Újévi újdonságok

Teszteltük a ház befogadóképességét, a budi kiverte a biztosítékot, és további haladások.

Karácsonyra jött a nagycsalád látogatóba, így néhány órán át összesen tíz felnőtt töltötte meg a félig építkezési területnek álcázott, félig karácsonyi díszbe (azaz leginkább falra szögbelövőzött (a szögbelövőt én kaptam magamtól ajándékba) fenyőágakba és piros szalaggal felaggatott süteménykiszúrókba) öltöztetett légteret. Jelentem, remekül elfértünk, sok kajával igyekeztünk elterelni a figyelmet a körülményekről, és a kreatív álkomfort ellen senki nem is mert szólni (apám simán aludt három napig az egymásra halmozott, még nejlonból se kiszedett hajópadlókra tett matracon), de a WC-t már nem tudták szó nélkül hagyni. Hiába no, senki nem olyan laza, amint amilyennek látszik, az ajtók nélküli fürdőszobát nehezen emésztették, végül is megértem. Erről a központi helyiségről a jobb érthetőség kedvéért részletesen, alaprajzzal együtt beszámolok nemsoká.
A munkálatokat aztán hanyagoltuk a teljes ünnepi időszakban, majd újra felvettük a fonalat: lett zár és csengő a kapun. Lehetne erre csípőből azt mondani, hogy hát ez falun nem szokás. De egyrészt ez nem teljesen igaz, van bőven a miénken kívül is zárt kapu, másrészt pedig aki egész életében ilyen úri huncutságokkal élt együtt, annak enélkül meglehetőst hiányos a komfortérzete. Ezért is vagyok hajlandó megérteni például, hogy a hangárszerű vécénkben mások miért nem érzik feltétlenül biztonságban magukat.
Na és ma eljött végre az a nap, mikor a több hónapja a verandán álló faanyagokat már nem csak vendégágynak használjuk: ember elkezdte lefúrni a betonaljzatba a párnafákat a hamarost lefektetésre kerülő hajópadlóhoz.

Származási hely: Birtokos eset

Most itt tartunk, meszelés majd csak tavasszal, addig is száradjon a javított vakolat, meg vigyázzon ránk a malterszemű falibéka:

Származási hely: Birtokos eset