Akinek van kutyája,
tudja, akinek nincs, az majd most megtudja, hogy az ebek általában
tiszta állatok, esetenként kifejezetten kényesek a higiéniára,
ám sajnálatosan és érthetetlenül gusztustalan vonzalom fűzi
őket a bűzlő dolgokhoz. Minél penetránsabb, annál boldogabbak
tőle, önkívületi mámorban fetrengenek bele a teveszartól az
oszladó rókáig bármibe, és még ennyi év után sem tudtam
eldönteni, hogy a beledörgölőzés vagy a megrágcsálás a
rosszabb. Főkutyát is fürdettem paradicsomlében nem egyszer,
Vakond miatt is autóztunk már ütközésig letekert ablakokkal a
januári hidegben. Ennek fényében kissé értetlenül állok a
minapi eset előtt.
Vakond labradorféle,
azaz szeret tárgyakkal babrálni, tehát mindig ügyel rá, hogy
valami játék, labda vagy legalább egy bot legyen a szájában
mászkálás közben is. És természetesen amikor rájön a szükség,
a bozótba is labdás szájjal indul (ne értetlenkedj, te is viszed
magaddal a telefonodat a vécére). Dolga végeztével legutóbb
labda nélkül jött ki. Hozd a labdát - szólt a kérés, amire
fordult is egyet, de ismét labdátlanul jelent meg. Ilyenkor ugye az
ember elindul segíteni, hátha kell a művelethez a befordítható
hüvelykujj, csak nem hagyjuk szegény jószágot labdamentes
frusztrációban.
Vakond orral mutatta
a labda pozícióját. Az tökéletesen megközelíthető és
elérhető volt. Az egyetlen szépséghibája némi frissen rákerült
anyag volt. És a kutya képes volt kivárni, hogy a humán rabszolga
összeszedje a véletlenül eltalált játékszert...
Sejthető, hogy a
borzfészekbe és egyebekbe törülközés lényege valamiféle ősi
álcázási törekvés lehet, és hát Rambo sem önnön arcszínének
megfelelő árnyalatú púderrel próbált mimikrizni a kocsikenőcs
helyett, szóval stratégiailag érthető (egyben fürdetési
szempontból végtelenül megnyugtató), hogy a kutya legalább a
saját szagba fetrengésre nem érez késztetést, de ez a
kifejezetten finnyás hozzáállás akkor is elgondolkodtató.
Érzem, hogy ha meg
tudnám fejteni a dolog logikáját, akkor a riasztószerekhez
hasonlóan egész megbízható eszköz lehetne a kezemben a döglött
halba hempergés ellen is, de egyelőre csak odáig jutottam, hogy
bazi macerás lenne egész erdőket a kutya saját szagával
bepermetezni séta előtt.
2 megjegyzés:
Nagyon cuki mennyi idős ez a barna csoda?
Boldog Húsvétot, én azt gondolom a kutyák lelki életét nehéz megfejteni miért mit hogyan csinálnak, inkább azt kéne eldönteni, hogy ki a főnök te vagy Vaki :D
Cimbikém rácáfol az elméletedre, ő jóízűen fogyasztja a kertben a sajátját. Egy ideig rászóltam, aztán elkezdtem látni a praktikus oldalát: alig van szar a kertben, ráadásul a kutyakajából is több hasznosul. Meg aztán próbáltam empatikus lenni, és elképzeltem, hogy ott van az asztalomon egy pohár vörösbor, és jön valami köcsög, aki a földre önti, miközben csúnyán nézve azt mondja, fujj. Nem biztos, hogy sikerülne leszoktatnia.
A szagosba hempergésről talán nem elhamarkodot kijelentem, hogy sikerult leszoktatnom. Nagyon hangos és hosszan tartó szidalmazással, és számára nyilván büdös illatosítókkal. Persze lehet, hogy ha találkozik valami új, és roppant vonzó bűzzel, nem tud majd ellenállni...
Megjegyzés küldése