Birtok Pince

Oldódás alkoholban és vízben.

Van nekünk egy remekbe szabott pincénk a pajta vége alatt, lépcsővel és boltívvel a bejáratnál. Fentről ugyan benőtték az akácgyökerek, de úgy terveztük, hogy szépen kipucolva tökéletesen temperált téli otthona lesz a krumplihagymarépa-társaságnak. Aztán a tavaszi özönvíz feltöltötte vagy 40 köbméter vízzel és sárral, és még örültünk is, hogy nem pucoltuk ki, mert milyen fölöslegesen dolgoztunk volna már. Na, majd ha kiszárad.

Csináld utánunk: nincs szőlőnk, de névre szóló borunk van.

"vagy este lefekvés előtt egy jó könyvhöz" - ezek engem ismernek valahonnan...

Aztán már favágás idején újra lemerészkedtünk kárfelmérni, mázli, hogy addigra már elkészült az első saját pálinkánk (mármint a mi körténkből is volt benne, és mi vittük el a főzőbe), kellett az etanol az élmény feldolgozásához.

Az élet értelmének vize 42 fokos

Egyértelművé vált, hogy pince abból a pincéből már sose lesz, ellenben örüljünk, ha nem rogynak alá a falak fölötte. Be kell tehát gyorsan temetni, majd folytatólagosan feltárni azt a B pincét, amiből jelenleg csak egy domb és egy kis, kitéglázott luk látszik, régebben rókavár volt. Még régebben meg, hát ki tudja, de a falu öregjeinek elbeszéléséi alapján odabent valószínűleg a borbélyüzlet romjai pihennek.

Emberemről azt egész biztosan lehet tudni, hogy vannak vakondgénjei, bizonyítja ezt az eredeti topográfiához képest három új (funkcionális és szándékosan készített) domb is az udvarban, tehát nála gyakorlatilag teljesen normális elfoglaltságnak számít, hogy talicskányi adagokban ide-oda sétáltatja a kertet, úgyhogy ezzel a résszel nem is lesz gond. De azt még ő is csak sejti, hogy milyen ötletekkel fogok előállni a boros-pálinkás-pityókás túlélőbunker kialakítása ügyében. Ha hirtelen eltűnnék, friss földhányások alatt keressetek először...

Tilosazá

A Világegyetemben tapasztalható téves prekoncepciókról.

Mai ismeretterjesztő rovatunkban egy széles körben elterjedt hiedelem cáfolatát ismertetjük. Dr. Trespassers William törvénye kimondja: súlyosan és teljesen nyilvánvalóan hibás axióma az, miszerint az Univerzum minden szegletében egyezményes jelnek számít a belülről kulcsra zárt kapu, mivel a jelenség rurális környezetben nem értelmezhető.

A járulékos nemakarokbeszélniróla-paradoxon értelmében kommentben sztorik jöhetnek, kérdések nem.

Csókapityóka

Most jutott eszembe, hogy alánézzek.

Tavaly SzembeGyuri a csalánnal együtt eltüntette, mire idén a csicsóka mesebeli metrólényekkel vágott vissza.

Szerintem bébizsiráf. Esetleg gyerekdinoszaurusz. De nem csóka.

Patt felület

Hát most mostam fel!

Pontosan 30 nappal a betonozás után eljött a padló kiegyenlítésének az ideje - azaz egy hónapon belül másodszor rámoltuk ki a verandára a teljes konyhát és nappalit, és ismét rászoktunk az ablakon át közlekedésre. Sokat tanakodtunk közben a betonfesték színein, de első körben a padlopon volt a fontos, az felmosható, sima, erre vágytam már 3 éve, a szín majd ráér tavasszal. Annyira komolyan vettük, hogy itten nekünk most rendes padlónk lesz, hogy megvettük a Birtok első lábtörlőjét is.

Ember nem engedte, hogy kutyába töröljünk lábat, egy kevésbé karakteres darabot választottunk végül

Volt pár egyéb tényező, amitől a padlózás délutánján ember idegileg kissé instabil volt, úgyhogy mikor a felület háromnegyedénél elfogyott az elvileg bőven számolt anyag, durván idegessé vált a sziluettje. Szombat, délután negyed 6, nincs más esély, mint a 30+ kilométerre lévő városi áruház. Melósöltönyben kocsiba is szállt, a következő életjel pedig az volt felőle, hogy screenshotot követel tőlem az áruház nyitva tartásáról. Azt ugyanis sehol nem jelezték, hogy pont ezen a napon délután 4-től leltározni fognak. Emberem nem egy nagydarab alkat, de ha határozottban adja elő magát, akkor egyből 120 kilóssá válik (plusz virtuális harci kutya a lábánál), úgyhogy rövid úton bezavarta a biztonsági őrt az üzletvezetőért, azt bezavarta egy zsák anyagért, és az optimális ügyfélkapcsolatok jegyében végül úgy távozott, hogy ki sem kellett fizetni a cuccot. Azt viszont nem tudta elintézni, hogy a már meglévővel egy fészekből származó anyagot kapjon, így a végeredmény igencsak patchwork stílusú lett.

Márványosnak is mondhatnánk, de simán csak el lett baltázva

Ekkor döntöttünk úgy, hogy mégsem halogathatjuk azt a betonfestést, gyorsan kiválasztottuk a Dél-Dunántúlon csak bejge néven emlegetett árnyalatot, és optimistán megrendeltük. Gondolom senkit nem fog meglepni, hogy háromszor is a mi színünk nélkül érkezett a boltba a szállító. A festék helyett a hideg viszont időre érkezett, így SzembeGyurival visszacipelték a kandallót a verandáról a nappaliba, mondván, hogy majd padlófestéskor a minden mással együtt ezt is kipakoljuk újra. Mire beértek vele, Szent Dzsóndérre is esküdtek, hogy ezt innen többet ki nem szedik, találjak ki valami mást.

Hát akkor körbemaszkoljuk. A képen jól látszik a cipőtalpas rásegítés nyoma, még a beillesztés idejéből.

Mikor végre megérkezett a bejge, kiderült az is, hogy 5 liter helyett csak 4 jutott, de sebaj, az ötöt úgyis bőven számoltuk a két rétegre. Meg úgyis vettünk egy liter fehéret is, a mintáknak. Ember glettelt és csiszolt még pár folton, aztán nekiállt festeni.

Színkód: újszülött mókus (árnyalat: minden napszakban más)

Könnyen felvihető, jól fedő festék, ruganyos, matt felületet képez egy rétegben is, teljesen bele voltunk szeretve. Egészen másnap reggelig, amikor a hámlásfoltok feltűntek. Természetesen a négy liter a két rétegre mégsem volt elég, úgyhogy megerősítést csak a jobban igénybe vett részek kaptak. De tökmindegy, mert ott is eltűntek azóta kisebb darabok. Több ok is lehet: 1. még jobban huplimentesnek kell lennie az aljzatkiegyenlítőnek (konvex és konkáv irányban egyaránt) 2.még nem volt teljesen száraz a glett, amire ember ráfestett 3. egyáltalán nem szabadott volna padlófesték alá glettet kenni 4. Főkutyát el kell vinni pedikűröshöz, mert nyilvánvalóan nem az én tűsarkúm okozta a károkat. A patthelyzet valójában abból áll, hogy a nemtökéletesség ellenére is bejön nekünk ez a festett padló, de komolyabb javításokra, teljes újrafestésre tavaszig biztos nem vesszük rá magunkat. Viszont van még egy liter fehér festék, amivel ráérős téli estéken megcsinálhatjuk az ápoléseltakar virágszőnyeget. És már nem kérdés, hogy majd a veranda is padlófestékkel lesz civilizáltabbá varázsolva. További jó hír, hogy egy padlólappal vagy hajópadlóval ellentétben itt nagyjából annyiszor gondolhatjuk meg magunkat, ahányszor tetszik, öt liter betonfesték ebből a márkából 5-7 ezer forint.

Majd a dezájnba építjük

Hiátusok ide vagy oda, azóta én hihetetlenül boldogan takarítok, és a tragikus hangvételű, nagymamáktól és iskolai takarítónéniktől egyaránt sűrűn hallott "most mostam fel" csak az agyamban jár, és én ki nem ejteném a számon, mert már-már függőségi szinten élvezem, hogy a 8 saras állatláb, meg a 2 (+X) saras humán bakancs nyomait napjában többször is feltakaríthatom, mert végre látszik a takarítás eredménye. Ha netán krónikus házitündérkévé fajulnék, aki még a vizet is kimossa, emlékezzetek majd, hogy itt kezdődött.

Tüzet viszek

Haladó házisárkány. 

Tavaly ember egész télen itthon volt, így nekem nem volt dolgom a családi tűzhelyekkel. Most viszont ő napközben máshol abajgat kályhákat, tehát én gyorstalpalón, szó szerint a saját bőrömön tapasztalva tanulom a tűzmágiát, indítással, életben tartással, hamuzással, átverős trükkökkel, fahordással (van fahordó komplém is, remélem ez nem volt kérdés).

A hóemberek már megszállták a házat, szóval biztos jön a tél (alcím: a nap, amikor azt játszottam, hogy ráérek)

Aki kicsit is ismer, az tudja, hogy én a főtt tojást is képes vagyok pattogósra égetni, ha közben leülök olvasni vagy dolgozni, ez a hozzáállás a szimultán tüzek esetén sem szerencsés. Mert ha már csak akkor kapok észbe, mikor elkezdem érezni, hogy hűl a szoba, az azt jelenti, hogy kezdhetem elölről, mert már parázs sincs. Az elmúlt hetekben tűzokádás helyett volt részemről nem kevés "nőjön be az orra luka" kaliberűnél vaskosabb szitokáradat, ráadásul egy komolyabb mélyponton, mikor már kiveszett belőlem is majdnem minden tűz a témában, egy másik nővel tárgyaltam ki chatben a szikrapattintás bűbájos trükkjeit.

Vigyázz, kész

Na de a lényeg, hogy ez egy dicsekvős poszt egyre jobb vagyok, a rutin hiányát gyakorta nem teljesen kézenfekvő, de kreatív megoldásokkal kompenzálom, és már többször sikerült egész nap mindkét kandallót lobogásban tartani. Radiátoron felnőtt olvasók kedvéért elmondom, hogy a tűzrakás docensi fokozata az "egygyufás", na ezt még nem értem el, de zsarátnok-transzplantációból már írhatnék kisdoktorit.

Lökött lények gondozása

Falusi X-Faktor, madárcsicserrel.

Persze én vagyok a hibás, három okból is. Egyrészt utálom a függönyöket, másrészt ha már egyszer nekiállok, akkor túl jól takarítok, harmadrészt meg nem szándékosan, de komplett svédasztalt csináltunk a verandán dióból, almából, egyebekből.
Vidám dolog úgy dolgozni, hogy közben pár centiről bámulhatod a mindenre kíváncsi minirepülőket, de amikor ötpercenként kapsz szívrohamot az üvegtáblának csapódó cinkék hangjától és az aggodalomtól, hogy sima szédüléssel megússzák-e a dolgot, na, az levon valamennyit a privát madárröpde élvezeti értékéből.
Két napig reménykedtem, hogy elterjed köztük a pletyka az ablak tulajdonságairól, de nem, ennek következtében vagy tíz percig ücsörgött a kezemben egy kómás cinke, akit a földről szedtem össze. Megállapítottam így nagyon közelről, hogy gyönyörű állat, még ha nem is túl okos, szóval nem érdemlik meg, hogy matricává zúzzák magukat, úgyhogy fogtam a tapaszt. Nem, nem a madarat gyógyítottam meg vele.

Kevéssé esztétikus, de kis madaras matricákat vagdosni nem volt időm

A kísérletező énem kicsit szeretné tudni, hogy ha így egy hét után leszedném a szigetelőszalagot, akkor most már tudnák-e, mi a pálya, de nem szeretnék több agyrázkódásos tollast pátyolgatni, így is örülök, hogy legalább egy madaras ügyem sikersztori lett idén. Legközelebb meg majd slendriánabbul mosok ablakot.

Találós

Csak amíg összevakarok egy tisztességesebb posztot.

Találós kérdésem van, kreatív megfejtéseket kommentben kérem, hadd röhögjünk mindannyian.

A kép csak illusztráció, ráadásul egy teljesen más témához

Aki eltalálja, hogy én mire gondoltam, annak küldök egy adag magot narancstökből. Na tehát: melyik az a mondat, amit minden nő, kortól és családi állapottól függetlenül pontosan ugyanazzal a hangsúllyal mond?

Turbófinis

Az októberi karácsonyról, a kerti pornóról és a relativitáselméletről.

Kapkodva zajlik továbbra is minden, a veteményben is csak úgy lekapkodtam a minap a maradék pár kiló erőset, 10 perc után már egész egyértelmű volt, hogy tradicionálisan miért is nem október vége a paprikaszüreti szezon. Aztán mikor kiengedtek az elfagyott ujjaim, varrtam pár méter paprikát.

A kimaradt egy kilóból készült újabb adag paprikakrém is

Eközben ember a pornóvetemény maradékát számolta fel, a nyertes mindenképp ez a répa.

A kontrasztgyermek hét éves

Az októberi karácsonyi hangulatnak már csak betetőzése volt a hétfői hó,

Síparadicsom?

a hangulatra inkább az játszott rá, hogy egész héten mindenféle csomagok érkeztek, a Borsmentának küldött biomeggymag például a visszaúton kecsketejes szappanná és horgolófonallá változott, karácsonyis vászonzsákban, mindig tudtam, hogy jól megy nekem a természetbeni üzletelés.

Erről jut eszembe, ajánlom Neil Gaiman 'Hó, tükör, almák' c. novelláját

A természetbeni üzletelés prof. PhD univ. fokozatáról majd a padlós részben beszámolok, most egyéb tudományos gyorstalpalók jönnek. Először is a relativitáselmélet már a kisujjamban van, és ez önszuggesztiós pszichológiával ötvözve remek fegyver: amikor már nem napi 28, csak 14 órányi fontos és sürgős teendőm van, kezdem egész ráérősnek érezni magam, amibe akár pöffetegvadászat is belefér.

Volt Bambi-kiáramlás is a varázserdőben, de fényképező helyett pöffeteggel volt teli a kezem

Az elektropölék rendszertani besorolását is közzéteszem a zoológiai érdeklődéssel (és durva memóriával) megvert olvasók kedvéért, de előbb egy kis villamosságtan. Nagyjából mindent elmond a Birtok elektromos vezetékelésének szabásmintájáról az, hogy a British Museum biztonsági rajzait könnyebb megjegyezni, mint az itt szaladgáló amperek útvonalát. Na és a pölék még ezt is összezavarták. Addig-addig rendezgették a téli alvóhelyüket a padláson, hogy átrágtak-megcsomóztak-kibogoztak ezt-azt, minek következtében laboratóriumi körülmények és hosszadalmas kísérletek nélkül is kiderült egy igen kevéssé ismert tény: a sziklás biotópokat nem favorizáló pölék rave- és trance-rajongók, legalábbis az átmenetileg megfejthetetlenül stroboszkópos működésű világításokból erre lehetett következtetni. De már elmúlt.

Nem csak a pölék készülnek a télre

Így november kezdetén a turbóparadicsom-versenyt is lezárhatjuk (bár néhány szem kemény, piros gyümölcs még mindig akad az emelt ágyban): a 4 (igen, négy) tőről július vége és október vége között leszüreteltünk 10 kiló, számolva 343 darab paradicsomot. Keverjük még bele a statisztikatorzító lustasági és időhiányossági faktort is: a napokban leszedtem róla még 5 kiló zöld paradicsomot, és ránézésre még 1-2 kiló piros, plusz 3-4 kiló zöld is maradt még, viszont ezeket már nem számoltam darabra, annyira nem unatkoztam. Esetleges tanulság: talán 15 kiló is beérett volna, ha nem egyharmad ajtókeretnyi területen dekkol ez a quartett. A következő napokra főleg zöld paradicsom chutney a program.
(És hogy aktuális is legyek: a Halloween-ház időközben elkelt, jó gazdája lett)