Nagyon kevés igazán romantikusnak nevezhető vágyam volt-van, az egyik ilyen a havas mezőn lovasszánozás. A romantikus elképzeléseimben a romanovos kucsmákat, prémszegélyes pelerineket és muffokat kicsit túlzásnak találtam, de azért a szépen munkált, piros szánon meleg takaróba burkolózva ültem, miközben telihold világította meg a mesebeli tájat és szilványi hópihék táncoltak puhán a föld felé.
A realitások hófödte talaján az első felvonás kalandverzióban játszódott: kukksötétben a hómezőn, aminek csak egy sávját világítja meg a terepjáró reflektora, megpróbálsz a földúton maradni, miközben ezer kilométer per órával csapódnak feléd az óriás pelyhek, miközben csak az ablaktörlő surrogása hallatszik. Teljesen pszichedelikus, mintha egy ultrahangfelvétel belsejében lennél.
A motorikus bemelegítést követően szinte azonnal megérkezett a meghívás a lovas adaptációhoz is: a szán ugyan nem hintó, és ülni is csak pokróccal leterített szalmabálákon lehet, ráadásul hóesés helyett várhatóan verőfény lesz, de nem kell aggódni, mert a boldogan vágtázó lovak patái úgyis beterítenek hóval.
És így is lett.
Ezzel a lovasszánozással valójában csak egy baj van: még annál is sokkal jobb, mint amilyennek elképzeled.
 |
| És igen, volt száncsengő is. |
 |
| Minden giccs egyben: köd, naplemente, hó, kopasz fa |
3 megjegyzés:
SI faktor bekapcsolt! Laci
Piszke kezdesz Borbás Marcsisodni :D szánon, sinen, korin, levegőben de lényeg hogy blogolsz. Szerencse hogy csak ilyen földi álmaid vannak. :)))
Jövőre a szánt üldöző farkasokra kell vadászpuskákkal lövöldözni...
Megjegyzés küldése