2011. március 1., kedd

A Zöld Izé és más kényelmi szolgáltatások

Ha már így szóba került, mesélek a falun élés vitathatatlan előnyeiről.

Az előző poszt képének Zöld Izéje több dologra is jó, például nagy biztonsággal lehet tudni általa, hogy aki nem ismeri fel apró homályos maszatként, az nem töltött még sok időt igazi kisfaluban. Nem nélkülözhetetlen és helyettesíthetetlen, csak megbeszélés kérdése, hogy ugyanezt a funkciót mondjuk egy babos kendő vagy egy lila nájloncekker lássa el, ugyanakkor pótolhatatlan (ahonnan eredetileg való, ott már állítólag nincs belőle), továbbá birtoklása alapvetően jelzi, hogy elkötelezetten itt élünk. Íme közelebbről a Zöld Izé, vagyis a posta-tábla.

Származási hely: Birtokos eset


Engem bármilyen hivatallal nagyon könnyű nagyon hamar a cifra összeomlás szélére sodorni, de mindig is a Posta volt az aranyérmes vérnyomásnövelő – amíg Pesten éltünk. Most viszont tökéletesen boldoggá tesz az a megoldás, hogy a kapura kiakasztott táblával megállásra és tülkölésre tudom csábítani a postakocsit, ami naponta egyszer jön, hoz és visz mindenfélét, nulla sor, nulla probléma – erről már MM is hasonlóképp nyilatkozott.
És nem csak a posta jön házhoz, hanem csomó minden más is: kenyér, PB-palack, hal, takarmány, szóda, fagyi, meg persze femilifroszt is. Ugyan a kenyeret itthon sütjük, a gázpalackot egyébként a polgármesternél vesszük, halat nem eszem és általában takarmányra sincs szükségünk, azért tetszik ez a házhoz jövő kényelem. Annak ellenére is, hogy a szolgáltatókocsik egytől egyig fülsértően fals megkülönböztető dallamokat tutulnak, mint a lemerülni készülő gyerekjátékok. Ebből a sorból feltűnően kilógott hát nyáron a Klasszikus Dinnyés Lada, amely csengő női hangon dalolta az egész falunak, hogy mennyi is kilója. Ehhez képest egy kigyúrt, barnára sült, ránézésre is dinnyés fiatalember szállt ki üzletelni. Reklamáltunk, hogy micsoda eljárás ez, hát a saját hangján, megafonban kéne nyomnia az aktuális árfolyamot. Kicsit megütközve nézett ránk, majd megfontoltan válaszolt: „hát majd hülye leszek tépni a számat egész nap, mikor a netről ötszázé letöltöm empéháromba…”
(a kíváncsiság teljes körű kielégítése végett: a szürke izé egy kötődoboz (nem abban készülnek a pulóverek), a piros pedig egy régi kiállításra szóló meghívó, ami azt mondja: Egy énekkart keresek, ahol még énekelnek és egy mosodát, ahol még mosnak)

8 megjegyzés:

Marjann írta...

Akkor most lebuktam, hogy egy városi suttyó vagyok.. De ma is tanultam valami újat, köszi:)

Piszke a Birtokról írta...

ne szabadkozz, vidéki kisvárosiként se feltétlenül ismerhetnéd :) tényleg nagyon kis helyeken van csak ilyen - asszem jelenleg a 600 főnél kevesebb lakosú településeken, vagy valahogy így

Beatrice írta...

„hát majd hülye leszek tépni a számat egész nap, mikor a netről ötszázé letöltöm empéháromba…” -Hát ez nagyon jó volt! :)))

Az én monitorom mondjuk olyan rossz, hogy még a hópelyhet sem nagyon láttam, de így legalább már tudok, még egy okot, amiért szeretnék kiköltözni a "semmibe". Sűrűn emlegetlek az uramnak, hogy milyen bátrak vagytok, meg minden.

Marjann írta...

Piszke, amúgy merre laktok? Valahogy nekem az jött le, hogy Baranya. Vagy csak álmodtam?:)

Piszke a Birtokról írta...

Kelet-Somogy, Balatontól nem túl messze

Messzenéző Minyon írta...

MM, ez jó :))
Azért volt-van olyan, amelyiket utálom. Az egyik egy csak átmenetileg létező szlovák fagyiscég volt, az az autó minden szombaton hajnali fél8-kor (ami csak az előző hetet végigdolgozó városinak hajnali, a falusinak nyilván nem) tilinkózta végig a falut.
A másik, már sokkal inkább zavaró és ma is létező (de az ilyen városon is létező): a szakadt kisteherautóval szinte minden nap a falun végigvonuló vasgyűjtő erősen kreol bőrű család. Egy ekkora (kb. 100 lelkes) faluban ugyan vajon azt remélik, hogy naponta tonnaszámra termelődik a vashulladék? Vagy inkább más célból jönnek?

kovtama írta...

A mi falunkban is vannak ilyen zenélős autók. Eleinte nekem is tetszett. Aztán amikor megszültem és valahogy mindig alvás időben ette őket ide a fene és ébredt fel az előtte órákig síró babócám és már totál kész voltam attól, hogy berohangáltam a kiságyhoz és fogtam be a gyerek fülét fel ne ébredjen a hangos "zenétől" elegem lett és elküldtem melegebb éghajlatra őket. Sorry, két nap nem alvás után voltam. Szóval nem mindig olyan jó ez. Ja és hozzáteszem egyszer vettem kenyeret egy ilyen házhoz jövök autóból, majd mikor láttam az eladót az út szélén végezni a kisdolgát, eszembe jutott, hogy vajon még mit végez és utána fogja meg a kenyeret...merthogy kézmosó az nincs a kocsiban. Szóval többet nem vettem. Pedig nem vagyok finnyás tényleg. De azért még is. A dinnyéseket viszont szeretem. Annak valahogy megvan még a fílingje.

Messzenéző Minyon írta...

Hopp, most nézem: itt még hengerelt minta van a falon :)