A británnak mindig hülye ötletei vannak, de időnként teljesen el tudja ragadtatni magát, én meg arról vagyok híres, hogy minden hülye ötletnek nagyon nehezen állok ellen. Már hetek óta nyünnyögött, hogy el kéne utazni valahová, de végül mindig maradt, vagy azért, mert főzőversenyezni kellett, vagy azért, mert íjászversenyezni kellett (mindezekről majd több másik alkalommal, kellenek a sztorik télre is), vagy azért, mert rájött, hogy egyedül igazán nincs is kedve menni sehova. Egy este aztán különösen lelkesen (és igazi térképet lobogtatva, ami nekem legalább olyan csábító, mint a nem mondom meg, mi) átjött, és mire a túrógombóc végére értünk, gyakorlatilag megállapodunk abban, hogy se pénzünk, se időnk, tehát menjünk a tengerhez, kempingezzünk, fogjunk halat, fiatalodjunk hatvan évet, és különben is.
A következő 24 óra leforgása alatt meggyőztük arról, hogy a kempingek buta módon már bezártak, de ilyentájt egész olcsó egy wifivel ellátott apartman is négy embernek meg egy kutyának. Ja igen, négynek, mert közben eszünkbe jutott, hogy másnap érkezik hozzánk hosszabb látogatóba az Esőisten apukám, de úgy gondoltuk, hogy neki se lesz ellenvetése egy ennyire idióta road movie live ellen. Még ugyanebben a 24 órában arról is sikerült lebeszélni a británt, hogy az alig 30 éves, egyébként igen csinos, de még rövid távú utazásra is teljesen alkalmatlan autójával, külön jöjjön, aztán pakoltunk és nekikerekedtünk.
Az utazás a várakozásokkal ellentétben viszonylag unalmasan zajlott, a britán a halálfélelme leküzdése ellen (mindig halálfélelme van, ha autóban ül, akkor is, ha ő vezet) a hátsó ülésen ülve grillcsipesszel lopkodta a túlélő gumimacikat a műszerfalról (mármint a gumimacik meg emberem túlélésének zálogát jelentették), amíg meg nem érkeztünk a tengertől negyven méterre álló házikóba, aminek egyébként túlnyomórészt a teraszán lakunk (ebben a pillanatban épp tűzijátékkal kedveskednek nekünk a parton).
A körülményekhez mindenki rendkívül gyorsan akklimatizálódott. Főkutya a leglazább strandkutya, akit valaha láttam, csajozik, fürdik és alszik (városban pedig még piacon is roppant jó modorú); a britán végre előszedhette halászként töltött éveinek emlékeit (ha összeadjuk, hogy mi mindennel foglalkozott, akkor két eset lehetséges: vagy legalább 172 éves, vagy Münchausen közeli, de főzni jól tudó rokona), így aztán jött a tengervízben főzött krumpli és a frissen szedett kagyló hagymás-boros módon készítve; apámmal megígértettük, hogy Esősistenségéből szabadságolja magát, úgyhogy az idő is jó, David Hasselhoff-gatyában kergeti el a dekorfelhőket is; emberem élvezi a szerpentineken vezetést; én meg azon túl, hogy óránként megjegyzem nyakig a tengerben, hogy már október van, megint (mint mindig) rájöttem, hogy teljes gőzerővel csak tenger közelében vagyok életben, szóval most valahogy meg kéne oldani, hogy a Birtoknak legyen tengerpartja.
 |
| Ehhez a meghitt viszonyhoz két perc se kellett az ismeretlen hölggyel |
16 megjegyzés:
Szerintem a következő bekezdés már fényképes ismertető lesz a Birtok-beli tengerpart elkészítésének fázisairól, na meg persze a kész tengerpartról.
@MM: a próféta szóljon belőled ;)
Nehogy aztán csőtörés vagy belvíz legyen belőle :)
Kedves Piszke! Jó is egy ilyen Britán a háznál, akarom mondani, a szomszédban... Örülök, hogy jól sikerült a vakáció! /Azért azt megnézném, ahogy grillcsipesszel lopkodja a gumimacikat a kedves szomszéd:-))/.
ica
Naggyoonnn jóóó! :) :) :)
NAgyon várom már a további beszámolókat!
menő
nna, tönkrement a horvát wifi, vagy mi?
olyan británféle karrierre törekszik TB is egyébként (vízszerelő, operatőr, kikötőkapitány, fuvolatanár, operaénekes, pincér, takarítónő, előadóművész, filmszínész, ipari alpinista), a titok azt hiszem az, hogy egyszerre több dolgot kell csinálni, valamint hogy ha két hónapot dolgoztál egyféle minőségben, azt már úgy meséld, mintha húszéves tapasztalatod lenne a szakmában.
@NHné: jaj dehogy, már rég itthon vagyunk, àssuk a hàzi tengerpartot... TB-nek meg szerintem sikerülni fog a britános karrier, a leírás alapján a legfôbb titkokkal tisztàban van (felismerem, mert mi is britànosban nyomjuk... érzem, új HR/CV-definíció született :))
jajj,avassatok már be engem is, hogy kell ezt, nem feltétlenül szeretnék molekuláris biológusként nyugdíjba menni, de úgy érzem az emberek beskatulyáztak. Lehet,beírom a motivation letterembe, hogy nyitott vagyok a britain lehetőségekre.
@NH-né: hm, lehet, hogy már elbuktad, mert az pl. egy NAGYON fontos elem (ahogy eddig láttam), hogy SEMMIBŐL ne szerezz igazán értékes papírt (pl. diploma helyett mindannyiszor elégedj meg az iskola befejezésével), de mindenhez érts egy kicsit (azaz legalább két youtube videót láttál már róla), és azt nagyon meggyőzően tudd kontextusba helyezni. Ne csüggedj, nem reménytelen a helyzet :D (persze lehet, hogy emberem és a britán is tudnának még hasznos infókkal szolgálni, de asszem ennek pont az a lényege, hogy a britános életvitelt folytatók igazán nem is tudják, hogyan csinálják, minden csak úgy megtörténik velük, és ez később mindig jól jön)
igen, sajnos én is valahogy így látom, le fogok tagadni a papírjaimat. Csak akkor meg mit írok a cv-mbe? utazgattam? itt is, ott is? persze az is lehet, hogy egy családba (legalábbis a mi családunkba) elég egy britán-karrier, én meg maradok nyárspolgárnak. basszus.
Medence.
Én már előbb rájöttem.
Ugye, hogy mégsem vagyok annyira ütődött?
Vagy inkább nem a medence projekt miatt vagyok ütődött... :)
Csak remélni tudom, hogy látod a régi hozásszólásokat is.
Helyileg ( település - Isztriától délre, de ) hol van ez a paradicsomi part?
Trogir szigetének a déli csücske, arrafele már majdnem csak földutak vannak :)
Legyen akár földút, ha a végén ilyen part vár!
Szebb, mint Makarska.
Köszönöm a választ!
Megjegyzés küldése