Meg tulipánok és vágyak.
A globális felmelegedés című játéknak köszönhetően az októberben, legkésőbb novemberben esedékes tulipánültetést december közepén intéztem, a kicsit se fagyos földbe emberem lukakat ásott, én dugványoztam, miközben szomszéd ötéves kiirtotta a most épp gaznak látszó körömvirágokat. Elvileg vannak a kertben tulipánok, de nem tudom milyenek, idén már virágzás után láttuk először a Birtokot. Én ültettem feketét, kéket, bordó hegyeslevelűt, sárgát, meg pirosat, sárga cikkcakkos szegéllyel. Kíváncsian várom a tavaszt. Várom az ottélést is, hogy kertben teregessek, hogy ne dübörgő teherautókra ébredjek, meg csomó minden másért is. Na majd tavasszal. A faluban a szokásosnál is nagyobb csend és nyugalom van, vége a földmunkáknak, a falubeliek már csak disznóvágás kedvéért hajlandóak összefagyni, álmosan készülnek a Karácsonyra. Nekem meg nagymamám közelgő 85. szülinapja alkalmából eszembe jutott, hogy mit is szeretnék igazán. Ha majd 85 éves leszek, fiatal barátaim ne azt mondják, hogy 'ugorjunk be piszke nénihez, köszöntsük fel, hadd örüljön az öreglány, hogy benéz hozzá valaki', hanem azt, hogy 'be kéne ugrani piszke nénihez felköszönteni, már ha épp otthon van, és nem megint motorozik, vagy Nepálban sétálgat'. Hát ezt szeretném én. Na jó, a 75-tel is kiegyezek ilyenformán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése