Az angol múltidő problémái.
A jó britán
szomszéd mire végre elrendezte a több országon átívelő
nyugdíjas ügyeit, és még egy mesébe illő, váratlan örökség
is rázuhant (na jó, azzal is kellett küzdeni pár hónapot), fogta
magát, és ahelyett, hogy nyakába vette volna a világot, magára
vett egy csúf kórságot.
A magyar egészségügy
bugyrait sokan, sokszor megénekelték, én csak annyit szeretnék
hozzáfűzni, hogy egyáltalán nem volt vicces, mikor nyelvi
akadályokra hivatkozva nekem kellett végül közölnöm vele a
tartós tej vásárlására vonatkozó ellenjavallatokat.
Hihetetlenül
gyorsan, de barátok körében, békésen lépett le végül egy
tavaszi napon.
Igazi angol módon
tudott valódi pain in the ass lenni, de hát mégiscsak a mi
británunk, rengeteg idióta közös sztori gyűlt össze tíz év
alatt, számtalan naponta használt kifejezés és szófordulat tőle származik.
Szóval még mindig elég nehéz múlt időben beszélni róla. Bár
ha hivatalosan nézzük, nem is kéne.
Világéletében
harcban állt a mindenféle hivatalokkal, szóval most bárhol is
van, biztosan nagyon röhög azon, hogy egy válási papír hiánya
miatt várhatóan még a következő 1-1,5 évben nem lesz hivatalos,
papíros halott.
So long, and thanks
for all the fish.
7 megjegyzés:
Rest in peace... Az én britem a fejébe vette, hogy márpedig ő marad, Brexit ide vagy oda, és lelkesen intézi 18 év után a tartózkodási engedélyét, lakcímkártyája már van, hálisten, nem az én címemen. Ilyenek ezek.
Rest In Peace, reméltem, hogy ott ti legalább a haláltól vagy betegségektől messze vagytok, de ezek szerint nem... :(
Farewell és godspeed britán szomszéd, sajnálom hogy nem fogod tovább színesíteni Piszke szösszeneteit.
Ó. Lemaradtam mint a borravaló. Nem baj, Piszke, fogtok még röhögni egy következő életben.
Piszke, ez egy oltári jó oldal volna, ha gyakrabban társaloghatnánk.
@Sopeka - :DDD
Ígéreteket nem teszek, de gondolataim már vannak ;)
Ez itt a lájk, vagy mosolygós szmájli stb. ;)
Megjegyzés küldése