Urbánparaszt

Avagy le a városias gondolkodással.

Megint sikerült egy hónapig látatlanul hagyni a Birtokot, ez pont arra volt elég, hogy gyönyörű, decemberi ültetésű holland tulipánjaim mind egy szálig elvirágozzanak, az is, ami nyár eleji elvileg. Tököm a globális felmelegedésbe. De a szomszédék szerint gyönyörűek voltak.

Kis kitérővel érkeztünk egyébként a helyszínre, mert a kis kitérő során beszereztük a bio autóillatosítót: megpakoltuk a Díva hátulját kisfenyővel meg levendulatövekkel, amik legalább útközben elnyomták a kiskutyából alattomban távozó gázok szagát. Kicsi, zárt térben sajnos mindig kényszert érez arra, hogy ne csak a száján át levegőzzön. A fenyő nem tudom milyen, mi csak UFO-fenyőnek hívjuk, mióta ember úgy beszélt róla, hogy „szerencsére nem sok időt töltött földön kívül”, értsd kiásás és elültetés között. A levendulákból meg apró szigetet alkottunk a gyep közepére, a szomszéd öt- és hatéves segítségével; baszki, tiszta Hófehérkének érzem magam, amint megjelenk a faluban, egyből nyomomba szegődnek a gyerekek, kóbor macskák, bambik, meg most még az egér is. Van egy igen jóltáplált kisegerünk, gondolta amíg mi nem lakunk a házban, ő lakhat, és fel is zabálhatja a ládányi almát, és hát fel is zabálta félig. Szóval vagy nagyon pofátlan, vagy tunya és bátor, vagy az erjedt almától nagyon szedált és emiatt pofátlan, tunya és bátor kisegérrel van dolgunk; ahogy az a fotón is látszik, nem egy idegbajos típus, nem rohangált folyton menedékbe.

Származási hely: Birtokos eset

Miután egy rossz mozdulattal az egyetlen megmaradt tulipánomat is sikerült meggyilkolnom, úgy határoztam, hogy a ház előtti, kőperemmel is ellátott virágoskertet rendbe szedem, kigyomlálom, vagy inkább behintem sóval és újrakezdem. A száradt kórókat a szomszédasszony krizantémként azonosította, azokat meg különösképp utálom, így a körömvirágok mellől elkezdtem kiirtani őket, csak hát a rengeteg gaz miatt ezzel se sokat haladtam. Egy idő után már a gyógynövényként amúgy nagyon hasznos körömvirágok létjogosultságát is megkérdőjeleztem a saját virágoskertemben, elméletben egyszerűbbnek láttam mindent kiásózni, de akkor jött a városi típusú gondolatmenet, hogy jajjaj, akkor el kell menni a kertészetbe, és vajon hány kiló virágföldet kéne vennem ennek a területnek a felújításához? Mindössze néhány óra kellett a megvilágosodáshoz, miszerint van az udvar végiben egy hatezer négyzetméteres kiskertem, valószínűleg egész jó földdel, ha ugye a napraforgó meg a búza is jól elvan benne, tehát elég lenne odébbtolni a talicskát, de addigra már besötétedett, úgyhogy egyelőre ez is halasztva. Egyáltalán nem vagyok boldog attól a jövőképtől, hogy a Birtok helyett az undorító városban fogom tölteni a tavaszt és a nyarat.