 |
| Származási hely: Birtokos eset |
Persze az egész a „hobbikertész szopóágon” koreográfia mentén mozog, még jó, hogy vetéskor megcsináltam a micimackós kis cseréptábláimat, mert mire az első akármik kezdtek kibújni, addigra a gyomokat már csukott szemmel felismertem, a zöldségek kinézetéről meg fogalmam sem volt. Az évekig elhanyagolt kert hozadéka a temérdek vadcirok, amit nem lehet csak úgy kikapálni meg kihúzkodni, mert nagyjából Új-Zélandnál vannak a gyökerei, és az is keresztben. Ezzel elleszek még pár évig, viszonyításként a pár marék parlagfűnek szinte örülök. A gyomok elleni ecetes permetezés egyelőre próbaüzemben működik, talán használ.
Szóval a gyomolást azt főállásban is csinálhatnám, de közben lassan kialakult, hogy mi szeret itt nálunk, meg mi nem, van ami sose nőtt ki. A táblákon viszont nem változtatgattam. Emiatt aztán most a H.zeller felirat mögött paradicsom és saláta váltja egymást, a Karfiol helyén snidling, a Karalábé álnév meg újabb sor répát takar, jól megtévesztve ezzel bárkit, aki pont annyit se ért a zöldségekhez, mint én.
Közben lesünk, tanulunk Szembééktől, meg persze röhögünk. Mert mégis mire kéne gondolnom, mikor azt mondja, hogy megy betölteni a krumplit, aztán kicsit se a konyha felé veszi az irányt? (megf: a kifelé bukdácsoló kis krumplikat be kell takargatni még egy adag földdel). És amikor paprikapalántázáskor megkérdi, hogy kell-e a cuca? Megnézném bármely fővárosi Obiban bármely eladó fejét is, ha ilyet kérnék tőle (megf: az a rúdon lévő kis bizbasz, amivel hajolgatás nélkül lehet lukat csinálni a paprikának a földben).
Egyébként hamarosan szüretelhető a borsó, spenótot már főztem is, és várom a paprikák-paradicsomok belendülését. Ahhoz képest, hogy nem itt lakva csak szakaszosan tudtam foglalkozni a veteménnyel, nem is rossz a termés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése