Fűszeres bukta

Vigyázni kell a számra.

Tudtam, hogy egyszer eljön ez a pillanat, ezzel együtt nem számítottam rá, de mint kiderült, simán túlélhető. Nyilván a környezeti viszonyok is segítettek.
Miután a közösségi kertészetünk több különböző helyről érkezett fűszernövény-palántáit ezres nagyságrendben elföldeltük, maradt még egy hely, ahonnan mi szedtük össze a hiányzó kis zöldeket.
Nekem ilyen a tündérjátszótér. A kedvenc Pest környéki tavaim közelében lévő kertben fel se tűnik, hogy áll egy ház is, mert a kisebb hangárnyi fóliasátor és a félig földbe épített melegház lakói uralják a képet. Fűszergyerekek mindenhol, pár színes virágsihederrel feldobva, csupa illat és természetes rend, és még Karcsi macska is jó fej, nem csak a kertészpár.

Ők a polgmest anyukájának kertjéből érkeztek ősszel a falusi epervezetéken keresztül, láthatóan jól vannak

Ahogy az velünk gyakran történik, a 11 és fél percre tervezett megyünk, kifizetjük, bepakoljunk, jövünk történet óránál is többre duzzadt, mert hát növények fölött még jobban indul a beszélgetés, mint az ebédlőasztalnál. És akkor egyszer óvatlanul azokkal a szavakkal definiáltam a kerti projektet, ahogy egyszer itt is, és L. kicsit zavarban, szinte félve megkérdezte: nem te vagy Piszke a Birtokról? (lehet, hogy nem nagybetűkkel mondta).
Az inkognitóm leplének hasadása nem is reccsent túl nagyot, én talán gyorsabban túltettem magam rajta, mint L., és aztán folytattuk tovább a növényekkel, az extra házituning melegház-felszerelésekkel, meg úgy az élettel, a világmindenséggel, meg mindennel (a fodormenta jól érzi magát, köszi még egyszer!).
Tekintve, hogy mostanra jó pár fűszernövénypalántással sikerült már tapasztalatot szerezni, nagyon határozottan őket ajánlom mindenkinek, aki már a kezdetektől bio iskolában nevelt fűszernövényekre vágyik – keressétek őket a termelői piacokon vagy a fólia alatt. (Vannak szép virágaik is, de azokhoz kicsit sem értek.)