2014. április 7., hétfő

Gyerekes

Gyerekbárányok mellett gyerekbetegségei is vannak az első videómnak.

De van benne izgalmas kaszkadőrmutatvány, félelmetes fülszopogatás, szinkron vakarózás, dupla szabadulás és sok szőr is, sok szeretettel.



(Jobban jártok, ha a jutyúbon nézitek, nem tudtam jól megoldani a beágyazást)

(Disclaimer: a soundtrack nyilván nem ezekről a báránykákról szól, de bírom nagyon)

18 megjegyzés:

Dominika írta...

Annyira bírom, hogy itt mindig tanulok valamit!
Audra Mae-t nem ismertem, de ez tetszett nagyon.
A videot meg nagyon köszi, jól esett! Nincs ezeknek a kiskosoknak foguk?

Piszke a Birtokról írta...

@Dominika: de, van nekik, úgy emlékeztem, látszott is valahol az ujjleharapós résznél

Gandalf írta...

Két kis kötözködő... Látom a vellankerítés nem akadály. A végén, amikor az anyuka méltóságteljesen elsétál, az valami fenoméno. Teljesen olyan hatása van, mintha valami hájtek csudabogarat látnék, aki néhány centivel a föld felszíne felett siklik. Antigravitációs állomány. :D
Nem csodálom, hogy mostanság más nem nagyon érdekel.

Noemi írta...

ez annynira jooooo volt, koszi!!! Cukik a barikak :)

Piszke a Birtokról írta...

@Gandalf: ugye, hogy micsoda fantasy királynôi jelenség? És a jelleme is olyan, amilyen a tartása

Mesenemez írta...

ó, jaj, elgyengültem. Ezek a törpék fullosak :) és a szoknyások a háttérben... tényleg van bennük valami nem evilági. E

Nils Holgersonné írta...

jaj, de jó volt! nagyon, nagyon helyesek!
(és igen, köszi a zenét, rá is keresek így esti levezetésnek)

Aranyalma írta...

Juhtyúbot akartál írni nem?
Beszarás! Nagyon édik! Jót mulattam rajtuk. Köszönöm az örömszerzést!

Piszke a Birtokról írta...

@Aranyalma: basszus, igazad van, tényleg juhtyúb :D

Zsuzska írta...

Valakinek azért meg kellene neki mondani, hogy a kistesó füliböl nem jön tejecske :O)

Majd arra is kiváncsi elnnék, ha a subák megszabadulnak ettöl az óriási mennyiségü gyapjútól, továbbra is ilyen fenségesen vonulnak, vagy azért ök is ugrabugrálnak majd kicsit?

Marian Dénes írta...

Hát, nem lesz könnyű ezek után pörköltet enni nálatok!

Marian Dénes írta...

Hát, nem lesz könnyű ezek után pörköltet enni nálatok!

Marian Dénes írta...

Egyszer se, nemhogy kétszer! :-)

Egérke írta...

Szia Piszke! Most olvastam el visszamenőleg a blogodat (3 nap) fergetegesek az írásaid! Dőltem a röhögéstől, és nem bírtam abbahagyni! A melóba is hülyének néztek már a népek :) Mi is most keztünk bele a Nagy Ház Projektbe, igaz mi nem falura megyünk (de most kedvet kaptam én is az írka-firkához, hátha könnyebben mennek a dolgok, ha kiadom magamból...)
Csak így tovább nektek, nagyon várom már a folytatást!!!!!

Egérke írta...

És a Rackák szuper-cukkerek!

Piszke a Birtokról írta...

@Egérke: üdv itt :) Most látom, hogy gyöngyözöl - az iskolám kezdetéig ez a téma kicsit sem érintett meg, azóta viszont igen, úgyhogy asszem nálad is el fogok tölteni sok időt :)

Egérke írta...

:) örülök, ha meglátogatsz!

Szilvia Egri írta...

Szia Piszke !

(Most sikerült a blogra írnom, eme írást emilben elküldtem már, de nem tudom, megkaptad-e, így itt is megjelentetem)

Én mindig is mondtam, hogy véletlenek pedig nincsenek! Az, hogy éppen tegnap keveredtem ide a blogodra, pont amikor hangulatom éppen a béka feneke alatt időzött munkahelyi problémák által gyötörtetve, valamint folyamatos borús, esős idő által szomorkodtatva, állandósult finom gyomorideggel vegyítve, nyilván a sors kötelességének érezte, hogy valami gyógyírt adjon sokasodó bajaimra, hát így találtam szembe magam hirtelen ketrecbe zárt vadvirágokkal, faluvégi kalandokkal, kutyákkal, macskákkal, meseházakkal és egyebekkel, s lám hirtelen azon kaptam magam, hogy nevetek, olvasok, ellágyulok, nevetek, csodálkozom és mintha egy Fable regényt olvasnék, már csak a hátam bemerevedése figyelmeztet, hogy talán fel kéne állni kicsit a monitor elől, de előbb még el kell olvasnom egy bejegyzést, na meg még egyet, na jó még egy utolsót, aztán tényleg...! Marha nagy mázlim, hogy csak most találtam meg virtuális naplódat, mert így 2006-tól kezdhettem belemerülni kalandjaitokba és így nagy mennyiségben kapom az élményeket 2015-ig! Mi is vidéken lakunk, felújítottunk egy parasztházat, és mondhatom, a végén már úgy éreztem, sose lesz kész, de téged olvasva egész kedvet kapok hozzá, hogy újrakezdjem! (Na jó, azért mégsem...) Nem akarom bő lére ereszteni, a lényeg az, hogy remélem, még nagyon-nagyon sokat fogsz írni, én biztosan rendszeresen fogom olvasgatni a régebbi bejegyzéseket is és nem csak akkor, ha rosszkedvem van!
Köszönöm az eddigi és elkövetkező írásaidat már előre is!!!

Egri Szilvi Pilisvörösvárról