Lustaságból veranda

Lapátkönyököm lett a hétvégén.

Levonultunk megnézni, virágoznak-e meghülyülve a globálisan felmelegedett almafák (nem), meg ásni kis árkokat a vizes csöveknek a fürdőbe. Itt jegyezném meg halkan, hogy immár három hónapja nem történik semmi a leadandó tervekkel, mert a tervezőember nincs meg, tehát a tervek sincsenek, pont ilyenekért nem kell ismerős ismerősére bízni ilyen dolgokat. Mindegy, tulajdonképp még időben vagyunk. Dolgosan nekiláttunk hát a teendőknek, bár átlag félóránként folyton elakadtam, fejet csóválva mormogtam, hogy ’január van, baszki, január’, letöröltem a verejtéket a homlokomról, és napoztam tovább pólóban, és ezen a januáron két nap alatt se tudtam napirendre térni, amiben az árnyékban mért tizenöt fok is erős szerepet játszott. Két csóva között olyanokat csináltam, hogy komolyan megpiszkáltam mutatóujjal a nyárikonyhában a járólapokat, mire azok ellenállás nélkül elváltak a homokos földpadlótól, így nagyjából három perc volt tíz négyzetmétert felbontani.

Származási hely: Birtokos eset

A sok héttel ezelőtt elkezdett átjáróajtó a türelmes faragásnak és a kitartó kopácsolásnak köszönhetően elnyerte végleges méretét, a formáján még tojásítani kell kicsit, de a neheze kész. Aztán a fürdőszobai csatornaárkok ásásakor rájöttünk, hogy az egész aljzatot mélyíteni kell, átlag 20-30 centivel (eddig nem jöttünk rá, mert nemcsak a földpadló nem egyenes, de a plafon és a falak se nagyon), innen kezdve úgy tűnt, mintha medencét ásnánk a fürdő teljes területén. Még hatszáz méter lefele, és meglesz a termálfürdő is. De egyelőre inkább csak kicsit mélyítettünk ásóval és lapáttal. Emberem egy darabig szorgosan talicskázta ki a homokot a budi mögött egyre növő halomra, de aztán beleunt és belefáradt a távtalicskázásba, így gyorsan megideologizálta, hogy a jóval későbbre tervezett verandanagyobbítás miért is esedékes inkább mostanában. Motyorgott valamit motorokról, akiknek tető lesz a fejük felett és egyenes, stabil talaj a kerekeik alatt, de az indoklásból nekem mindössze annyi volt tiszta, hogy sokkal egyszerűbb fordulónként száz lépés helyett csak kettőt talicskáznia, úgyhogy inkább a veranda mellé borítja a homokot feltöltés, más szóval tereprendezés címszóval. Ezzel egyúttal mindenféle költségtakarékos újrahasznosítást is elintézettnek tekinthetünk. Én rábólintottam a dologra, aztán lapátoltam tovább a talicskájába. Munkafronton nagyjából ezzel telt a két nap, meg a meleggel. Ja és két hullócsillagot is láttam. Január van, baszki, január.