2013. április 30., kedd

Bio gyepmesterek

Megérkezett az első kontingens gyapjúhorda.

Csudálatosan lenyűgöző és vicces állatok, bírnék róluk megilletődött-meghatódott ódákat zengeni, mert az is csak kicsin múlott, hogy igazi sírás-rívás nem volt minden résztvevő oldaláról, mikor elszakítottuk őket az eddigi nyájtól és gazdasszonytól. De inkább brit tudósokat idéznék, akik kiderítették végre, hogy a birkák mégis okosak (mármint egyenként, nyájban ugyanúgy buták, mint a humánok), majd meglátjuk, milyen hamar tanulnak meg kockázni. Az biztos, hogy már most napi jó pár óra elszalad csak azzal, hogy nézegetem a három mozgó subát.
A legkezesebb vezérkos
A rackákról további igen fontos tudnivaló, hogy a 8 és 12 lábú példányoknak is csak egy testük van. A mieink is szeretnek szoros kötelékben mozogni, főleg a két lány; mindig a viktoriánus angol kisasszonyok jutnak róluk eszembe, akik szőrt szőrbe kart karba öltve vonulnak a promenádon (vö. a lányok mindig együtt járnak pisilni). A hölgyek egyelőre viszonylag tartózkodóbbak, a kos viszont már azt is kíváncsian hagyta, hogy az e-juhász által rögtön kétszer is megmolesztált Főkutya megnyalogassa az orrát a deszkakerítésen keresztül.
Boldogan füvező trió
A keresztelési kérdést a britán zárta rövidre, akinek származási előjoga, hogy értsen a juhfélékhez. Csak hát ő elsősorban konyhai környezetben gondol rájuk, és mivel szerinte bárányhoz jól illik a menta, kakukkfű és társai, innen jött az ötlet, hogy nevet is a fűszerkertből válasszunk a lányoknak (a kos eredeti, komoly, férfias neve nem változik). Ennek folyományaként most már bármilyen falunap garantált sikerrel hirdethető úgy, hogy fellép a Spice Girls.

2013. április 26., péntek

Holisztikus kertészet

Mértéktelenül, időn és nyelveken túl. 

Lehet, hogy csak szerintem szórakoztató, mindenesetre fetrengve röhögtem, mikor a britántól érkezett ma egy olyan üzenet, hogy „i got some diszpaprika seeds yesterday”.

Az elmúlt napok nálunk is minden téren kertészeti számolással és vetéssel telnek, egy hét alatt próbálja mindenki kicselezni a hosszú tél utáni tavaszátugrott nyarat, totális az időzavar mindenhogy. Ebbe az is bőven belefér, hogy egy padláson lelt, 1957-es somogyi kalengyáriomból lessünk el okosságokat, például (majd emlékezzünk rá jövőre): márciusban […] a gazda szeme már nemcsak a házat és háztájékot vizsgálja, hanem messze tekint. Minden tenyérnyi földet fürkészve vizsgál, hogy idejekorán észre vegyre a bajt, hogy azt kivédje. A jól sikerült szépen fejlődő vetést pedig szinte simogatja kérges, munkás kezével.

Mázli, hogy ember se nem kérges, se nem simogat vetést, mert még felróhatná nekem, hogy látványosan ignorálom az asszonyoknak szóló tanácsok legtöbbjét. Például Az Egészséges Lakás címszó alatt: …minden héten nagytakarítást kell tartani, ekkor elhúzzuk a helyéről a bútorokat, letöröljük a bútorok tetejét, hátát, felsúrolunk; ha kefélt a padló, felkeféljük, de előtte spirituszban feloldott viasszal áttöröljük és csak azután keféljük… (elkefélt padlóról nem ír semmi trükköt).
Csak a retró rózsás hangulat kedvéért: pince mellett, bodzabokorban lőtt sparhelt
A gondos gazda saját feljegyzéseiből pedig azt is tudjuk, hogy pirok borgyuja lett 16 án; cifra űzekedet 24 én; disznó gőrgöt 18 án.

A számvetés idén megfeszegette kicsit a mértékegységes korlátainkat is, eddig jól bevált a kiló, illetve darab, de most a termelői piacon hirtelen kellett átváltani a dughagymát bögréről szemre. Emberem pedig nem volt rest leszámolni a púpos csajkányi adagot, mert a paraszt ilyesmivel értelemszerűen lukra tervez. Kurvára örülök, hogy mákot nem vetünk.

2013. április 24., szerda

Vonalas vidék

Soros kapcsolás.

2013. április 23., kedd

Pitypang pongyolán

Sok hülyeséget hajlandó vagyok kipróbálni, legalább egyszer.

A sok hülyeségből ráadásul több is elsült már jól. Csak a gasztro-vonalon maradva ilyen volt például a kincsként kezelendő zölddió-szirup, a készítését tekintve kőtörés élményéhez hasonló birsalmasajt, meg a hangyaláb-operációnál is macerásabb csipkebogyólekvár (amiről utóbb kiderült, hogy igazi konyhai jolly joker: anyám összetévesztette a küblit a házi ketchup üvegével, de jóízűen befalatozta a húsvéti sonka mellé a hecsedlit).
Az idénre tervezett extrák közül az ibolyazselét lekéstem, de még pont időben voltam a Nagy Téli Punny hónapjaiban felfedezett pitypangmézhez. Ami szép eufemizmus arra, hogy „lefejezett gyermekláncfű cukorszirupba fojtva”.
Összesíteném az élményeket: az eónokban mérhető ideig tartó szedéstől és zöldtelenítéstől a kezem olyan lett, mint egy gyermekláncdohányos sárgaságban szenvedő kínaié. Utána a recept szerinti gyöngyöztet-pihentet végtelen ciklustól semennyire se lett mézes állagú, viszont (biztos bennem van a hiba) markáns pitypang-zamatot se tudtam rajta felfedezni (tán nem véletlen nem állt rá a műkajaipar a mesterséges pitypangaromára).
De legalább fotogén volt még az elején
Tehát se hanyatt, se hasra nem vágódtam tőle, szerintem a sárga bizbaszok nélkül pont ugyanezt a hatást értem volna el, kevesebb idő alatt. Limonádé-alapnak azért elfogy majd. A többi virágot meg hagyom békén, sokkal nagyobb fless lesz a későbbi bolyhokat szerteszét fújkálni a szélben.

2013. április 21., vasárnap

Táncolni kell

Szamba és levendula.

Emberem életre vonatkozó kevés alapelveinek egyike, hogy igazi férfi nem táncol (bár amit időnként a rotakapával művel, azzal simán lehetne breaktánc mezőnyben nyerni), úgyhogy én nem kényszerítem ilyesmire, cserébe ő nem gátol engem a riszálásban.
Ma sem tette, midőn a kísérleti mini Provence (kevésbé romantikus lelkűeknek: bio molyrettentő rét) létrehozásán fáradoztam.
Jelenleg deszantos kúszópálya, lucernával körülvéve
Még a madzagozás előtt, a levendulamező előkészítése során ugyanis arra jöttem rá, hogy tökéletes mértékben tömörített földet (és szórakoztatóbb kertészkedést) eredményeznek a szamba megfelelően variált lépései, még ha hülyén is nézek ki, ahogy magamban ropom ott a madárcsicser közepén.
Igaza volt a görögnek: …a zene majd csak megjön valahonnan…

2013. április 18., csütörtök

Kamera!

Reklámfilm az életem

A konyhában állva, mosogatást mímelve bámulom az ablakból a napsütésben félmeztelenül ténykedő kertészlegényt. Ha olvasta a forgatókönyvet, hamarosan be kell jönnie limonádéért...
Megkezdődött a falusi fitness- és szolárium-szezon

(Az ilyen reklámfilmekben persze soha nem nyit nagyobb látószögre a kamera, így nem látszik a Gombóc Artúr alkatú apám, aki közben gömbvillámként gereblyéz)

2013. április 16., kedd

Szarvashiba baklövéssel

Továbbra sincs lövésem se.

Keresgéltem, kutatgattam, de egyetlen igazán korrekt összehasonlító tesztet sem találtam őz kontra szarvas témakörben. Kaptam ugyanakkor sok további összezavaró információt. És miután még viccoldalakon is voltak meglepő bőséggel olyan megnyilvánulások, amelyek kábé az írástudatlansággal egyenértékű ostobaságnak tartják, ha valaki nem tud köztük különbséget tenni, úgy döntöttem, szakértsen az, akinek ez a fontos, nekem mégsem az. Vannak okaim.
A gombákat se könnyű kitalálni, pedig nem is futkosnak

Először is: az őz a szarvasok családjába tartozik.
Másodszor: nem minden példány mutogatja a seggét, így messziről nehéz eldönteni, van-e farka és mekkora.
Megatöbbi: cserélik a színüket télen-nyáron, hónapfüggően változékony a szociális életük, a gyerek szarvasbika meg a felnőtt őzbak lehet ugyanakkorra méretű, miközben nemigen teszik meg nekem azt a szívességet se, hogy tőlem 10 méterre vonulnának fel egyforma sminkben és egyforma fürdődresszben az erdei kifutón a szarvasok meg az őzek (korosztályonként, külön női és férfi mezőnyben), hosszasan illegetve magukat az alapos szemrevételezés érdekében. Ráadásul több nyelven nincs is külön szó a szarvasra meg az őzre (miközben divatdiktátorok és festékszín-szövegírók számára biztos van differencia szarvasbarna és őzbarna között). Lassan már Disney bácsit sem tudom hibáztatni. Ennél még a bab is konkrétabb.
Tarhonyakártevő szerint egyébként borzasztó egyszerű őket megkülönböztetni: az őz gecibb. Ez a háttérsztori ismerete nélkül is tetszetős magyarázat. Különben meg azt mondtam már, hogy én a szomszédaimat sem mindig ismerem fel?

2013. április 15., hétfő

Vadászat

Kucsmagombára mentünk.
Az élet egy háttérkép
Szarvas (vagy a jelzések szerint őzláb, muszáj lesz megtanulni), de nem gomba
Végtelen gyep (a szüleim szerint)
Látod, Főkutya, ilyen a gomba
Kelta facsomó, háttérben elrejtett gombászebbel
Mezőnyi keltike
A kelta rokonságot tehát felgöngyölítettük, de kucsmagomba nem volt. Ennél is nagyobb baj viszont, hogy a gombagyűjtő sárga vászontatyó egyáltalán nem macsó, valamit muszáj lesz dizájnolnom. Ember este azzal próbálta helyreállítani a macsó renoméját, hogy közös életünkben először megmutatta a bélyeggyűjteményét. De pechje volt, mert tényleg érdekelt.

2013. április 13., szombat

Kóbor medve

Örömteli brumm.

A kert ma döntött úgy, hogy tényleg tavasz van, a gyümölcsfák irgalmatlan kapkodó tempóban egy nap alatt letudták a rügyezéstől majdnemszirombontásig tartó szakaszt, és az ibolyák se akarnak semmiről lemaradni, egymást tolják ki a helyükből a nagy versenyben, úgy néz ki tőlük a kert, mintha több hatalmas, gyógyulófélben lévő véraláfutása lenne.
Az igazi meglepetés viszont a hajdani disznóól oldalában ért, a csalánkezdemények között. A tavalyi emlékezetes vízlezúdulás alámosott ezt-azt, azóta például beomlott a pince is a pajtánál, nekem mégis jobban fájt, hogy a korábban nehezen megszerzett indikátor-áfonyákat és medvehagymákat a domboldallal együtt letarolta az áradat. De most már egyértelmű, hogy voltak köztük folyami kúszómedvék, akik áteveztek a disznóól alatt, és ott végül megkapaszkodtak.
Még nem döntöttem el, hogy a másfél levélnyi adagból mit csináljak.
A pár négyzetméteres régiót különösen védett területté nyilvánítottuk, csak arról nincs fogalmunk, hogy az eddig ide depózott tüzelőt mostantól majd hová tegyük.

2013. április 11., csütörtök

18.5

Kiegyenlített pályán indul a tavasz.

Történelmi pillanat: a kinti és a benti hőmérő is a fenti értéket mutatja, többé-kevésbé napsütés is van, merjük hát az évszakot mostantól tavasznak nevezni. És ettől hirtelen nagyon sok dolgom lett. Ezt ültetni, azt vetni, amazt előszedni, többit elrakni, szteppelni a földeken – ellenőrizendő, hogy a traktor elakad-e a sárban (a rotakapa már nem) –, postázni az ígért magokat, kidobni, megvarrni, kitisztítani, megtalálni, kitalálni. Meg bárányokról álmodozni, és a nemzetközi termelői kommuna részleteit kidolgozni.

Rejtőszín
Visszatért ugyanis pár napra látogatóba a britán egyik tavalyi átutazó vendége, aki számomra főleg azért a legkedvesebb (ő épp egy holland-spanyol világpolgár, kis szír és francia színekkel), mert lelkesedést meg légvárakat neki sem kell kölcsönkérnie. És végignézve a földeket, és meghallgatva a terveket gondolkodás nélkül kijelentette, hogy ő szponzorálni szeretne egy leendő fekete bárányt.
Ez többek közt azt jelenti, hogy írhatok majd a berka nevében kéthetente „Kedves Papa!” kezdetű leveleket…

2013. április 8., hétfő

Trip

Húsvéti havas tojáslocsolás helyett meghívásos tanulmányi úton vettem részt.


Melegebb vidéken
Ennek keretében igen sokat tanultam a dél-amerikai szappanopera-díszletek közt tengődő expat angol nyugdíjasok teázási szokásairól, a belsőépítészeti irigységről, a spanyol ajkú személyzet kezeléséről (beleértve az asztalba épített csengőket, a pantomimet és az étkezésre hívó gongot), továbbá a nyulak szélben repülési képességeiről (melyet a mindenes karbantartó pillanatnyilag jobb magyarázatnak tartott, mint bevallani, hogy esetleg lehet egy luk a kerítésen). Ha a takarítónő-sofőr Maria Teresán múlt volna, még mindig szürreáliában lennék, de szemfülesen időben észleltem, hogy a helyi Ferihegy helyett a helyi siófoki reptéren akar kitenni a kocsiból, és gyorsan korrigáltuk azt a száz kilométer eltérést.
Burkolóiskola 1.
Ha elfáradnál a folyosó átszelése közben
Ezt is hazahoztam volna, zöld vízzel együtt
Szappanoperás
A főhősnő lobogó fehér ruhában, keblére szorított könyvvel épp kilépett a képből
Zoárd is megkezdte világutazói karrierjét

Itthon változatlan dágvány fogadott, most már én is kezdek kicsit aggódni, hogy a júniusi vetés nem lesz-e túl késő, de az biztos, hogy az aktuális hőmérsékleti, víz- és talajhelyzet nem sok veteményezést és kerti munkát tesz lehetővé. Szóval addig is elmélkedhetek tovább a mediterrán időjárás importálásán burkolatokon és veranda-kialakításon.