiaknak végül kevéssé hagyományos eszközöket is be kellett vetniük, hogy ne maradjanak szégyenben. A kérdés az, hogy ha már így bevált, maradjon-e ez a metódus, vagy tényleg ideje inkább megoldani a szelelést?

A lecsó mifelénk

A Lecsórecept felkérésére most elmesélem, hogyan készül nálunk a lecsó.
A Birtok megléte óta az előkészületek alapmozzanata az, hogy SzembeJuli megkérdi, adhat-e nekünk egy kis paprikát. Most már rutinosak vagyunk, de első alkalommal kapkodtuk a levegőt erősen, mikor a pozitív választ követően megjelent egy hatalmas szemeteszsáknyi színes paprikával a kertjükből. Azóta már azt is megszoktuk, hogy vannak reggelek, amikor cukkinik, paradicsomok, ilyesmik nőnek a verandánkra.
Na szóval ott ez az 5-10 kilónyi paprika, amivel valamit kezdeni kell. Nagyon hamar eldől, hogy ebből mind lecsó lesz.

Származási hely: Birtokos eset

A következő lépés, hogy sok helyet csinálok a mélyhűtőben, begyűjtök egy raklap műanyag dobozt, és utána 2-3 napig lecsót főzök.
A paprikamennyiség függvényében veszek annyi paradicsomot, hogy nagyjából 2:1 arányban a paprika vezessen. A kapott paprikának általában a fele eleve csípős, de én biztosra megyek: hozzáteszek még egy keveset a saját chilimből. Másokra való tekintettel azért szoktam chili nélkülit is csinálni.
Bármilyen kevés az alapanyag, minimum egy nagy fej vöröshagymát aprítok, lecsót túlhagymázni még sose sikerült. Alulra kerül 1-2 maroknyi, kockára vágott húsos, alig zsíros szalonna (vagy szeletelt bacon), erre rá a hagyma, majd ha már elég üveges, jöhet a törött paprika (opcionálisan csípős). Utána telipakolom a lábast a felkarikázott paprikával, fog az még rokkanni. Kevés víz, só érzéssel, fedő a tetejére, és punnyadhat magában közepes lángon. Amikor már eléggé összeesett, mehet hozzá a feldarabolt (nem hámozott!) paradicsom, innen már csak 10 percig főzöm, és kész is. Ez a mezítlábas változat, a luxusverzióban felkarikázott száraz, csípős Hartai Kolbász is szerepel.
Couleur locale: ami nálunk a mezítlábas lecsó, az a Birtok tájékán sült paprika néven fut. Nekik az a lecsó, amit mi tojásos lecsónak hívunk.

Falusi vacsora

Gasztronómia, egyszerűen.

Étvágygerjesztőként hasogass fát, verj le vakolatot, vagy analizálj motkánymúmiát a szomszéd ötévessel, a lényeg, hogy kellemesen elfáradj. Naplemente környékén gyújtsd be a sparheltot (lásd még sparheld vagy sporherd), mert hamarosan lehűl az idő, és a vályogházban egyébként sincs 16 foknál több. Az eklektikus hangulat végett a lőszeres ládára állított discmanbe tolj be egy kis columbiai rockzenét, majd brazil soundtracket.

Származási hely: Birtokos eset

A sparheltre helyezz egy Piros Pöttyös Zománcbögrét, ebben forralj vizet ahhoz a kávéhoz, ami már délután kettőkor jólesett volna, de egy kávéért mégse tüzelsz el egy hasáb fát. Mellé helyezz egy lapos lábasban vizet, hat tojással, alig egy órán belül kész lesz a főtt tojás. A legnagyobb vájdlingban közben melegíts vizet a mosakodáshoz, az omnifunkcionális sparhelt fennmaradó felületeire pedig tégy néhány szelet kenyeret, pirítani.

Származási hely: Birtokos eset

Vágj fel lilahagymát, paradicsomot, stifoldert, a pirítósokat dörzsöld be fokhagymával, és kend rájuk az időközben felmelegedett helyiségben enyhén megolvadt libazsírt. Amíg embered mosakszik a lavórban, a verandán gyújtsd meg a viharlámpákat,

Származási hely: Birtokos eset

cipeld ki a földi javakkal megrakott asztalt, a villányi Cabernet Sauvignont pedig szervírozd abban a bögrében, amiben az imént még a kávét ittad, mert más nincs. De elmosni szabad. A vacsora végeztével pippants rá a karácsony óta különleges alkalomra tartogatott kubai szivarra, és bámuld az eget, amin annyi a csillag, hogy még a Göncölszekeret se bírod köztük felismerni. Egészségedre!

Levezető gyakorlat: a lakoma végeztével, kábé este nyolckor nézz megértően az emberedre, aki úgy dönt, hogy (nagyjából utolsóként a faluban) aludni vonul. Segíts neki leteríteni a matracokat a jó meleg sparhelt elé, majd hogy ne zavarja álmát semmi, az egyetlen használható konnektorból húzd ki a zenegépet, oltsd el a villanyt, és petrólámpa fényénél kuporodj a laptop elé. Ha úgy tetszik, közben hidd meggyőződéssel, hogy erre a rém hangos klaviatúrakopácsra az egész falu felébredhet. Ha igazán jó asszony vagy, hamarosan te is nyugovóra térsz, csak előbb még teszel egy kis fát a tűzre.