Képes kutyafutta

Úgy besértődtem a picasára, hogy átköltöztem a flickrre, és most amúgy tesztként, másrészt hiánypótlásként egy képes összefoglaló jön, egyelőre csak a telefonomból előásott fotókból.

Klasszik kora őszi reggel: a póz bármi lehet, egy a fontos, hogy zavarhasson bármiben, amit épp csinálok.

 

 Kis időugrás: kora tavasszal szoktak ilyen nagyon dekorfelhők errefelé járni.

 

Ezek meg ellepték a tágabb vidéket (egy darab is elég sok légköbmétert foglal el, és több mint egy tucatnyian vannak).

 

A Birtok első sünje, bár szerintem nem ez volt a terve. Ember csak összeszedte a barikarámnál a szemétnek látszó krumpliszsákot, ami gyanúsan súlyos volt. Miután szétvágtuk a rátekeredett hálót, még az almaebédet se várta meg.

 

A kaotikus szervezések és időjárási anomáliák miatt néha kénytelenek voltunk gyerekmunkásokat is foglalkoztatni a bálázások idején, de csakis esztétikus és környezethez illő munkaruhában.

 

Többen hiányoltátok Főkutyát, köszöni, megvan.

 

Amikor Centi cica bádogembermacska volt. Az S.O.S. műtét egy terasz műanyag asztalán zajlott másfél órán át, utána divatos ezüst fertőtlenítővel fújták le. A "there I fixed it" típusú (több kör után is céltalan) gallérhosszabbítást (feat. PET-palackból vágott szalagok, ezüst szigetelőszalag és tűzőgép) a doki később lefotózta, mert ilyet még ő sem látott (a képen még az eredeti műholdvevő látható).

 

Idén is volt legkedvencebb kisbarim, ő Henrik.

 

Második számú kedvencem, a bonsaibari ráaludt az anyjára, miközben a mamát nyírtuk (főszerepben a mindent bíró Fiskars olló).

 

Errefelé időnként maguktól megnyílnak a földek, és akkor például a rendsodró is bele tud sodródni az ilyen vájatokba (és azért tart sokáig kihúzni, mert előbb abba kell hagyni a röhögést, illetve le kell beszélni embert arról, hogy praktikusan felismerve a helyzetet, szerelőaknának használja a kocsihoz a lukat).

 

A hétköznapjainkba teljes legitimitással fértek bele olyan mondatok, hogy "felugrunk a karikás ostorért, csak előbb le kell slagoznom a háztetőt". A slagozásról nem készült kép, de a tetőluk meglett, már csak egy apró ponton ázik be néha a veranda.

 

A négy fekete háziszörny időnként képes eltévedni a bozótosban a villanypásztoron túlra, de az illegális legelést is eléggé élvezik és közben nagyon mesebeliek.

 

A konyhabútor még mindig folyamatban, ahogy említettem, épp a színekkel bajlódom.

  (Amúgy a blogger is bekaphattya az összes logikátlan változtatásával, de innen egyelőre nem tervezek költözni)