Vetemény az ajtóban

Paradox módon olykor maga a blogolás akadályoz a blogolásban.

Mert például olyanok történnek, hogy a szép fényeknek megörülve nekiállok direkt ide lefotózni a kávéfőzőben növekvő snidlinget bazsalikomos körítéssel, és akkor a képen (!) észreveszem, hogy mosásra érett az ablak, és akkor nekiállok ablakot mosni, és ha már úgyis belekezdtem, akkor úgy döntök, hogy végre ideje felszámolni a cigánytáboros körülményeket a verandán, és mire észbe kapok, lendületesen el is telt pár nap, én meg kisollóval nyírom a füvet a tulipánok körül. A városban maradt ismerősök néha meg szokták kérdezni, hogy nem unatkozunk-e itt, főleg, hogy tévénk sincs, és nem mindig értik, hogy ezen miért röhögök a térdemet csapkodva.
Tessék, itt a bűnbak, a párkányi fűszerkert:

A citromos bazsalikom már nem fért rá a képre

A zöldségezésre idén váltakozó lendülettel készültem: egyrészt nagyon szerettem volna minél többféle mindent, másrészt tudtam, hogy mivel a gyomokkal folytatott harcban csúnyán elbuktunk, most nem fogom tudni a tavalyi földrészt használni, mert minden elveinkkel ellentétben oda idén gyomirtót vetünk. Így az újrahasznosítás jegyében ebben az évben ajtókeretbe veteményezünk. Ezt azonban – sok más ötletünkkel ellentétben – nem kísérte értetlen csodálkozás a faluban, SzembeGyuriék például még tavaly is egy Trabant kasztnijában palántáztak, teljesen jó funkcionális design volt. Ha már formát bontunk, szakítottam azzal a hagyománnyal is, hogy egy vonalba szokás elszórni a magokat – ezért kell a vetést kisgyerekek társaságában csinálni, hogy később rájuk lehessen fogni, miért csálé a sor.

Kavicsot nem ültettem, az csak sorvezető a nem létező sorokhoz

Eközben a palánták beltéri térhódítása aggasztó méreteket öltött, gyakorlatilag a konyhapult felét a zöldségbölcsőde foglalja el (ember nem csinálta meg az ablakos üvegház-asztalt), viszont szépen növögetnek, a karalábé, rebarbara, paradicsom és csíkos cékla mellett a paprika-mix is. De a kiültetésükkel akkor is várnom kell még kicsit, szégyenszemre megint befűtöttünk, szeretném jelezni az illetékeseknek, hogy ez nem tavasz.

Joghurtos paradicsom

Rózsaszín, csíkos cékla

A palántás helyzetet súlyosbítja, hogy időközben hazatért a britán szomszéd (pingvincsíkos anyagot nem hozott), akivel két hete magbörzézünk, mindkettőnknél mindig előkerül még pár elfelejtett ez-az, aztán megy a cserélgetés és felezgetés. Így lesz például terven kívül magasra törtető hajnalka a verandán. A másik mászó, az eleve kintre vetett eper egyelőre nem nézett ki a földből, úgyhogy ember ma egy hosszában félbevágott műanyag palackból mini melegházat varázsolt a magok fölé, talán segít.

A mindent túlélő menta szökésben

És mindezeken felül átrendeztük a málnasort málnabokrokká, hazatelepítettünk az erdőből egy szamócagyereknek látszó zöldet, és kísérleti jelleggel felmerült, hogy ültessünk-e vállfát, mert van fölöslegben egy nagy ládányi, de aztán mégse. A tereprendezéses ásás közben a föld alól előkerült több köbméter betontömb is (a kútvályú alatt a talajban volt még két vályú, nem találtunk még rá értelmes magyarázatot), átmozgattuk a fél verandát elfoglaló deszkahalmot a pajtába, lebontottuk a kukoricagórét, annak a helyébe megérkezett a tűzifa, és ez valójában még mindig csak a bemelegítés. Tényleg nem unatkozunk.