2010. december 6., hétfő

Ünnepi pancs

Én tényleg szeretek mosogatni, de az utóbbi időben már nagyon nyűgössé vált a dolog.

Nyáron egyszerű volt: a verandára kitett sparheltra rátettem a lavórt, a vízforralóban csináltam meleg vizet, az elmosogatott cuccokat átpakoltam egy másik lavórba, majd a kerti csap alatt öblítés, és szárítás szabad levegőn.
Ahogy kezdett hidegre fordulni az idő, szeptember elején, 400%-ot nőtt a Birtok komfortfokozata, midőn jött a villanyszerelő, és alkalmassá tette a vezetékeket arra, hogy már a bojlert is elbírják, és lett csapból folyó meleg víz, és én azóta is minden zuhanyzás alkalmával hálásan, szinte már szerelemmel gondolok a villanyszerelőre.
A mosogatás innen kezdve úgy formálódott, hogy lavór a fürdőben a mosdó mellett, mosdókagylóba átpakoltam a megtisztított tételeket, majd öblítés és a zuhanyfalra tett szárítón szárítás. Ennek a módszernek a folyó meleg víz ellenére voltak hátrányai: egy egész téglafalon kellett keresztülemelni a lavórtól a mosdóig mindent, majd vissza ugyanez a szárító felé, miközben nagyon kellett vigyázni, hogy vissza ne essen bármi a mosdóba, a lavór koszos vizét kiönteni se volt egyszerű - és közben fűtés az még nincs a fürdőben, úgyhogy általában órákig kellett győzködni magam mostanában, mire elindultam végre mosogatni.
Ma reggel pedig a tegnapról ki nem öntött mosogatóvízben egy nyitott szemű kisegeret találtam, de már nem tempózott. Szomorú voltam, és még kevesebb kedvem volt mosogatni.
Aztán Mikulás (aki egyéb okokból összesen vagy két órát alhatott az éjjel - persze, persze, a sok ajándék kihordása) délután úgy döntött, hogy neki már mindegy, ő ide akkor is mosogatót csinál estére. Molyolt, tett-vett, hanyatt fetrengett, kettőt fordult a vízboltban, majd felvonult a padlásra, majd le, áthívta Szembééket, és ünnepélyesen megnyitotta a mosogató csapját. Amiből nagy lendülettel jött a víz. Úgy fél percig. Aztán elállt. Pánikhangulat tört ki, teljes tanácstalanság, aztán végül is kiderült, hogy az addig nem használt rendszerrészből jövő szutyok állta el a víz útját, de végül megoldódott, és ünnepélyesen el is mosogatott egy poharat.
Most még teszünk-veszünk egy keveset, aztán igazi ünnepi mosogatást csapok, a Mikulás, a mosogató meg a szülinapos kutya tiszteletére.

Származási hely: Birtokos eset

10 megjegyzés:

Névtelen írta...

nagyon állat!
gratulálok, szép munka.

viszont ugye a fotó torzít?!

szepi

Beatrice írta...

Éljen a Mikulás! Mély tisztelettel adózom mindkettőtök bátorságának, hogy képesek voltatok bevállalni a mostoha körülményeket :)

Messzenéző Minyon írta...

Jaj, de emlékszem még én is az első mosogatóbeli (és nem lavórbeli) mosogatásomra! Mekkora élmény volt!!

Piszke a Birtokról írta...

Köszönjük, igyekszünk :) Nomádiának még bőven nincs vége, de egyre jobb a helyzet.
Szepi, mi tűnik torznak a képen? A szék az kisszék :D

Névtelen írta...

a mosogatóhoz képest ferde a mögötte lévő ablak, és a falak kifelé dőlnek a sarkoknál.
biztos halszem.
:)
de nem fikázok ám, csak megakadt rajta a szemem.

Névtelen írta...

"A szék az kisszék"
:))
reméltem is hogy nem Vétó lett monszta mióta nem láttuk.:)

Piszke a Birtokról írta...

Torzít is kicsit a kép, de egyébként tényleg fura: az ablakok néha ferdének tűnnek, pedig azok biztos vízszintben-függőben vannak. Cserébe a padló sem egyenes, meg a legtöbb fal sem, de élőben ezeket könnyebb elcsalni, mint fotón.

Névtelen írta...

szóval "rusztikus" :)

Nexoo írta...

az. nagyon rusztikus. legalább nem kell annyira odafigyelni a függőlegesekre és vízszintesekre.

Névtelen írta...

"és én azóta is minden zuhanyzás alkalmával hálásan, szinte már szerelemmel gondolok a villanyszerelőre........."
nemár....elpirulok!! :)


Emeljük piedesztára a Mikuást és a villanyszerelőt!!
Vagy süssünk nekik amerikai palacsintát.....vagy valami finom sütit...SOK finom sütit, mondjuk nagyissat :)

H