A barilottó-fogadás lezárva.
A téli baribajok óta a szokásostól eléggé eltérően inkább aggódtam, mint örültem (folyamatos jelen) a kicsik várható érkezése miatt (folyamatos jelen), és ahogy az gyakran megesett máskor is, minden előjel nélkül pottyant ki 19-én az első kicsi. Fekete volt, erős - és erősen magára hagyott. Az anyja konkrétan a sárban felejtette az istálló előtt a bokáig magzatmázas kiscsomagot, és úgy rágcsálta a szénát, mintha nem öt perccel korábban szült volna.
Ha ilyet még nem is, hasonlót már láttunk, szóval gördülékenyen ledörgöltem az aprót és szelíd erőszakkal az anya alá toltuk. Hamar kiderült, hogy tök hiába, a kedves mama azért nem foglalkozott vele tapodtat se, mert pont annyi teje volt, mint egy mérőszalagnak. A rutin meg az évek nem engedtek tétovázást, pár percen belül le is beszéltük kecskés ismerősökkel, hogy megyünk a friss föccstejért, a cumit is hamar előástam, a kislány meg igen jó huzattal magába is döntötte az első adagot.
A második etetésnél már CC se tudott úgy csinálni, mintha nem érdekelné, mi történik, jött pótdajkának (sajnos csak két kéz, telefon és rossz fények voltak kéznél).
Bizakodtunk egy darabig, hogy hátha mégis megindul a mama teje, de nem. A törpemacskánál épp csak nagyobb kisgöndörnek viszont alig 24 óra alatt összeállt, hogy én vagyok A Kaja, nem kell neki könyörögni, hogy jöjjön enni. Ezennel tehát új rendszeres elfoglaltságot nyertem magamnak a következő három hónapra, nehogy unalomba forduljon az életem. Cserébe viszont ilyen menőségek járnak, hogy lehet kisbarival sétálni.
Lehet, hogy tavasszal barijógás sorozat is készülhet...
(A többi bari - lekopogom - jól van, az összetett rejtélyekre végül nem derült fény, a többféle szakember és doki nem volt hajlandó differenciáldiagnózisost játszani az atipusos tünetekkel és lefolyásokkal kapcsolatban.)
2019. február 21., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
10 megjegyzés:
szerintem lupus
(ami bariknál kicsit áthallásos, hehe)
de sajnálom, hogy nem tudtak a szakemberek jobbat mondani, nagyon drukkoltam.
a kis fekete bari hihetetlen cuki a sétálós képen (valahogy ott a méretarányok is jobban látszanak)
@NH-né: a tesóddal azért nem volt teljesen haszontalan beszélni, úgyhogy ezúton is köszönöm újra mindkettôtöknek :)
Hajrá az életért. Tényleg vannak atípusos esetek, örvendenénk, ha sikerülne a felnevelés, és lenne erőtök a következő három hónapra. Akkor sem szórunk meg homokkal és földdel, ha nem. A természet már csak ilyen, és nehogy'má mindig az érzelem győzzön. Aki csak a látványt keresi a vidéki életben, az nézze a River Cottage Australiát, és ne elmélkedjen azon, hogy a napi feladatokat hogyan oldja meg Paul egyedül, csapat nélkül. (mert nem nagyon látom mögötte a szorgos családot, csak a lelkes szomszédokat, némi kajáért ellenszolgáltatásként)
@Bodzás: ennyi év után már tudom, hogy nem lehet és nem kell mindenkit megmenteni, az elején nem gondoltam, hogy sikerül eljutnom idáig (még most se vagyok boldog tôle, de elfogadom). Viszont ha már elkeztdem ezzel a törpével, csak nem fogom félúton abbahagyni ;) (tényleg ilyen a RC? Ezer éve tervezem, hogy végre megnézem, de ez így kicsit kiábrándítónak hangzik)
Őszinte elismerésem a pótanyáskodásért, drukkolok, hogy átvészeljétek :)
A bariknál nincs olyan, hogy ha egy másik is megellik, esetleg szoptatós dajkaként őt is befogadja?
@lucia: nagyon nem jellemzô :/ kecskéknél gyakori, de ott se automatikus, barik simán lerúgják magukról más gyerekét
Imprinting. Nincs mit tenni, te lettél Tamagocsi-anyuka. :) ;)
Piszke: RC Australia: sok-sok jó ötlet az állattartásról, növénytermesztésről, és főleg kajákról, arról, hogyan kapcsolódhatunk egy hasonló életmódú közösséghez. Értem én, hogy a történet arról szól, mit kell tennünk ahhoz, hogy egészségesek maradjunk, vissza a természethez,, araszolni az önellátás felé. Ezt a film több hektáron, sokféle állattal és kerttel, gyümölcsössel mutatja be. Csak az nem derül ki belőle, hogy ekkora feladattal hogyan birkózik meg az az egy (értsd: 1) ember, akit látunk a munka mögött, némi szomszédi segítséggel. A jószomszéd persze nálunk is ad jó tanácsot, és ha tényleg jóban vagyunk, még segíthet is az alapok lerakásában. No de a mindennapok feladataival egyedül megbirkózni, úgy, ahogy látjuk a filmben...Még ha sejtjük is a beruházásokhoz a tőkét talán a RC company biztosítja - mert nemigen látom, Paul mi másból vásárolja a több száz csirkét, a pár disznót, marhát, a palántákat, a gyümölcsfákat stb. Szóval ehhez a pénztermelő gépezet maga a RC. Ha nincs RC-d, nem árt ha van pénztermelő foglalkozásod mindehhez. Akkor viszont már nem megy ennyire mosolyogva a vidéki élet, pláne nem egyedül. Én csak ötletgyűjtésre használom a filmet, mert arra kiváló, és én is vidéki, önellátó életet élek, jól jön sokszor mások bevált tapasztalata.
Szia Piszke! Mi a helyzet bárányfalván?
@Egérke: sorakoznak a megírandók, szóval a szokásos - ha van írni való, nincs idô megírni :D de igyekszem
Megjegyzés küldése