2014. március 7., péntek

Férfi a férfival

A borított bárány receptje, ahogy ember csinálja.

A Főkos így két éves korára igencsak tiszteletet parancsoló jószág lett: 60-70 az irányszám kilóban és szarvhosszban is. Fizikai fölényét időnként nem rest a háreme ellen fordítani, ha el akar érni valamit (leginkább kaját), elég, ha meglóbálja a fejét, és máris szélrózsáznak a csajok, jobb a békesség alapon. Na jó, tud kifejezetten tahó módon viselkedni, de hát végül is ő a vezér.

A gond ott kezdődött, mikor a fejébe vette, hogy még emberemmel és az ő juhászbotjával szemben is ő a vezér. Minden látható és sejthető ok nélkül tegnap egész egyszerűen nekiment embernek, akit annyira meglepett az attak, hogy szégyen, nem szégyen, megfutamodásszerű távozással végződött a vizit. Ezt persze egy férfi nem hagyhatja annyiban – bár nyilván én se hagynám, nehogy már egy birka legyen a főnök –, úgyhogy a revans előkészületei megkezdődtek.

Gyönyörű állat, nemigen lenne szívünk levágni, de ha veszélyesen bunkó, akkor nincs mit tenni. Szintén a rovásán van, hogy kisbariknak még semmi jele, így nem tudjuk, vajon a barihálóban is ilyen tökös-e. Mindenesetre macsózástól függetlenül egyértelmű volt, hogy ezt a meccset le kell játszani.

Elméletben tudtuk, hogy technikailag mi a teendő, már csak azt kellett tisztázni, hogy etológiai szempontból mi a helyes: megvárni egy újabb támadáskezdeményt, kiprovokálni a támadást, vagy csak úgy bejelentés nélkül legyűrjük? Konzultáltunk gyorsan egy kedves barátunkkal, aki igazi Suttogó, és nyilván a lovakon kívül más állatokról is van egy kevés fogalma, így a terv reggelre összeállt.

És átmentünk, és a Főkos megint megpróbált kötözködni, és ember a szarvánál fogva felborította. Villámgyorsan.

Új perspektívába került a világ

A bariborítás pankrációba se fajult, a földön tartva ember kicsit elbeszélgetett az összezavarodott állattal, majd visszapöckölte álló helyzetbe, és nem is foglalkozott vele tovább, ment a szénaért.

A Főkos pedig hosszú percekig csak állt, maga elé meredve, és tökéletesen látszott rajta, hogy nem érti, mi történt az előző percekben. Nem szép dolog, de muszáj volt röhögnöm rajta, még egy birkához képest is leírhatatlanul buta arcot vágott. A dominancia kérdése ezzel most le van rendezve egy időre.

P.S. Ember üzeni, hogy a fenti tornagyakorlat reggeli kávé helyett is remek; ha valaki épp lejönni készül a szerről, szívesen látjuk az alternatív elvonónkon.

13 megjegyzés:

Tamas Balogh-Walder írta...

a képen mintha röhögne :D

Hobbikertész írta...

Gondolkodtam, hogy miért tűzdelt az állatba ágakat embered? Aztán rájöttem, hogy azok a lábai a vérbirkának, de egy még így is hiányzik. :D
Amúgy, ha mégis faágak azok, akkor ez lészen a borított, lábatlan, tűzdelt bárány receptje. :D

Piszke a Birtokról írta...

A pilincka lábak miatt statikailag billenékeny, ez ilyen esetben jól jön. A röhögés csak látszat nemigen élvezte.

Nyakifánt írta...

Csak aztán nehogy rátok uszuljanak az állatvédők. Így belegázolni szegény Főkos önérzetébe, ráadásul ebben a megalázó helyzetben készült képet teszel fel róla, ezzel durván megsérted a személyiségi jogait...
Gondolom, mindezt a partnerei (kikkel feltehetőleg bejegyzett élettársi kapcsolatban él) szeme láttára, tehát előttük is leromboltátok a jó hírnevét...
Így aztán leshetitek a kisbarikat. :-DDD

Dominika írta...

:D
Óriási! Zsenik vagytok!
Kipróbálom ezt a módszert a macsekkel, kinek simogatásából ma vérző homlokkal keltem fel, és a vért nem izzadtam...

Piszke a Birtokról írta...

@Nyakifánt: khm, vegyük olybá, hogy oktatóanyag :) (ezt a felborított pózt egyébként nyíráskor se szeretem nézni, de mivel közös sörözésen mégsem beszélhették meg az ügyet, inkább ez, mint pörkölt. Igen, a vidéki élet a csipkés lelket is kérgesíti.)

Piszke a Birtokról írta...

@Dominika: szóval lett macska? :) tök jó. De óvatján, a macska nem zsákmányállat, rosszul reagálna ilyenre ;)

Dominika írta...

Oh, ez hosszú sztori, és még nincs vége. Mindenesetre az allergiám még fenn áll...

Sheila G. írta...

hát kívánom, hogy sikeres legyen, a kecskebakunk föl se veszi az ilyet, továbbra is úgy gondolja, ő a főnök, nem az emberem, én pedig a háreme része vagyok.

pedig már verést is kapott. csak úgy etológiailag persze:)

Mézeskalács írta...

Tavaly mi is kos problémával találkoztunk. Az addig jámbor kos tök hülyévé változott, bár ezt nála nem az uram, hanem a frissen született báránya és annak anyja váltotta ki. Legalább 40 évet öregedtem mikor az alig pár órás bárányt a szarvával cirka két métert reptette. Nem lehetett őket többet együtt tartani, mert folyton űzte őket. Nehezen meghozott döntés alapján de levágtuk. Két perc alatt helyre állt a béke a "nyájban." A mi birkás ismerősünk azt mondta, hogy néhány éven belül minden kos hülyévé válik, mert nem tudja magát kellőképpen kiélni a kevéske feleségen, legalább 20-30 kellene neki:))))

Messzenéző Minyon írta...

Őszintén csodállak, én biztos nem tudtam volna fényképezni a röhögéstől!
Óvatosan azzal a levágással! A heréletlen birka húsának állítólag borzasztó íze van. Herélés után kell várni vagy 2-3 hónapot, mire le lehet vágni. Vagy lehet, hogy azért nincsenek kisbirkák, mert már herélt??
Mézeskalács, Nálatok nem volt ilyen gond? Nem volt rossz íze a húsának?

Mézeskalács írta...

Minyon, nálunk szóba sem jöhetett a 2-3 hónapnyi várakozás, de az igazság az, hogy eszünkbe sem jutott, hogy gond lehet a húsával:) Két éves racka kos volt. Ez volt az első találkozásunk a racka hússal és teljesen le voltunk nyűgözve. Kóstoltunk már egy pár fajta birkát, de messze ez volt a legjobb. Egyáltalán nem volt semmi rossz értelembe vett "birka" íze. Merinót viszont nem tartanék többet, ízre az nem jött be, pedig jerke volt és csak 10 hónapos:)

Marian Dénes írta...

Szép megoldás, talán működik egy darabig, talán. De a végső megoldás a halál. És, mint tudjuk, a rackahús az egyik legfrankóbb hús!
A vágásnál a hímállat herezacskóját a halála után rögtön kivágjuk és kihúzzuk a húgyvezetéket is, gyakorlatilag ezzel kezdjük az ő megnyúzását. Így kerülhető el a mellékíz!
Amúgy nem szívesen kommentálom az esetet, mert alapvetően egy hím megalázását látom.
Inkább haljak meg, oszt vágják ki a herémet, de így, ezek után, mit mondjak az asszonyoknak?
Az meg, hogy nincs utód.... hát, több, mint érdekes. Talán a környezetváltozás? Nem tudom.
Mindenesetre, látom, ember nagyon belejött, hát tudom ajánlani ugyanezt a mutatványt szürke bikával, már csak a harci fejlődés végett is!
Asszony jól van?