Interracionális barátkozás

Egyelőre borzalmas következmények nélkül.

Sétálni mentem Főkutyával a pampákra, hadd lobogjon, és hogy nekem is jó legyen, egy ponton a parasztjóga jegyében beiktattam a relaxációs fejjel lefelé lógást. Csakis emiatt vesztettem szem elől a negyven kilós boldogságot, és mire függőlegesbe eszméltem magam, már a mező közepén csóvált megilletődve valami lénynek.
A másik állat abból a távolságból és ellenfényben felőlem tatu vagy hangyász is lehetett volna, de mivel azok errefelé ritkán fordulnak elő, kizártam őket a faunalottóból, maradt a borz, de ahhoz meg ormótlan nagynak tűnt – útszélen alvó példányok sosem látszottak ekkorának.
Nem volt kicsit se idegbeteg, közeledtemre szép komótosan becammogott a közeli susnyába, de mint kiderült, csak azért, hogy még közelebbről kíváncsiskodhasson, rendkívül barátságosan.

Borzasztó (de gyors) telefonos kép, nem tudom, hajlandó-e nekem modellt állni, ha visszatérek rendes géppel

Itthon azért gyorsan utánanéztem, hogyaszondja a wiki:
* a borzformák alcsaládjának tagja – jó, akkor mostantól megjegyzem, hogy a borz ilyen zömök forma
* nappal sűrű aljnövényzetű erdőkbe vonul vissza – stimmel, a csalitos ilyen
* de elsősorban nyíltabb területeken keresi táplálékát – végül is Főkutyával nyílt terepen találkozott, bár kétlem, hogy táplálékszámba vette volna
* esetenként felkeresi a kultúrterületeket is – na akkor most kérném, hogy aki színházban, moziban, Operaházban találkozik borzzal, az küldjön majd nekem olyan közös fotót, amivel FB-on szoktak dicsekedni az emberek, köszi.

3 napig még tart rá a vadászati tilalom, ennyi időm van neki elmagyarázni, hogy klánostul fusson amerre lát. Szerintem meggyőző érv lesz számára, ha elhangzik a trófea viszonylatában a péniszcsont szó, valamint gasztronómiai vonalon a borztöpörtyű.