2014. augusztus 18., hétfő

Nehéz

A feladat: nézd meredten a képet és ne röhögj közben.

Szólj, ha sikerült

2014. augusztus 8., péntek

Kései kúszás

Most kiderül, mi az összefüggés a vízcső és a hajnalkafal között.

Volt ez a visszatérő, igazán soha meg nem oldódó dugulás a mosogatónál, és egy idő után a konyhabuborék sarka is határozottan a vizesedés jeleit mutatta kívülről. Ember felajánlotta a választási lehetőséget: vagy bent bontja fel a padlóval együtt a betont, vagy kívülről lukasztja ki a házat. Biztos voltam benne, hogy ép ésszel nem tudnám nyolcadszorra is túlélni a konyhapadló újrázását, úgyhogy a kinti rombolást választottam. Mert ehhez csak a házfalat és a téglajárdát kellett rommá zúzni, a hajnalkafalat (v 3.0) meg úgyis újjá akarta építeni.
A vízrejtély ezután hamar megoldódott: a vadonatúj könyökcsőből zárt rendszerben kitört egy darab, ne kérdezd. A csőcserék után már csak a visszaépítés maradt hátra. A járdát ember csak háromszor rakta újra, mert mindig lazának bizonyult a homokágy, de így a végére már nagyon korrekt lett, egyedül Főkutya hiányolja a homokozót, amiben úgy fetrengett boldogan 0-24, mintha tengerparton lenne.

Egyenként válogatva

A hajnalkafal idén már csak belátástalanító néven futott, mivel az átmenetiségek miatt egy szál magot se tettem a földbe – ettől függetlenül a tavalyról elszóródottak nőddögéltek csendben, terjeszkedtek vízszintesen. Én nem tudom, milyen lények ezek milyen szenzorokkal, de a két gerenda felállítása után nagyjából fél órával észrevették, hogy már van mire mászni, és azonnal irányt váltottak.

Egy hét alatt ekkorát kúsztak

Virág talán már nem lesz rajtuk, de a körülmények ismeretében megbocsátom nekik.

Majd talán ősszel írok arról is, mit csinál egy konyhakert aktív közreműködés nélkül, addig csak két friss kép.
Juhmelitől származó magból Hobbikertész palántázott és hozott nekem fekete paradicsomot:

Nem könnyű megmagyarázni, hogy nem kolerás, hanem direkt ilyen

Sárgadinnye is folyamatban: