Kértük még ősszel Traktoros Bandit, hogy a búzaföldből csippentsen le nekünk egy kisebb veteményesnek valót, maradt is egy 20 x 20-as bevetetlen földdarab, amit a héten (szakszó következik) meg is robizott. Aztán múlt héten SzembeGyuriéknál ellestük, hogyan kell bakhátat csinálni, hogyan kell borsót vetni, hagymát duggatni (még a rózsametszést is megmutatta, bár ez nem tartozik szorosan a veteményeshez), és vasárnap délelőtt helyre kis ágyásokat építgettünk, aztán vetettünk bele 10-15 féle ezt-azt. SzembeCsalád pont akkor érkezett haza, mikor a jelzőkarónak szánt cserépdarabokra pingáltam épp amúgy Micimackósan, hogy spenót meg társai, és Gyuri röhögött nagyon, hogy minek ez, hát két hét múlva minden kikel, és akkor úgyis fogom látni. Én viszont annyira azért nem bízom abban, hogy minden előképzettség nélkül majd csak simán felismerem, hogy melyik levél alatt mi rejtőzik a földben, inkább szeretném hétről hétre minden fázisban biztosan felismerni a növekvő zöldségeket. Meg szerintem viccesen is néznek ki a cseréptáblák. Viszont megdicsérték első saját veteményeskertünket, amelynek valójában az első szakasza van még csak kész, a joghurtospohárban előnevelt paprikák és paradicsomok kiültetése majd később következik (és még van pár zacskó, korábban beszerzett vetőmag, amit sehol nem találunk).
 |
| Származási hely: Birtokos eset |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése