Az fűkaszáról

A fűkasza addiktív játékszer, csak saját felelősségére próbálja ki!

Jó 1200 négyzetméter ugye az a terület, amit udvarnak hívhatunk, van rajta gyümölcsfa, akác, gyom, csalán. Van rajta ecetfa is, ami olyan elszánt terjeszkedésbe fogott, hogy a mellé ültetett kisfenyő azóta se látszik ki alóla. De leginkább sok fű van rajta. Ezzel nekünk nemigen volt dolgunk, míg Lali művelte a földünket, de mióta nem műveli, a járulékos kertrendezés is elmaradt. Nyár közepén derékig érő fű várt minket, akkor már éreztük, hogy lépni kell valamit, persze akkoriban rémisztgetett mindenkit a parlagfű-kommandó is. Én ugyan fel nem ismerem a parlagfüvet, akkor se, ha előre köszön, de gondoltuk, jobb a békesség. Sokáig tartott eztán, míg jó pénzért találtunk egy embert, aki egyszer lenyírja a füvet, és akkor még jobban éreztük, hogy tenni kell valamit. Konkrétan hogy le kell majd járni rendszeresen füvet nyírni, de ehhez legfeljebb körömollónk volt, célszerszámot is be kell tehát szerezni. Sima fűnyíró egyrészt hepehupák miatt nem játszik, másrészt mert a gondolatba is belefáradtam, hogy majd több kilométer vezetéket tekerheteket a vállamra az aprócska terület nyírása közben, és hátha nem ütettem magam agyon az árammal, miközben figyelmetlenül elmetélem a zsinórt is a fűvel együtt. Amire mindketten vágyunk, vagyis a ráülős-kistraktoros fűnyíró egyelőre túlzásnak tűnt, főleg a minimum félmilliós ára okán. Legyen tehát akkor benzines fűkasza. Aha. Arra magunktól is rájöttünk, hogy ilyen és ekkora területhez a huszonezres, ákciós fejvédős, szegélynyírásra is alkalmatlan hobbijátékszerek osztályán felesleges nézelődni, iparibb fűkasza kell. Ez boltban úgy erősen százezer fölött kezdődik, az ebayen viszont német akcentussal és garanciával meg szállítással együtt harmadannyiért is beszerezhető. Szép volt, kék volt, a matricája azt is elárulta, hogy 110 decibellel bőg legfeljebb, örültünk, és alig vártuk, hogy kipróbálhassuk végre.

A részletek elemzése nélkül elárulom, hogy nem egyszerű, de motoron, megfelelő hátizsákban fűkaszát is lehet szállítani. Jellemzően csak a főváros területén nézik vele hülyének az embert, a sárga buszok világában már semmi meglepetést nem okoz a látvány. Vittük hozzá a kis tank benzinkeveréket is, aztán hajrá. Miután sikerült a heveder-gordiusz problematikáját megoldani, ember igen gyorsan összebarátkozott a jószággal. Ez két okból tett kicsit sértődötté. Egyrészt a nehezen állítható hevederek miatt én most nem próbálhattam ki. Másrészt pedig annak ellenére, hogy emberem eladdig fűkasza-szűz volt, közel se lehetett rajta annyi röhögni, mint a Stílusgyakorlatok kaszálós jelentén, pedig már készültem a börleszkre. Konkrétan semmi vicces nem történt (és másnap sem jajongott, izomlázra panaszkodva, szóval ez is ugrott), így röhögcsélés nélkül, nettó 3 óra alatt végzett a területtel, ami igen jó eredmény, tekintve, hogy a. először csinálta, b. tapasztaltnak számító emberek beszámolói alapján úgy gondoltuk, hogy egy egész napot kell rászánni. Eközben én, miután leszüreteltem úgy harminc kiló almát a világ legjobb almafájáról, leültem a napon egy gumiabroncs-fotelbe, fűszálat rágcsáltam, és a szemem sarkából figyeltem, ahogy a fűkaszával igazi machónak kinéző emberem lapos pillantásokkal méregeti a szomszéd udvarokat, hátha akad ott is valami kaszálnivaló. Előre látom, hogy a továbbiakban minden alkalommal sorshúzással fogjuk eldönteni, hogy ki játszhat a fűkaszával. A falutól meg mindig elnézést kérünk majd a zaj miatt.