Legutolsó szakmám megszerzésekor határozottan utasítottam emberemet, hogy verjen tarkón szívlapáttal, ha még egyszer olyasvalamit kezdek tanulni, amihez vizsgázás is társul. Aztán elég volt csak egy kicsit nem figyelnie, és máris újra iskolában találtam magam, népieschedés karon, de sajnos ott sincs népi mágiás időtágító-fejlesztői szak.
Ebből fakadóan nem csak a tojásaimat vakargatom mostanában, bár az is a program része. Tanulok sok csuda dolgot, ha kell, szinte tudok egyszerre körmönfonni és Peru éves poncsótermését megszőni, miközben azt figyelem, a rábaközi koreográfiában miért nyújtogatják a táncosok a karjukat, de azért vannak sötét foltok is. Még mindig nem értem mondjuk, kinek és miért lehet szüksége egy lapos gyékényszarvasra, aminek az én verziómban malacfeje van (és bár sokan ajánlották, hogy fűteni jó lesz, továbbadok egy érdekességet a gyékényről: magában ég, mint a huss, összeszőve viszont tulajdonképpen tűzálló). Lehet, hogy aratócsigából is megbukok (ami nem egy veszedelmes rozskártevő), de tudok csinálni szalmából egeret, és legalább a vesszőbetlehemnek ember talált értelmes funkciót.
Napkeleti zsiráf és bandája |
Ezt a turbó parasztesztétikai képzést valójában nagyon élvezem ám, az benne a legjobb, hogy csomó mindennel, ami régóta érdekelt, most kifejezetten muszáj aktívan foglalkoznom, és így sokkal könnyebb azt is eldönteni, hogy a húszféle kézműves móka közül melyik az a 2-3, ami tényleg az én sportom lehet. Elég nagy valószínűséggel állítható, hogy kosárfonó és fazekas diplomám például a későbbiekben sem lesz. Mint ahogy azt se kifejezetten tudom elképzelni, hogy táborokban és falunapokon fogok kölyköknek csuhéMária-készítést oktatni körtánc közben, de nálam sose lehet biztosra menni. Már csak 20-30 ilyen-olyan vizsgadarabot és egy könnyed szakdolgozatot kéne elkészítenem, amire nyilván szörnyen ráérek az amúgy mindig eseménytelen hétköz- és ünnepnapjaimon.
Szóval hogy biztosan ne unatkozzak, a népművészeti vonulattal párhuzamosan a videószerkesztés témájában is elkezdtem végre kiművelődni. Mert a kisbarik mozgáskultúráját szalmakeretes gyöngyszövött képben sajnos nem tudom megmutatni.
11 megjegyzés:
Én szeretnék kérni egy gyékénybôl készült, poncsós bárány edényalátétet. :-)
Segíthetek megírni a szakdolit? :D Bár a szalmakeretes mozgáskultúrában, és a rábaközi nyújtós koreográfia alapjaiban nem vagyok túlzottan jártas, viszont a tojásvakargatás eszméletlen jól megy. Na?
Népi jáccó :) engem ott raboltak el a szöszök, ahogy a baris képeidet nézem, neked is kinéz egy-két szőrös kaland ;) a caros birkabunda fonhatóvá és/vagy nemezelhetővé tétele függőséget okoz
tegnap találtam ide, és maradok (néha én írom a blogodat), minden jót, szép napokat, Eszter
@Hobbikertész: vagy nyírás után szövök mellényt a bariknak, saját subából.
@Gandalf: köszi, ehhez a szakterülethez pont van itthon konzulensem :D.
@Eszter: jól tetszik gondolni :) délután jártam nálad, tetszetôs cuccokat varázsolsz. Barinyírás heteken belül, idén is nekiugrom a tisztítási kísérletnek. Egyelôre egyébként a befutó a bôr nálam, ami fura, mert nem hordok, de dolgozni nagyon jó vele.
Szia Piszke!
Nos, most tartok 2012 áprilisánál, ezért ezt a bejegyzésedet most még nem, és nem fogom elolvasni. Csak azért írok ide, hogy tuti megkapd :) Természetesen elölről kezdtem olvasni a bejegyzéseidet, és mint egy igazán klassz könyvet, nem lehet "letenni", szóval egy hétig hanyagoltam miattad a saját blogomat (bár ma végre írtam), de cserébe arra kérlek (hogy nálam is legyen mozgás), Te meg olvasd az enyémet ;) köszi
Mona
@Mona: már a kocsiszínnél felvettem a fonalat :) Azt is látom, hogy a te blogodon se villámlátogást fogok tenni :D (Mona és Eszter: az még az én mágiával túltelített tapasztalatomban is meglepô, hogy egy nemezmesélô és egy néprajzos épp azelôtt jelenik meg nálam, hogy pont ilyesmirôl írok :))
:) vonzod a rokon lelkeket ;)
Nem hiszek a véletlenekben ;) hetek óta nem szaglásztam a blogom környékén...
Érdekel, te hogy éled meg a nyírás-válogátás-mosásnak nevezett birkaszarban nyúlkálást :)
@Mesenemez: a kosz/szag nem zavar, logisztikai problémáim vannak vízzel-káddal, idén próbálok vmi jobb megoldást találni
Most, hogy nőm a pénz oltárán való áldotathozatalul elröppent a belga Disznófejű Nagyúrhoz, ráérek szétnézni itt. Hosszas gondolkodás után kitaláltam a néked legmegfelelőbb mesterséget: Embert ridegpásztornak (papírja megvan), ten magad meg legyél a ridegpásztor babája! A legtutibb, nem kell szöszölni holmi szöszölnivalókkal. Hát, persze, ha minden vágyad a szöszölés, mert unod a létformát, mely asszonyként megadatott e kies Somogyban, legyen, csak szólok, hogy parasztból még nem lett filozófus. (na, nem mintha babából lett vón.)
A rábaközinél megjelent lelki szemeim előtt Novák Tata v. 35 éve, a Szolnoki Néptánc Fesztiválon, ahogy előmutogatja az a kéznyújtogatós figurát a táncosainak. :)
Megjegyzés küldése