2012. május 15., kedd

Szirupos

Ordít a kertben a bodzaillat, még így hidegben is (küldöm Myreille-nek, Nils Holgersonnénak, és mindenkinek, aki szereti :P).

Szerintem voltak már ráutaló jelek, de most nyíltan megvallom, hogy bodza-addikt vagyok. Legalább nyolc nyelven tudom a nevét, és mindegyiken szép, ami roppant fontos szempont (számomra csúnya nevű ételeket konkrétan nem eszem), de a fő érv, hogy nekem ez az íz és illat a nyár, meg minden, ami jó. Amikor megvettük a Birtokot, fogalmam sem volt róla, hogy bodzaerdők is járnak hozzá, de természetesen nem panaszkodtam, mikor következő évben ez kiderült.
Tudom én, hogy bodzából rengeteg mindent lehetne csinálni, kétszer megpróbáltam lekvárt is. Az első egy fazekamba került, a második adag a szárazás után el se jutott a lábosig. Nagy siker viszont a bodzaecet, borzasztó bonyolult: a 10%-os ecetbe beletömködök jó sok bodzát, hagyom állni sötétben 1 hónapot (vagy ahogy alakul), és utána bármilyen salátán ultrabrutáljó, próbáljátok ki.
Sambuca, elderflower, holunderblum, flor de saúco, hyldeblomst, fläder, leedri, vlierbloesem - ugye, hogy szép nevek?
A bodzaszörpöt pedig évek komoly munkájával tökélyre fejlesztettem, már előrendeléseket is felveszek, egyedül a BodzaTörvényt nem tudom kikerülni: minden évben kétszer annyit csinálok, mint előző évben, és január után sose marad.
Egyértelmű, hogy idén is hatványozott dupla adagnak állok neki (hátha van azért egy kritikus tömeg), vettem annyi cukrot, mint aki Armageddonra készül. Az előkészületek úgy kezdődnek, hogy kiürítem az egérbiztos műanyag óriásdobozt, amiben bodzaszezonon kívül egércsemegék laknak a spájzban, de lavór is jó, csak ne legyen fém. Második teendő a bodza begyűjtése. Nekem ugye könnyű, sétálok húsz lépést a piroskás kiskosárral, ezt jó eséllyel meg tudom tenni még dél előtt. Dél után is lehet, csak addigra enyhe macskahúgy-bukéja lesz a bodzavirágnak, szóval jobb azt reggeli harmat után. Ne aprózzuk el, elvégre a bodzától lesz a szörp bodza ízű, úgyhogy:
- 70-80 tányér bodza
- 5 kg cukor
- 3 liter víz
- 90 gr citromsav
- 4-5 citrom megmosva, felkarikázva
- 5 gr Na-benzoát
- menta és citromfű egészben, hadd szóljon
Víz felforral, cukorra ráönt, felolvad (MM kedvéért: feloldódik, mert így helyes), aztán ha langyosra hűlt, mehet bele minden más. Ez konyharuhával letakarva elgondolkodik 3-4 napot a hűsben, naponta 2-3-szor megkavargatom, utána jöhet szűrőn és gézen keresztül a palackozás. Ekkora adagból több mint 5 liter lesz, jó tömény (most első körben ennek a négyszeresére készülök).
Egészségügyi nyilatkozat: tekintve, hogy alig-alig fogyasztok cukrot, tartósított ételeket még kevésbé, a mézhez meg csóró vagyok, és különben is pont így ízlik, teljesen bátran használom a cukrot és a benzoátot is, és a bodzát se áztatom vagy mosom (legfeljebb megkérem az eltévedt bogarakat, hogy távozzanak), de mindenki tegyen belátása szerint.
Még pár nyelven, csak hogy szórakoztassam magam: seljat, yllir, sabugueirinho, sureau, mürver, leeder, bozanka
És hogy azért idén is legyen egy kis izgalom, most a szárított bodzát és a bodzapezsgőt is megpróbálom.

2012. május 14., hétfő

Rakott krumpli

Nem kell aggódni, nem leszek gasztroblog.

Az úgy indult, hogy kitaláltam mára a rakott krumplit, és embert átküldtem Szembéékhez tojásért. Jön vissza, hogy SzembeJulinak is megtetszett az ötlet, de mire munkából hazaér, már mindig késő nekiállni, mi lenne, ha dupla adagot csinálnék? Mondom, semmi gond, a dupla adag nem dupla meló, szóltam a británnak is, hogy halassza holnapra az indiai lencselevest, 4 körül kaja.
Megfőztem a krumplit, a tojást, előszedtem a két tálat, de a főtt tojások egyike szaglott. Hogy fel ne bomoljon a kényes tojás-krumpli-kolbász-egyensúly, inkább az utolsó két tojást is odatettem főzni. A tökéletes tojásmennyiséggel felszerelkezve aztán kábé félútig jutottam a rakásban, amikor nagyon gyanús kezdett lenni, hogy ennyi krumpli biz mégsem lesz elég. Közelített közben a határidő is, éhes hordák meg ritkán türelmesek, de más megoldás híján bátran feltettem még három krumplit főni. Kis idő múlva a hangok hiányára figyeltem fel, meg a moccanatlan vízfelszínre.
Igen, kifogyott a gáz. Addigra viszont már úgyis majdnem teljesen megfőtt a második adag krumpli, gondoltam sebaj, a maradék munkát majd elvégzi a sütő. Be is pakoltam hát, mint aki jól végezte dolgát, és akkor elment az áram. Ennyit arról, hogy ez a világ legegyszerűbb kajája.
Igazán szép lett volna a sztorit azzal megkoronázni, hogy a végén oda is égetem az egészet, de az már tényleg nem lett volna hihető, másrészt meg ne akarjátok megtudni, milyenek a körülöttem élő férfiak, amikor éhesek. Viszont ha már témánál vagyunk, akkor megmutatom a krumpliföldünk jelenlegi állapotát.
Előtérben lilahagyma, krumpli jobbra meg hátul, mögötte lucernacsík, majd kukoricás
Szalmakrumpli... bocs. Viszont aki még nem nézte meg Ruth nénit, az sürgősen tegye meg.

2012. május 12., szombat

Kefni jó!

Nem szép, de na és?

MM-nél láttam a minap, hogy virágok figyelnek a kefnikben (náluk egész pontosan zsalutéglában, de ha nem építkezési célzattal használjuk az odvas betonkockát, akkor tökmindegy), és erről eszembe jutott, hogy a mi kefnihasznosításainkról valahogy elfelejtődött a beszámoló. A virágcserépként újjászületés nálunk elsősorban abból fakadt, hogy a föld folyton leomlott a vízóraaknára, és ha már teszünk oda egy randa betonfalat, legalább álcázzuk. Ide kerültek a tavaly féltve előpalántázott vadvirágok (azóta is röhögök magamon), de idén legalább már látszanak, eddig voltak fehérek meg sárgák, idővel valami kéknek meg pirosnak is elő kéne bújnia.
Fentről nézve szinte tökéletesen elkaméleonosodott
Aztán még a verandanövesztés idején (és ugye senki nem fog a következőn meglepődni) ember képes volt a reggelizését eltolni vagy egy órával, mert nehogymá megint csak úgy ölből, tálcáról együnk, mint az állatok, szóval gyorsan összedobott kefnikből meg pallókból és egy szekrényajtóból egy terasz-garnitúrát.
Háttérben az ajtókeret, amiből később az egyik emelt ágyás lett
Azt nem mondom, hogy könnyű volt ide-oda pakolgatni, de néha azért áthelyeztük.
Mondjuk annak függvényében, hogy hol nem esett be az eső a tetőn
Ahogy az látható, a kefnilukak kifejezetten praktikusak, lehet bennük tartani például csavarhúzót, mérőszalagot, madzagot.
Beépített világítással, romantikus rongyszőnyeggel
Hosszú távon az egész csak azért nem volt teljes sikersztori (a nehéz mozdíthatóságon túl), mert a pad lábában folyton levertük a saját lábunkat, a betoncsücsök jobban kilógott, mint a deszka ülőrész.Ma már csak kanapé-alátámasztásnak használunk kefnit a verandán, mert kaptunk egy szinte lábatlan heverőt.
Nem mozgatjuk, tehát tökéletes
Élőlények tekintetében ugyanakkor nem kell növényekre korlátozódnia a fantáziának.
Macskagyerek-hálószobának is kifejezetten alkalmas
Annyi jutott még eszembe, hogy lépcsősen rakva ilyenekben szoktak sziklakertet növeszteni, de akinek vannak további ötletei, ne habozzon megosztani, mert Minyonéknál még rengeteg árva zsalukő vár egy szebb életre.