2012. április 13., péntek

A nemzetközi helyzet fokozhatatlan

Bár Dél-Amerikából mostanában nem jött senki…

Talán említettem már, mennyire kicsi falu ez: már egyetlen új ember megjelenése is százalékban kifejezhető arányban változtatja meg az amúgy is igen színes összetételt. Mert az őslakosokon és a hozzánk hasonló pesti parasztokon kívül van itt német, holland, belga, meg persze a británunk. Állítólag lesz olasz szomszéd is, és mi is sokat teszünk a multikolor érdekében. A británnak ugyebár van egy német meg egy holland mostohafia, egy walesi igazi fia, és temérdek spanyol-lengyel-német ismerőse, akik közül az a fotós a kedvencünk, aki nemrégiben lemaradt az idefelé tartó hajnali vonatról egy olyan állomáson, ahol 3 vágány van, mert nem látta a szerelvényt. Állítólag nem látszott a bakterháztól. (Szépen el is képzeltük amúgy rajzfilmesen, hogy a vonat lábujjhegyen, behúzott hassal leskelődik kifelé a kis ház mögül, és mikor a hajnali szürkületben egyetlen leendő utas sem figyel, huss, gyorsan elindul, kivilágítatlanul.)
Hozzánk is jár mindenféle népség, időnként még cseh akcentussal ugató kutyával is. Az is teljesen normális, hogy a britán az Ázsiában élő magyar barátnőmmel elbeszélget hollandul, ha épp a világ körüli Skype-lánykocsmázásunk közben toppan be. Az ír kapcsolat sem furcsállja már rég, hogy ha magyarokat hív egy magyar tökfaluban magyarul, attól még akár percekig is angol dumálást hallhat. Azt meg sem említem, hogy nagyjából egy éven át a falu nagy része azt hitte, hogy én német vagyok (klasszikus esete a megalapozatlan pletykák jól zsírozott terjedésének, lévén kizárt, hogy bárki hallhatott engem németül beszélni). De az elmúlt napokban tényleg kicsit felpörögtek a dolgok.
Kiderült, hogy a faluban valamelyik külföldinek kéne valami földmunka, de az ember német, az asszony francia, a jelenlegi kertművelővel közös nyelvként használt angol meg mindkét részről csak mérsékelten alkalmas finom részletek kitárgyalására. Tehát az internacionálé felkerekedett a diplomáciai tárgyalásokra: elindult a német-francia párhoz a németet holland akcentussal beszélő britán, a ketten együtt már viszonylag érthető angolt beszélő kertész és az emberem, én meg csatlakoztam mint titkos (rozsdás) francia fegyver, ki tudja, hova fajulnak a dolgok. A német-franciáknak eltartott egy darabig, mire minden viszonylatot térképre helyeztek magukban, igaz, a végére ivás nélkül is mindenki beszélt minden nyelvet. De az igazi dramaturgiai csúcsponthoz még mindig nem érkeztünk el.
Tavasztól őszig általában is mindig enyhe kommuna-jelleget ölt a Birtok-Szembe-Britán Bermuda-háromszög, de ennek tetejébe a britán önzetlen társas lény, tehát időnként felajánlja a kanapéját olyan ismeretlen vándor lelkeknek, akik úgy gondolják, nem elég kaland Magyarországra eljönni, megfejelik még az élményt az igazi falusi feelinggel is. Hát így esett, hogy ma délután a kis falunk játszóterén egy Izraelben élő tajvani fiatalember tanulta tőlünk lelkesen a tradicionális magyar íjak használatát. Vacsorára olasz pizza lesz és angol kenyérpuding, holnap majd talán megmutatjuk a hazai paprikás csirkét is.
Ezek után remélem, mindenki számára egyértelmű, hogy itt a világ közepe.

12 megjegyzés:

Messzenéző Minyon írta...

Ehhez képest a mi falunk Kis Mihály: csak egy belga házaspárunk van. Igaz, állítólag van egy izraeli tulajdonos is, de gyanítom, hogy nem csak én nem láttam még sosem. Meg volt egy skót is, de ő szegény már meghalt. A többi mind magyar. De ettől még megesik, hogy nem értjük az idősek egy-egy palóc szavát :))

Nils Holgersonné írta...

Ö, nem állítom, hogy mindent tudtam követni. Vigyek néhány osztrákot?

Piszke a Birtokról írta...

@NH-né: hozhatsz, meglepő módon itt teljes az osztrákhiány

Csaba írta...

Fergeteges! :) :) Köszönöm.

Eva Nemeth írta...

ez nagyonjó! egy skóttal betársulnék :)

Piszke a Birtokról írta...

én bírnám, ha ez lenne itthon a legnemzetközibb falu - eladó ház is van bőven, úgyhogy hajrá, küldhetitek a kalandvágyókat :)

Borsmenta írta...

Mi egy többlakásos házban lakunk.
Én magyar, sógornő brazil. Volt egy lengyel is tavaly. A többiek németek. A baráti körben van még portugál meg román. A közös nyelv általában a német, de a barzil meg a portugál portugálul beszél egymással, én meg időnként angolul mindenkivel.
Ha a születendő gyerekemre gondolok, mindig az jut eszembe, Bábelben fog felnőni :)

Borsmenta írta...

Azt elfelejtettem, hogy a férjemmel angolul beszélünk.

Borsmenta írta...

Azt már nem is említem, hogy a kutyám német és magyar parancsszavakra is hallgat :D

Piszke a Birtokról írta...

@Borsmenta: most, hogy így mondod, jutott eszembe, hogy a britán hajlamos lengyel parancsszavakkal koordinálni Főkutyát. Meg se kérdezem, hol tanulta...

Yvonne írta...

Remélem nem baj, hogy ismeretlenül szólok hozzá, csak eszembe jutott, hogy egyszer találkoztunk a vonaton egy koreai fickóval, aki csak a fővárosokat látogatta körútja során. Így Romániáról lesújtó véleménye volt, azt hitte, az egész olyan mint Bukarest. Most ez az izraeli tajvani is azt fogja hinni, hogy Magyarország tele van bevándorlókkal, az angol kenyérpuding nemzeti étel és mindenki ért az íjászathoz.

Piszke a Birtokról írta...

@Yvonne: na és azt is, hogy Magyarországon a legutolsó kis faluban is mindenki beszél idegen nyelveket :D