Fehér meglepetés

Nem, nem a hó lepett meg, arra számítottunk.

Annyira, hogy ember napok óta tervezgette megismételni tavalyi kalandját a snowboardommal: akkor a falu örömére a főúton próbált deszkázni, most a kert vége felé vettük az irányt.

Ilyenkor belülről és kívülről is nyerhető víz a kútból

Mivel már másodszor állt életében boardon, szakértőn kijelentette, hogy a ratrakok krónikus hiánya miatt nem elég jó sípályának az egyébként tökéletes lejtésű terep, én meg ráhagytam, mert rövid két perc alatt minden ujjam ráfagyott az exponálógombra.

Mit nekünk francia Alpok?!

Hasonlóan kiszámítható volt Főkutya megbolondulása is, mindig ez van, ha havazik. Ilyenkor negyvenkilós földfelszíni vakonddá változik, és addig pörög háton, meg csúszik fejen orral előre, amíg csak van hó. Ráadásul ettől folyton annyira ugrabugra és boldog, hogy embert is csak ímmel-ámmal akarta megmenteni a gonosz snowboard ármánykodásaitól.

Fehér orral sötétedéskor is jól fotózható

Köznapi életünkben az elmúlt hónapokhoz képest masszív javulás nem állt be, hogy egész finoman fogalmazzak. Forráshiány okán a házban csak olyasmik változhatnak, amikhez már van itthon kész vagy újrafelhasználható anyag. Ugyanakkor az érdekes történések szerencsére engem továbbra is megtalálnak, ennek köszönhetően a Birtoktól távol töltöttem egy hetet (pusztán csak azért, hogy felkészüljek a mostani hóra, tényleg), és eközben (a sajnos nagyon ráérő) ember előre megfontolt szándékkal meglepetést készített nekem.
Pont annyi mészfesték maradt, hogy a nyáron vakolattal luktalanított fürdőrészen fehérre varázsolja a falakat. A mobilos képeken nem feltétlenül érződik, de sokkal tisztább és tágasabb és világosabb így az egész, egyesek esküsznek rá, hogy most már ők is látnak odabent lámpa nélkül.

Koszlottan, vakolattal, hengerelt mintával, a mentás zöldborsópüré árnyalatában

Fehéren, őshonos kockaelefánttal; ez is a zuhanyzórészből fotózva

Festéskor nem ezen a létrán állt

Ezek után kicsit megrettentem, hogy mecsoda vakító ragyogás lesz a konyhában, mikor majd az ottani vakolatszürke falak is hófehérré változnak a három ablak körül, úgyhogy már a spájzajtó és a konyhabútor színén gondolkodom. Igen, szép lassan, darabonként készül ám a pult alatti konyhaszekrény-konglomerátum is…
És mivel az elmúlt napokban a hőszigetelés országszerte divatos keresőszó, azt is szeretném minden értünk aggódó pesti ismerősünk (mostanában köszönés helyett mindig úgy veszem fel a telefont, hogy 'nem fagytunk még meg') tudomására hozni, hogy pont a hideggel semmi bajunk, tudunk fűteni, sőt, ha kicsit se nézünk kifelé a kert végéig tartó magánbuborékunkból, akkor az élet is szép.