Kicsi a rakás

A telt ház is bővíthető.

Igaz ugyan, hogy az elmúlt napokban egyből két fazékban készül a legtöbb kaja, ipari mennyiségben fogy a limonádé és vájdlingban gyúrok be minden tésztafélét, mégis kicsit hiányérzetem volt a két kutya, két gyerek és a három férfi mellett. Ja hát persze, a macska.

A gyereknyúl nem nálunk lakik. Még.

A félszemű kisvörös mostanában szörnyen elfoglalt házon kívüli dolgokkal, aminek persze biztosan semmi köze nincs a hiperaktív Vendégkutya érkezéséhez, aki a falusi asszimilálódást úgy értelmezi, hogy minden falevelet is meg kell ugatnia. Mondjuk tegnap este a cica megunta az önkéntes száműzetést, és kihasználva az ebek pillanatnyi elfoglaltságát, a világ császáraként vonult be vacsoráért, majd megágyazott magának a nappaliban a legmagasabbra tornyozott párnahalmon, és a továbbiakban még lenézésre se méltatta a kutyákat. Azért hajnalban a békesség kedvéért inkább a hálószoba ablakán át távozott, segedelmemmel.
A házban egyébként nincs zsúfoltság.

A fogkefék számán azért hirtelen megdöbbentem

A falukalandhoz jó időben ugyanis minden olyasmi is hozzá tartozik, ami városban lehetetlen. A 150 centi alattiaknak tehát sátrat állítottunk (eddig csak szobában felvert sátrat próbálhattak), az apjuk pedig stoppolta a függőágyat, így Vendégkutyáéknak sem kellett elhagyniuk az úgynevezett vendégszobát.

Kerti hálószoba, panorámával a kukoricásra

Jelenleg a gyerekek a Vendégkutya gazdájával elmentek a Balatonhoz csobbanni (és hazafelé hoznak majd még egy embert), az apjuk addig itt főzi a gyümölcslevest, a kutyák - mindig láb alatt - békésen pihegnek (kivéve amikor a kerítésen ugrálnak ki kóborló kutyáknak elmagyarázni, hogy mégis ki itt a főnök), a cica megint kiküldetésben van, ember elrobogott valahová íjászatot oktatni, én meg csak írogatok hülyeségeket, mert a melegben nincs sok kedvem és agyam készülődni meg dolgozni. Egyébként ugye fölösleges is kapkodni, van még több mint 140 órám, hogy azt a kb. háromhétnyi intéznivalót elintézzem.