Tudomány, vetemény

Hosszú összefoglaló a Valamikről, a paradicsomversenyről és Scully ügynök gyerekkori homokozójáról.

Ahogy azt sejteni lehetett, a kitartó türelmemnek és teremtő optimizmusomnak köszönhetően megérkezett melók miatt pont mostanában vagyok szűkösen idővel, amikor végre csomó tennivaló kezdődik a kertben. Ráadásul közben ember is beszállt a megleheteélni47ezerforintból című kísérletbe (amiről majd vagy beszámol itt, vagy nem, vannak ugyanis nehézségei a diplomatikus fogalmazással), úgyhogy komoly logisztikázást igényel a mindenfélék összehangolása és időben történő elvégzése.
A hó elolvadtával az új komposzt kialakítása volt az elsődleges, csak előbb egy egész nap ráment a szomszédból a pajtára dőlt akác ki- és felvágására (incl. az emelőkarokról tanultak felelevenítése és hegymászókötélre hangszerelt gyakorlati alkalmazása, valamint tetőn fűrészelés akrobatikusan). Mindkét küldetés sikeres volt, ez itt az új komposzt.

Árnyas, tágas, panorámás

A további mindenfélék közül nyilván a kert a legfontosabb és legsürgősebb, júliusban ugye már nem sok értelme van veteményezni, tehát ember (kivételesen nem az internetről) gyorsan rotálni is megtanult, hogy újra használhassuk a tavaly kényszerpihenőn tartott zöldségkertet.

Tessék, tényleg felügyelt Főkutya

Ezen a ponton kell megemlítenem, hogy két év kísérleti földművelés után ezen a területen is elég markánsan kezdenek kiütközni a fő jellembeli különbségeink: ember ugyanis tudományos-művészi alapon kertészkedik, én meg ösztönből, néha a Holdra nézve.
Hogy lássátok, miről beszélek, íme az ő precízen vezetett digitális veteményese: ezt először megálmodta, aztán megrajzolta, majd végül (a fejveszett rotálást követően) gereblye és ásó segítségével földbe is szobrászkodta, a képen a feliratokat pedig szorgosan update-eli.

Farmville 1.0

A valós terület először úgy nézett ki, mintha egy buliból hazatérő UFO legénysége rajzolt volna gabonaköröket a gabonátlan földre. Később még zavarba ejtőbb lett a látvány: felületesen szemlélve a veteményes leginkább tájidegen (és értelmetlen) bot-ültetvényhez hasonlít.

A botoknak mindössze pszichés korlátként van szerepük, Főkutya számára csak így érthető, hogy oda nem mehet be.

Mondjuk én már látom magam előtt, hogy kb. 1 hónap múlva mennyire jól fog ez az egész majd kinézni.

Addig meg jöhet tanulmányútra a SETI

Aki az előző posztban képes volt meglátni Főkutya fülét, az itt is felfedezheti E.T. telefonfülkéjét

Zöldileg a mellékszereplőkkel kezdem a beszámolót, legalább innen tudjam majd utólag, mi hol nem nőtt ki.
Vetettem benti cserépbe koriandert, zsázsát, snidlinget, ezek szépen tudják is a dolgukat. Meglepő, de a poénból elszórt levendulamagok is nőnek már, a petrezselyem pedig hagyományosan semmit nem csinál. A kint áttelelt citromfű és menta kizárólag élettel összeegyeztethetetlen jeleket mutat; aki nekem még egyszer azt mondja, hogy ezek kipusztíthatatlanok, az mostantól hozhat nekem rendszeresen frisset. Viszont nagyon gyökerezik már a britán által importált igazi ázsiai citromfű, lassan földbe kerülne azok a tövek is.

Az Ismeretlen Hagymás Valamik továbbra is csak levélre gyúrnak, kétlem, hogy ebből idén lesz virág.

Főleg, hogy a macska rendszeresen lábtartónak használja őket

Találtam viszont mást is.

Valószínűleg ez is egy Valami

Az ibolya-boom itt még csak most kezdődik, lilul a teljes udvar és az erdő alja.

Vannak már jácintok, de a nárciszok és a tulipánok is közel állnak a virágzáshoz

A tavaly lusta hajnalkákat most kontrollcsoportosan szórtam el: a benti állomány tagjai brutális tempót nyomnak, egy hetesen 15 centisek, a kintieknek még nincs nyomuk, ahogy a benti szamócának (na ja, én nem adom fel) és bojtocskának sem.

És akkor jöjjenek a főszereplők. A tavalyi tavaszhoz hasonlóan most sem férünk el rendesen a tekintélyes méretű konyhapulton a babapaprikák, gyerekparadicsomok és haverjaik mellett.

Ezek az egy héttel ezelőtti paradicsomi állapotok, azóta magasságban és sűrűségben is jelentős a növekedés

Kaliforniai és többféle erős

A fentiek mellé a britán is hozott Ázsiából további 4-5 féle olyan paprikát, amik túlszaladnak a Scoville-skála felső határán, úgyhogy késő nyárra már terveződik egy tűzokádóverseny. Addigra eredményt hirdethetünk a paradicsomversenyben is: a kék sarokban a tudományos/művészi metódus, a piros sarokban az ösztönös/hagyományos módszer.
Én csak úgy szokásosan elvetettem a magokat március elején, azt majd még eldöntöm, hogy pikírozok-e vagy sem – tavaly megtettem, tök jó lett, Szembéék sose csinálják, náluk is tök jó. Ember viszont kitalálta, hogy idén nem az ortodox megközelítéssel fog rekordokat döntögetni: ő nagyon kevés növényen akar rengeteg sok paradicsomot. Ennek értelmében már február elején lézerrel kimérte az egymáshoz viszonyított megfelelő távolságokat, szép cserépben földbe nyomkodta a pontosan 16 darab, előre válogatott, szeretgetett és beáztatott magot, majd minden este 8 órára öntözési emlékeztetőt állított be magának a telefonján. Az agyonbabusgatott palánták közül jelenleg 6 és fél van még életben – és egyre magasabb földrétegben, mivel a forradalmi elmélet szerint hagyni kell megnyúlni a növénykét, egyre magasabban utántölteni földdel, így végül temérdek gyökeret és hosszú, erős szárat növeszt, több tonnányi paradicsommal.
A verseny kimenetelére április végéig lehet fogadni.