Az állatszeretetnek is megvannak a maga határai, bár nem igazán tudjuk, hogy hol.
A lovakról beszélgettünk a minap a británnal, kiderült, hogy tud lovagolni, mi több, fiatal korában farmokon is dolgozott, saját lova is volt. Persze ennek kapcsán is megjegyezte, hogy nagyon szereti ő az állatokat, de túlzásokba azért nem kéne esni. Ott a farmon találkozott például egy igazán őrült lóbaráttal is.
– Na az a nő nem volt normális. Képes volt megvenni a lónak a nagy rakás sárgarépát, és mielőtt odaadta neki, megmosta és meghámozta.
– Ne már, ezt így láttad?
– Nem, úgy derült ki, hogy felháborodva rám szólt, mikor vittem a hámozatlan répát a lovamnak, akinek aznap volt a szülinapja…
2011. június 30., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
hámozatlan répát??? jézusom. ezek a británok nem túl higiénikusak.
(kevésbe vicces aspektusa a dolognak itt Bécsben figyelheto meg, és nem állom meg, hogy ne adjak hangot felháborodásomnak: a kutyáknak több joguk van, mint a gyerekeknek, és ha az étteremben/ruhaboltban ugat a kis cukimuki, akkor mindenki odavan, es rohan simogatni, ha a gyerek bömböl, akkor megsemmisito pillantások kereszttüzében oldalog ki az anyuka - köszönöm, hogy meghallgattatok, eggyel kevesebb frusztrációval nézek szembe ma)
NH-né
Először jót nevettem a lovas bejegyzésen, utána pedig NH-né hozzászólásán! :D
Előbb felhívott édesanyám:
- Vacak és Rezeda Kázmér hogy van? (A macskáim)
- jól vannak, éppen az ablakban nézelődnek.
- És te kislányom? (no comment)
:):):)
@Fehérnyúl: ez nálunk is alap :D az már mondjuk minősített eset, hogy az egyik barátunknál a telefonszámunk mellett a kutyánk neve áll...
Nagyon jó! Akkor, ha szükséges a szomszédból is be tudod szerezni a bajnok magokat!:)
Bocs, Piszke, de itt, most, nálam Fehérnyúl a nyerő :D
@MM: átengedem neki szívesen :D
Megjegyzés küldése