2020. április 10., péntek

A higiéniáról

Garantáltan fertőtlenítőmentes poszt.

Akinek van kutyája, tudja, akinek nincs, az majd most megtudja, hogy az ebek általában tiszta állatok, esetenként kifejezetten kényesek a higiéniára, ám sajnálatosan és érthetetlenül gusztustalan vonzalom fűzi őket a bűzlő dolgokhoz. Minél penetránsabb, annál boldogabbak tőle, önkívületi mámorban fetrengenek bele a teveszartól az oszladó rókáig bármibe, és még ennyi év után sem tudtam eldönteni, hogy a beledörgölőzés vagy a megrágcsálás a rosszabb. Főkutyát is fürdettem paradicsomlében nem egyszer, Vakond miatt is autóztunk már ütközésig letekert ablakokkal a januári hidegben. Ennek fényében kissé értetlenül állok a minapi eset előtt.

Vakond labradorféle, azaz szeret tárgyakkal babrálni, tehát mindig ügyel rá, hogy valami játék, labda vagy legalább egy bot legyen a szájában mászkálás közben is. És természetesen amikor rájön a szükség, a bozótba is labdás szájjal indul (ne értetlenkedj, te is viszed magaddal a telefonodat a vécére). Dolga végeztével legutóbb labda nélkül jött ki. Hozd a labdát - szólt a kérés, amire fordult is egyet, de ismét labdátlanul jelent meg. Ilyenkor ugye az ember elindul segíteni, hátha kell a művelethez a befordítható hüvelykujj, csak nem hagyjuk szegény jószágot labdamentes frusztrációban.

Vakond orral mutatta a labda pozícióját. Az tökéletesen megközelíthető és elérhető volt. Az egyetlen szépséghibája némi frissen rákerült anyag volt. És a kutya képes volt kivárni, hogy a humán rabszolga összeszedje a véletlenül eltalált játékszert...
Sejthető, hogy a borzfészekbe és egyebekbe törülközés lényege valamiféle ősi álcázási törekvés lehet, és hát Rambo sem önnön arcszínének megfelelő árnyalatú púderrel próbált mimikrizni a kocsikenőcs helyett, szóval stratégiailag érthető (egyben fürdetési szempontból végtelenül megnyugtató), hogy a kutya legalább a saját szagba fetrengésre nem érez késztetést, de ez a kifejezetten finnyás hozzáállás akkor is elgondolkodtató.


Érzem, hogy ha meg tudnám fejteni a dolog logikáját, akkor a riasztószerekhez hasonlóan egész megbízható eszköz lehetne a kezemben a döglött halba hempergés ellen is, de egyelőre csak odáig jutottam, hogy bazi macerás lenne egész erdőket a kutya saját szagával bepermetezni séta előtt.

Untitled

2 megjegyzés:

konyvesszilvi írta...

Nagyon cuki mennyi idős ez a barna csoda?
Boldog Húsvétot, én azt gondolom a kutyák lelki életét nehéz megfejteni miért mit hogyan csinálnak, inkább azt kéne eldönteni, hogy ki a főnök te vagy Vaki :D

hal írta...

Cimbikém rácáfol az elméletedre, ő jóízűen fogyasztja a kertben a sajátját. Egy ideig rászóltam, aztán elkezdtem látni a praktikus oldalát: alig van szar a kertben, ráadásul a kutyakajából is több hasznosul. Meg aztán próbáltam empatikus lenni, és elképzeltem, hogy ott van az asztalomon egy pohár vörösbor, és jön valami köcsög, aki a földre önti, miközben csúnyán nézve azt mondja, fujj. Nem biztos, hogy sikerülne leszoktatnia.

A szagosba hempergésről talán nem elhamarkodot kijelentem, hogy sikerult leszoktatnom. Nagyon hangos és hosszan tartó szidalmazással, és számára nyilván büdös illatosítókkal. Persze lehet, hogy ha találkozik valami új, és roppant vonzó bűzzel, nem tud majd ellenállni...