Megénekeltem már sokszor a kedvenc sparheltünk kalandjait, aki a telet végül a verandán vészelte át, hogy legalább pszichésen meleget csináljon kint is. Tavaszra biztos lett, hogy a házba már nem fog visszakerülni, de barbecue-sütőként már egész jól elterveztük a további életét. Viszont amilyen bazi nehéz, nem volt kedvünk átcipelni a máshová hordott domb helyére – ahol egyébként rendes kerti sütöde lesz majd –, de közben az eddigi téglás tűzrakót meg felszámoltuk, mert mindig felgyújtotta a körtefát, szóval amikor sürgősen kellett valami kinti tűzrakós megfejtés, akkor felébresztettük a sparheltet téli álmából. Legyen nekünk szabadtéri, tető alatti sütőnk a veranda végében, esős napokra.
Első – sufnituningnál alapvető – lépésként előkerült a flex: ember kivágott a tűzhely belsejéből egy kis ezt-azt, körberakta a megfelelő helyeken téglával, és miután a fizikához olyan sokat ő sem ért, feltette a kanyarkürtőt is, aztán begyújtott. Alul, persze, ahol egyébként is szokás, mondván, majd onnan előmelegítődik az eszköz. Nem nagyon alakult a történet, úgyhogy a britán szomszéd áthozott egy kis tűzgyújtó folyadékot. Ilyen szép lángot, mint amilyen a kürtőből jött, még kipufogóból sem láttam soha. De sütős tüzünk ettől még nem lett. Végül egy órácskányi ráolvasás és tűztánc segítségével sikerült a parázscsiholás, de legalább megállapítottuk, hogy pár szelelő lyuk kell majd a stratégiailag fontos helyekre, és jó lesz az úgy. A kürtő meg marad dezájnnak.
 |
| Háttérben az áthordott domb, és pont a gerendától kitakarva a majdani tűzrakóhely a malacóltól és a szilvafától jobbra |
Ma pedig Joséék meglátogattak minket, sok bepácolt hús társaságában. Miután a három férfiember mindegyike Rendkívül Rutinos Tűzgyújtónak vallotta magát, mi hárman fehérnépek nagyon nyugodtan álltunk neki a kétféle saláta, a citromkrém és a cseresznyés pite elkészítésének, tapasztalatból tudván, hogy mi úgyis előbb leszünk kész, mint a tűz, meg rajta a húsok. A férfiaknak végül kevéssé hagyományos eszközöket is be kellett vetniük, hogy ne maradjanak szégyenben. A kérdés az, hogy ha már így bevált, maradjon-e ez a metódus, vagy tényleg ideje inkább megoldani a szelelést?
10 megjegyzés:
Ez békatalp???
Biztosak vagytok benne, hogy a sparheltet pont ilyen célból gyártották? Szegény! És csak olyan egyszerű téglák kerültek bele, nem is samottok? Nem fognak azok szétégni?
@MM: igen, uszonyok.
szerintem a sparhelt nem sértődik meg, mert így fontos funkcionális darab lett (lesz még rajta azért szépítés). Ahol tüzet rakunk benne/rajta, ott az alapja samott, körben pedig azért mertünk sima téglákat tenni, mert már több, épített sütőnél kipróbálásra került, működik. Grillezésnél úgyis a parázs a lényeg, nem a hőtartás.
jaaaaj... mi eppen hazvasarlasra keszulunk, ugy kerultem ide, es az is sufnituning elemekkel lesz bolonditva, de hol vagyunk mi ilyen ugyesek?? meg egyelore flexunk sincs.... amint letesszuk a foglalot, beszerzek egyet. :D
@sz: flex és pajszer - két elsődlegesen fontos szerszám egy háznál :)
istenem, az a citromsárga békatalp az esszenciája az egésznek. örökre a szívembe zártalak titeket érte.
Mindig szerettem volna egy nyitott nyári konyhát sparhelttel.
A békatalpat még a fújtatónak átalakított ezeréves rakétaporszívónk sem übereli. :):):)
A britán épp most mesélt egy barátjáról, aki hajszárítóval élesztett tüzet, szerintem az is elég dobogógyanús :D
:):):) Oh, először mi is egy régi hajszárítóval próbálkoztunk, de nem bírta a strapát. Előbb égett le a motorja, minthogy tüzet csiholtunk volna. Akkor pattant ki az isteni szikra (no nem a tűzből), hogy bütyköljük át a rakétát. :):):)
a kürtőn süssetek légyszi kürtős kalácsot a kedvemért, mert én olyat sörösdobozon a sütőben szoktam és az nem fun...
kürtőskalácsot jó is, hogy eszembe juttattad. valahol a családban van egy, apukám által esztergált célszerszám, elő kéne keríteni. Egyébként itt a faluban ettünk már olajban/zsírban kisütött kk-t is, és érdekes módon nem is olyan nagy a különbség ízre, mint számítanánk rá. Formára is ugyanaz, csak jóval kisebb
Megjegyzés küldése