2010. december 5., vasárnap

Ejnye, Mikulás!

Az öreg szakállas egy kész konyhát ígért nekem, de kizárt, hogy holnap reggelig megoldja.

Mondanám, hogy nem az ő hibája, de hát a Mikulásnak szerintem minden földi problémán és logisztikai kavicson felül kéne tudnia emelkedni (rénszarvasok emelgetik szánnal együtt, hát hogy a viharba ne tudna felülemelkedni?), mégsem sikerült neki.
Meglátásom szerint ott baltázta el a dolgot, hogy a szokásos manók és más meselények helyett mindenféle nagyáruházakkal paktált le, és nyilván szar szerződést írattak vele alá.
Mikulás szerda este, zárás előtt egy órával beesett a fővárosi nagyáruházba, ahol már évekkel korábban kinézte a sütőt, a mosogatót, a csaptelepet meg a munkalapokat a konyhapulthoz. Sose hitte volna, hogy munkalapból hiány lehet, de volt, hagyta hát magát rábeszélni a vékonyabb lapok helyett a vastagabbakra, mert abból volt kicsi, közepes meg hosszú is. Ez az egy centis különbség plusz húszezrébe fájt, de azt mondta, sebaj, így is jobb, mint ha idén még egyszer Budapestre kéne mennie. A két kilométerrel távolabbi raktárban aztán kiderült, hogy nem, közepes hosszúság a vastag lapból sincs, hiába mondta azt a gép és az eladó. Ekkor már csak negyed óra volt zárásig, és Mikulás hiába érvelt, fenyegetőzött és toporzékolt, hogy neki konyhapultot kell építenie, neki ne a pénzt adják vissza, hanem akkor adjanak egy hosszú lapot a közepes áráért, az se baj, ha levágják róla a különbözetet, nem járt sikerrel. Visszaszánozott az áruházba, de a vevőszolgálaton is csak annyit ért el, hogy megígérték neki: majd ők kiszállítják ingyen. Amikor lesz ekkora lap. És amikor majd errefelé járnak, 160 kilométerre a fővárostól. Úgyhogy Mikulás eddig ennyit tudott a konyhába tenni, remélem, hogy a maradékra nem kell egy évet várni:
Származási hely: Birtokos eset


De hogy a poszt mégis happy enddel záruljék, megmutatom, hogy a velünk élő állatok mennyire élvezik a havat és egymás társaságát:
Származási hely: Birtokos eset

1 megjegyzés: