2015. szeptember 21., hétfő

Meg a bárányfelhők

Bérletet nyertünk a Vidámparkba, de láthatóan csak a hullám- és a szellemvasútra érvényes.

Késő tavasz óta mindkettőnk oldaláról erősen terheltek vagyunk családilag, kapjuk bőven az említett vasutakkal együtt járó hirtelen lejtmeneteket, váratlan sikolyokat, esetenként gyomorforgató csavarokat. A kör még vagy nem ért véget, vagy már több kör óta nem szállhattunk ki, de talán mindegy is.

Nem szoktam és nem is szeretek ilyenekről írni, egyrészt mert nem akarom, hogy panaszkodásnak hasson (márpedig ez elkerülhetetlen), másrészt mert nincs köze a Birtokhoz (kivéve, hogy ezek miatt csak nagy vonalakban, mintegy mellékszálként vagyok tudatában a Birtokon történő dolgoknak), most is csak enyhébb jelzésként közlöm, magyarázatként a nagy kussra.

Maradjunk annyiban, hogy vannak azért jó részek is. Például hogy az a Vidámpark-bérlet a Tükörlabirintusba is szól.

Valahogy így

Könnyűnek az se könnyű, de van értelme.

7 megjegyzés:

szilvi könyves írta...

Kedves Piszke és Kedves Ember,

Ha egy jo pszichologust keresnétek saját személyemet Frau Könyves segitségét felajánlani. Tartsatok ki fantasztikus vagy és sikerül minden :)

A mézeskalács-vattacukor-körhinta-gyerekvasut-ingyenhalászatot nem emlitetted.De tudtok lődősni puskával is plüss Mackokra vagy dobálni dobozokat plüss Mignonokért. Kivánom hogy ezt az oldalt is megismerd.

Lélekben veled vagyok ölelés.
Dr Frau Könyvs diplomás pszichologus :P :D

Messzenéző Minyon írta...

Nana! Minyonokat kéretik nem dobálni!!

Zita S. Perger írta...

Ajaj, tudom, milyen az, amikor belefacsarodik az ember szíve egynémely történésbe. Kitartás! És várunk, amikor minden elsimul:)

szilvi könyves írta...

A Mignonokért dobálunk drága MM :) és nem őket dobáljuk :d Tudod amikor a fapálcát lödösöd hogy essen le és végre át tudja ölelni a vidámparkba betévedt gyereklelkű ember.

Mona írta...

Első körben őszintén el kezdtem irigykedni, pedig a Nagy Vidámpark mint olyan már meg is szűnt. De pont ezt szeretem az írásaidban, ezt a stílust. Most csak a jelentést nem. Tudom, nem vigasz, de sehol sem egyenletesen bárányfelhős az Élet :P Azért küldök egy virtuális, időpontilag szabadon felhasználható ölelést.
Mona

Szilvia Egri írta...

Szerintem teljesen érthető, sőt természetes dolog, hogy nem csak a napsugaras élményekről számolsz be itt a blogban, hanem a borongósabb időszakok hangulatát is megosztod velünk és én úgy gondolom, hogy bár segíteni én sem tudok, de legalább biztosíthatlak arról, hogy abszolút veled érzek, az a hullámvasút folyton mozgásban van és amilyen nehezen kaptat fel a magasba, annál sebesebben tud lefelé robogni... Dehát olvastam én már tőled nagyon elkeseredett sorokat és volt, hogy sokáig nem is jelentkeztél, biztosan az is nehéz időszak volt, mégis túljutottál rajta, hidd el, hogy erősebb vagy, mint gondolnád, nagyon drukkolok, hogy nemsokára sokkal vidámabb hangulatú sorokkal jelentkezz, ezt szívből kívánom neked!
Egy gyakorlott hullámvasutazó

Marian Dénes írta...

Bármilyen hihetetlen, nálunk még minden hétvégén vendégségek vannak, de hétközben beizzítom a sofőrt és szívesen adok át mélysötét depressziómból. Meglátod, én olyan szarul vagyok, hogy röhögni lesz kedved, s örülsz kicsiny, törpeproblémáidnak majd.