Igyekszem csak jót...

...mesélni, tehát rövid lesz.

Majd ha egyszer valami csoda folytán már tudok rajta röhögni, akkor talán azt is megírom, hogyan nem kaptam idegösszeroppanást, mikor utolsó cseppként 23-án délben az egy hete már amúgy se működő karácsonyi vásár helyszínéről elvitték a mobil WC-ket is, de jelenleg az a helyzet, hogy a láthatatlan bejegyzés óta még inkább csak úgy látnám üdvözítően megoldottnak az életemet, ha hirtelen felzabálna egy megzakkant dinoszaurusz.
Jöjjenek inkább a jó dolgok. Sok barátom kijött az elátkozott helyszínre meglátogatni és fenyőt venni, legalább így tudtunk találkozni. A blog olvasói közül Szilvai is eljött fáért, Csaba pedig cseresznyés csokival lepett meg, nagyon köszönöm nekik, nagyon jólesett. Az utolsó hétben, amikor már komoly pörgés volt, az eladást megdöbbentő módon kifejezetten élveztem, és az egy hónap alatt találkoztam jó néhány nagyon érdekes, kedves, fura és emlékezetes figurával is. És azt is eldöntöttem, hogy a korábbi tervekkel ellentétben sosem fogok eladásra szánt fenyőerdőt ültetni a Birtokon.
Ellenben arról még fogalmam sincs, hogy mikor megyek haza a Birtokra és addig is mi lesz.