Hirtelen tavasz

A tél során semmi fontos nem történt, aminek történnie kellett volna, most pedig, szokás szerint, már idő nem lesz rá.

Ennyit a ház haladásáról, pedig tervek és tennivalók még mindig bőven vannak. Kapkodva kaptunk észbe, hogy tavasz van (visszatért a britán, ami kiszámíthatóbban jelzi az évszakváltást, mint a medveárnyék), és az ebből fakadó pörgésen felül a mindig megbízhatóan jelentkező véletlenek sem kerülnek minket, szóval unatkozni továbbra se hozzánk gyertek. Jelenleg például előre nem tervezetten egy fej nélküli racka nyúzása zajlik a verandán (nem a mi rackánk), az érzékenyebbek kedvéért (kezdve velem) erről nem fogok fotót publikálni.

A saját nyájban a kicsik kezesbárányosítása a tavalyi évhez hasonlóan jól halad. Itt éppen azt teszteljük, mennyire tartós hajfixálóként/hajformázóként a direktben alkalmazott rackanyál.

Minden reklámfotó elmaradhatatlan része a lemenő Nap megcsillanó sugára

Ha hihetünk a pletykáknak, a tavalyi kedvencem az új helyén már pacsit adni is megtanult. És a fekete anya még mindig nem szült.

Csoportképen az eddigi óvoda

Másfél hónap különbség: egy nagy iker és egy kis iker

A tavasszal együtt szinte váratlanul ért a felismerés, hogy akkor a kertben is kéne ezt-azt, meg nagyon sok amazt csinálni. Anyukám átküldött a minap egy oldalt, hogy nézzem át, kell-e valami, és az emag nevű url-ből teljesen magától értetődőnek gondoltam, hogy vetőmagok várnak itt, pedig távolról sem, ez is azt bizonyítja, hogy masszívan parasztosodom.

Elkezdtem magozni, egyelőre 8 különböző paradicsom és 9 különböző paprika van a konyhaablaki keltetőbe vetve.

A kis zászlók elkészítésében még apukám is lelkesen közreműködött, pedig szerintem utoljára általánosban politechnika órán csinálhatott ilyesmit

Szándékosan túlbiztosítottam magam, mert tavaly nagyon rosszul esett, hogy a markába röhögve az összes paradicsomot elvitte a monília (és az sem vigasztal, hogy mindenhol), de már most megjósolható, hogy májusban azért fogok nyígni, mert nem férek el a veteményben. A fügefa és az óriás rozmaringbokor kikerült a téli szalmacsomagolásból, az ezernyi eperpalántát meg kéne még egyelnem, és minden nap jut még eszembe valami új sürgősség, szerencsére a zöldek jelentős része az én közreműködésem nélkül is teszi a dolgát.

A tavaly betelepített medvehagymák látványosan brummognak a rebarbarák alatt

Kellenének még gyümölcsfák is, de nem merek elkezdeni tavaszi-nyári tudulistát írni, mert annak tényleg sose lesz vége, és jelenleg ez nem motiváló erőként hatna rám. Azért ha eszetekbe jut, hogy mit felejtettem még el, mondjátok bátran.